zene.jpg

Albumok

hcd71299_cover.jpg

Vadvilág

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

2016

Közreműködnek:
Maróthy Zoltán – gitárok, vokál
Závodi Gábor – billentyűs hangszerek, vokál
II. Lengyelfi Miklós – basszusgitár
Tiba Sándor - dobok

  • Furcsák a felhők, tompa a fény,

    Rég megúnt körtáncokat járunk.

    A lila ködben tán semmi remény,

    De a dalban még vígaszt találunk!

     

    Az sosem lesz baj, ha süvít a szél,

    A baj, ha védtelenül állunk.

    És az se számít, ha messze a cél,

    Míg elvisz a lábunk. 

     

    Talán szárnyalunk, talán elbukunk,

    Még nem tudjuk a holnap merre tart.

    De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk nincs baj,

    Hisz örökre összetart 

    A szeretet és a dal!

    A szerelem és a dal!

     

    Nem számít honnan, milyen tűz hozott el,

    Ha közben őrizzük a lángot!  

    Így egyszer együtt könnyen megváltjuk majd

    Ezt a fásult világot!

     

    Talán szárnyalunk, talán elbukunk,

    Még nem tudjuk a holnap merre tart.

    De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk nincs baj,

    Hisz örökre összetart 

    A szeretet és a dal!

    A szerelem és a dal!

     

    Indulva, érkezve, táncolva, könnyezve,

    Szívünk egy ritmusra ver.

    Álmodva, ébredve, zászlónkat lengetve,

    Miért érnénk be ennyivel?

  • Hogyha eltévedsz az erdőn

    és a fák között kiútra nem találsz

    Hogyha foglyul ejt a bánat

    és egyre jobban köt egy láthatatlan lánc

     

    És a szíved már fárad

    és te békét szeretnél

    A harcból elég volt 

    és te már nem küzdenél

     

    Jobb, ha vársz még

    egyszer eljön majd, ki szívednek felel

    bár nincsen túl közel

    Jobb, ha vársz még

    mert egy új nap mindig új reményt hoz el

    nem adjuk fel

     

    Hogyha átírják a múltad

    és te nem tudsz tenni semmit ellene

    Nem téged véd a jog s a törvény

    érted nem vonul már föl senki se

     

    És a szíved már fárad

    és te békét szeretnél

    A harcból elég volt 

    és te már nem küzdenél

     

    Jobb, ha vársz még

    mert a változás, az nem maradhat el

    itt van már közel

    Jobb, ha vársz még

    mert egy új nap mindig új reményt hoz el

    nem adjuk fel

  • Ki tudja, merre, merre induljunk tovább

    Ki mondja meg, hogy hová tart az új világ

    És hova menekül, ki nem talál hazát

    Ki tudja, hogy jutunk az ingoványon át

     

    Itt a szívem, nincs más fegyverem

    De arra még emlékezem

    Mint az ágyú, szólt az énekünk

    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

     

    Ingoványos vad világ

    Bárhol jársz, sehol sincs biztonság 

    Ingoványos vad világ

    Gyáván elveszítünk, szabadság

     

    Az, akire várunk, lehet, hogy messze jár

    És könnyen eltéved, ki megváltásra vár

     

    Itt a szívem, nincs más fegyverem

    De arra még emlékezem

    Mint az ágyú, szólt az énekünk

    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk

     

    Ingoványos vad világ

    Bárhol jársz, sehol sincs biztonság 

    Ingoványos vad világ

    Ki tudja most, hol jár az igazság 

  • Egy délután álmodtam én

    mint jó barát jöttél felém 

    A nyári nap mosolygott ránk

    és átölelt közös hazánk

     

    És nem volt bennünk gyűlölet

    csak békés és megértő szeretet

    Éreztem, hogy mégis szép

    hogy együtt vagyunk most már nagyon rég

     

    Az asztalunk terítve volt

    és távolról halk zene szólt

    És úgy tűnt, nem is nehéz

    egy értelmes józan beszélgetés

     

    Mert mindannyian összetartozunk

    bár mindannyian mások vagyunk

    És azt hiszem épp ezért szép

    hogy együtt vagyunk most már nagyon rég

     

    Hisz mindenhonnan jöttünk, és most itt vagyunk

    ez a város, ahol élünk, és nincs más otthonunk

    ez a föld takar, ha majd meghalunk

    Hisz sokfélék vagyunk, de értjük egymás szavát

    és azt reméljük mind, hogy holnapra szebb lesz a világ

     

    Délután álmodtam én

    mint jó barát jöttél felém

    A nyári nap mosolygott ránk

    és átölelt édes hazánk

  • Ne mondd, hogy nincs igazság és nem is lesz itt már soha

    törvényes rend a sorsunk s nem mostoha

    Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény

    S nem vigasztal sem ének, sem költemény

     

    Ne mondd, hogy fenn a várban a gyógyszer végleg elgurult

    Hamis a festett képen a hősi múlt

    Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél

    Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél

     

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    Ne mondd, hogy minden hiába már 

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    ne mondd, hogy minden hiába már 

     

    Lesz még egyszer új tavasz és lesz még szép a nyár

    Az édes napsugárból nekünk is jár

     

    Ne mondd, hogy készen állsz az útra, hogyha menni kell

    A táltos új ruhája nem érdekel

    Ne mondd, hogy téved az, ki szebb jövőt remél

    Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél

     

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    Ne mondd, hogy minden hiába már 

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    ne mondd, hogy minden hiába már 

     

    Lesz még egyszer szép a világ, ne adjuk fel

    E földön élned is lehetne, nemcsak halnod kell

     

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    Ne mondd, hogy minden hiába már 

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    ne mondd, hogy minden hiába már 

     

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    Ne mondd, hogy minden hiába már 

    Ne mondd, hogy fáj, 

    ne mondd, hogy kár

    a napsugár nekünk is jár

  • Mi az a barátság? – rejtélyes vonzalom

    aminek nincs oka, de még is jó nagyon.

    Amikor azt hiszed, már minden elveszett,

    Jön a barátod, kézen fog, átvezet.

     

    Ha van egy barátod, lehet, hogy menni fog 

    Mi az a barátság? – Közös és nagy titok,

    érdek nélküli, őszinte érzelem.

    Mi az a barátság? – Nem tudja senki sem!

     

    Ugye a szerelmet azt mindenki ismeri,

    valami őrület, valami isteni!

    Na, de a barátság annál is többet ér,

    Ha van egy barátod, kárpótol mindenért.

     

    IGEN, a barátság mindennél fontosabb.

    Ki a te barátod? - Az, aki elfogad.

    Amikor azt hiszed már, nem kellesz senkinek,

    szomorú életed a barátod menti meg.

     

    Az apád hozzád bármilyen lehet,

    De a barátodat te választod meg!

    Mi az a barátság? - Nagy dolog, azt hiszem.

    Mi az a barátság? – Nem tudja senki sem!

     

    Pedig a barátság mindennél fontosabb.

    Ki a te barátod? - Az, aki elfogad.

    Amikor úgy érzed, hogy minden elveszett,

    zavaros életed a barátod érti meg,

    bizony, az életed csak a barátod érti meg.

     

  • Én emlékszem még milyen vidáman

    fociztál hajdanán

    A gyermekkori pajtásaiddal

    az iskola udvarán

    És büszkén mondtad mindenkinek: 

    Ha egyszer felnövök

    Én bajnok leszek a bajnokok között

     

    És hallottam, hogy katonaként is

    megálltad a helyed

    És kitüntetéssel szolgáltad

    a nemzeti őrsereget

    És azt mondták, hogy te olyan vagy

    hogy nem adod fel soha

    és te vagy a század legjobb harcosa

     

    Mi lett belőled, mi lett belőled

    mi történt veled

    hogy szégyenkezni kell miattad 

    mindenkinek

    Az interneten azt írják a

    babonás emberek

    hogy eladtad az ördögnek 

    a lelkedet

     

    És emlékszem, hogy panaszkodott 

    rád a szomszéd lány

    hogy nagyon durván udvarolsz,

    de te nem hallgattál rám

    és azt mondtad, hogy tisztességgel 

    nem mész semmire

    Az életben csak az erősnek van helye

     

    Mi lett belőled, mi lett belőled

    mi történt veled

    hogy szégyenkezni kell miattad 

    mindenkinek

    Az interneten azt írják a

    babonás emberek

    hogy eladtad az ördögnek 

    a lelkedet

     

    A szomszéd asszony állítja

    hogy nem ismer már rád

    És depressziós lett miattad

    Az a drága jó anyád

    Az újságok a címlapokra

    nyomják a fényképedet

    Ugye nem igaz mind, amit rólad terjesztenek

     

    Mi lett belőled, mi lett belőled

    mi történt veled

    hogy szégyenkezni kell miattad 

    mindenkinek

    Az interneten azt írják a

    babonás emberek

    hogy eladtad az ördögnek 

    a lelkedet

     

    Mi lett belőled, nézz a tükörbe

    hátha még sikerül

    mert nem lesz annak jó vége

    ki a korpa közé kerül

    Térj eszedre, józanodj ki

    amíg még lehet

    és mentsed meg az örök tűztől

    a lelkedet

  • Az éber álom hosszúra nyúlt, most indul, vagy most ér véget.

    Eltűnt évek régi képeiből rád talál és összerak téged.

     

    Játsszunk még! Csak számolj, s én messze futok!

    Csak keress még! Majd a megszokott helyre bújok!

     

    A fogyó Holdban lassú a perc, sárga a fény, eltűnik lassan.

    Túl gyakran ölsz, és csak néha ölelsz, a békülést nehogy elszalasszam.

     

    Mennyi szó, mi értelmet mégse talált,

    És mennyi dal, mi önmagát adta tovább.

     

    Valahol,

    Ahol összeér föld és az ég, s, lelkünk milliárd csillagként

    Ragyogva él majd,

    Valahol.

    Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond, 

    A holnap még vár ránk

    Valahol.

     

    A tavasz ízes illata száll, mi egyszer volt, majd újra éled.

    Egy régi szólam furcsa körtáncot jár, ismerős, de mégsem érted.

     

    El ne szórd! Titkaid őrizd míg élsz!

    S, ha újra szólsz, könnyen a szívemig érsz.

     

    Valahol,

    Ahol összeér föld és az ég, s, lelkünk milliárd csillagként

    Ragyogva él majd, 

    Valahol.

    Megszűnik a lesz és a volt, felhők mögé bújik a gond, 

    Ha mind odaérünk

    Valahol.

     

    Van ahol

    Nem számít rang és a szín,

    Van ahol

    Az ég öröm könnyeket sír.

     

    Valahol,

    Ahol összeér föld és az ég, s, lelkünk milliárd csillagként

    Ragyogva él majd,

    Valahol.

    Megszűnik a lesz és a volt, Felhők mögé bújik a gond

    A holnap még vár ránk

    Valahol.

     

  • Ha az álmok földjén is éber szemmel jársz

    Sose ébredsz álom nélkül majd.

    És, ha másnap rád ront egy dermesztő világ,

    Meg se érezd majd a bajt.

     

    Ott lesz melletted már egy titkos álomtárs,

    Aki mindig súg majd, hogyha kell,

    Folyton emlékeztet, hogy nagy király voltál,

    És hogy van egy távoli hely 

     

    És, ha úgy érzed, hogy minden fejtetőre állt,

    És már senki és semmi nem segít, 

    Lassan ráébredsz, hogy ez nem a valóság,

    És ez mindig felszabadít. Megvilágosít: 

     

    Ráébredsz, hogy ez nem a valóság - Fordított világ!

    Úgy érzed, minden fejtetőre állt - Fejtetőre állt 

    Ráébredsz, hogy ez fordított világ - Nem tart már soká

    Úgy érzed, minden fejtetőre állt 

     

    Látod már, hogy az álmod ellopták,

    Látod már, ez egy fordított világ.

     

    Itt a szónak mindig más értelme van,

    Minden ember álarcot visel.

    Itt a dolgoknak az alja van felül,

    Itt a jónak rejtőzködni kell. 

     

    És ha úgy érzed, hogy minden fejtetőre állt,

    És már senki és semmi nem segít, 

    Lassan ráébredsz, hogy ez nem a valóság,

    És ez mindig felszabadít. Megvilágosít: 

     

    Ráébredsz, hogy ez nem a valóság - Fordított világ!

    Úgy érzed, minden fejtetőre állt - Fejtetőre állt 

    Ráébredsz, hogy ez fordított világ - Nem tart már soká

    Úgy érzed, minden fejtetőre állt

     

    Látnod kell, hogy ez nem a valóság

  • Hóditották ez országot

    Derék, lelkes, úri szittyák,

    Jóttevői szegény népnek:

    Iskolában így tanitják.

     

    De nem így volt ezer évig,

    Munkás embert ág is húzta,

    Egy-két ezer úr kötötte

    Millió jobbágyát gúzsba.

     

    Magyarország dús ország volt

    Van termése, kincse, vadja,

    De amit a bús nép szerzett,

    Víg uraság zsebre rakja.

     

    Csak a gazdag, csak a zsarnok

    Élt föl minden földi jókat.

    Megláncolták, butitották

    A dolgozó milliókat.

     

    Ma már a szivek bátrabbak,

    Sápadtak a gyermek-orcák,

    Ha összeszakad Ég és Föld,

    Mégis más lesz Magyarország.

     

    Ez az ország mindnyájunké,

    Hol bilincset urak vernek:


    Háborura készüljön föl

    Minden sápadt munkás-gyermek.

     

    Van e földnek áldott Napja,

    Pirosító levegője


    És ha lefogja az úr-had,

    Munkával elvesszük tőle.

     

    Föl, gyermekek, tanulásra,

    Háborura, egészségre:

    Ti lesztek majd e rab ország

    Megváltott és boldog népe.

  • Kérdeztem az álmodót, megszólítva szépen

    A korsó meddig jár, óh-óh, meddig még

    Kérdeztem az ébredőt hajnaltájt a téren

    A korsó meddig jár, óh-óh, meddig még

     

    Ha nem lehet már eltitkolni

    akkor lesz elég

    S az igazmondó juhász által

    összeáll a kép

      

    Addig jár a korsó

    míg csak el nem lopják

    Náluk nem számít, így van már rég

    Addig jár a kútra

    míg csak el nem kapják

    - és az lesz a vég

     

    Kérdeztem sok bölcselőt, romos kocsmák mélyén

    A korsó meddig jár, óh-óh, meddig még

    Kérdeztem sok szenvedőt, vándor útnak szélén 

    A korsó meddig jár, óh-óh, meddig még

     

    Ha átlátszóak lesznek majd

    a sötét praktikák

    S a törvény előtt egyenlő lesz

     minden igazság

     

    Addig jár a korsó

    míg csak el nem lopják

    Náluk nem számít, így van már rég

    Addig jár a kútra

    míg csak el nem kapják

    - és az lesz a vég

  • Messziről indultunk, s nem tudtuk hová jutunk,

    Itt eléggé tetszett, ezért hát itt ragadtunk

    Hiába mondták a szomszédok ebbőllesz még baj,

    Sej, haj, sirva vígad a magyar!

     

    Hívott az erdő és hívott a virágos rét,

    Folyók és patakok kérték, hogy maradjunk még,

    Azóta küzdünk, s az idő az arcunkra árkot mar,

    Sej, haj, sírva vígad a magyar!

     

    Ma bárhová mehetnénk, ha lenne miből.

    Lassan elegünk van már mindenkiből.

    Szabadság, szerelem, csak ennyit akarunk,

    Ebből miért kéne választanunk?

     

    A balsorsunk nyögte a császárt, s a diktatúrát,

    Majd magunkra maradva elláttuk egymás baját.

    Míg dőlnek a hidak, úgy egyre messzebb lesz a másik part.

    Sej, haj, sírva vígad a magyar!

     

    A hiú ábrándok múlnak már mindenkiben.

    És megértjük lassan, nincs ingyen semmi sem.

    A reklám mondja meg, mit vegyünk, mit higgyünk nap mint nap.

    Sej, haj, sirva vígad a magyar!

     

    Szabadság, szerelem, megváltoztatok!

    Álmainkban szépek és tiszták voltatok.

    Szabadság, szerelem, csak ennyit akarunk,

    Ebből miért kéne választanunk?

     

    Egy nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást.

    A szavaink értelme a szándéktól változik át.

    De, ha együtt éneklünk újra a jövőben bízunk majd,

    Sej, haj, sirva vígad a magyar!

     

    Elhal a szó, de a dal mindíg messzebbre száll,

    Mert generációk egymásnak adják tovább.

    Mindig lesz öröm és bánat majd amiről szól egy dal:

    Sej, haj, sírva vígad a magyar!

    Sej, haj, sírva vígad a magyar!

71266HCD.jpg

Tündérország

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

2013

  • Sosem hitted, amikor mondták,
    hogy vannak még gonosz mesék
    Most már tudom, hogy te is látod:
    ez egy elátkozott vidék

    Sámánok járják itt az erdőt,
    izzik a mágikus parázs
    Ráolvasók vámpírok ellen
    és minden szó lidércnyomás

    Ez a tündérország,
    elvarázsolt táj
    mesebeli népe
    új csodákra vár
    Ez a tündérország
    háborúban áll
    Magával harcol
    és békét nem talál

    Hát nézd a táltos törpét
    megint új álarcot visel
    Miközben szól az álszent kórus
    a métely magvát hinti el

    Ez a tündérország
    elvarázsolt táj
    mesebeli népe
    új csodákra vár

    Ez a tündérország
    háborúban áll
    Magával harcol
    és békét nem talál

    Ez a tündérország

  • A belvárosban áll egy épület,
    Rozzant múltját az Isten óvta meg,
    Össze ne dőljön,
    S hogy szebb nap is jöjjön.

    A környék sem túl jónak mondható,
    Megbűnhődte már a sok lakó
    azt, ami volt és
    azt, ami lesz még.

    De rég még több oldalról nagyobb volt a ház.
    Ma már máshol nyílik néhány lépcsőház.
    És lásd, a kisebb helyen sok jó ember él,
    Kik értik azt, hogy az ígéret
    nem több a semminél.

    Minden lassan, furcsán működik.
    A sok koldus már úrnak öltözik,
    Dolgozni mégsem,
    Nincs kedvük éppen.

    A pincében egy festő festeget,
    A padlásról szőtt álmát festi meg,
    Nem látja senki,
    S így álmát megőrzi.

    De jaj, sok házbizalmi mindent ellopott.
    És így, a legtöbb lakás mind ütött-kopott.
    A ház dolgait rendbe tenni kéne már,
    Nem várni azt, hogy a házmester
    majd rendet tesz talán.

    Század utca 21.
    Ez lett az életünk.
    Itt együtt sírunk és nevetünk.
    Század utca 21.
    Süt még a nap le ránk,
    Árnyéka egyre csak körbejár.

    Sok-sok helyiség egyre bűzölög,
    Régi tervek álma füstölög.
    Elhalt a szándék,
    Más lett a játék.

    A lift már régen, évek óta áll,
    Felső gombjáról a Kánaán
    Eltűnt már régen,
    Nem nyomjuk meg mégsem.

    Hát nézd! A lakógyűlés nem sok jót ígér,
    Hisz már a lakbér-adósság az égig ér.
    És így a döntés könnyen kiszámítható,
    Hogy a rossznál már a kevésbé rossz jónak mondható.

    A jókedvünk is mára majdnem elfogyott,
    Az igazságból az "i" betű már régen elkopott.
    A ház dolgait rendbe tenni kéne már,
    Nem várni azt, hogy a házmester majd rendet tesz talán.
     

  • Miféle testben jössz elém
    a földi sodrásban megint?
    Folyton változik alakod
    a nevek örvénye szerint:
    homokpart, kőarc, kisgyerek,
    idegen szempár a buszon, 
    vagy egy utca, mit ismerek,
    de a helyet már nem tudom.
    Szálltam erre, mint repülő -
    ha majd az leszek integess!
    Folyton elébem kerülő,
    találgathatom, ki lehetsz.
    Amikor ott vagy valahol,
    minden a hangodról beszél.
    Amikor nem vagy, üresen
    ragyog a szív-nem-látta tér.
    Emberruhám ha levetem, 
    találkozunk-e valahol?
    Milyen betűkkel írsz nekem
    az összefirkált ég alól?
    A márvány Szaturnusz mögül
    odatalálsz-e, mint a fény,
    hogyha smaradtábla leszek
    a Hold fekete felszínén?

    Miféle testben jössz elém
    a földi sodrásban megint?
    Folyton változik alakod
    a nevek örvénye szerint:

    Amikor ott vagy valahol,
    találgathatom, ki lehetsz.
    Milyen betűkkel írsz nekem
    Emberruhám ha levetem

    Emberruhám ha levetem,
    találkozunk-e valahol?
    Milyen betűkkel írsz nekem
    az összefirkált ég alól?

    A márvány Szaturnusz mögül
    odatalálsz-e, mint a fény,
    hogyha smaragdtábla leszek
    a Hold fekete felszínén?
     

  • Úgy mentél el, mint aki fáradtan lelép
    És azt mondja, hogy ennyi volt,
    és ebből már elég
    Mint akinek nem maradt már
    ereje küzdeni
    És tudja jól, hogy senkin nem tud segíteni
    De a 67-es úton, ha feltámad a szél
    Nyáréjszakán rólad mesél.

    Mentél és nem köszöntél senkitől sem el
    Mint akit a folytatás már rég nem érdekel
    A szíved súgta, nem tehetsz már
    semmit ellene
    És nem tudsz tovább élni vele, se nélküle
    De a 67-es úton, ha feltámad a szél
    Nyáréjszakán rólad mesél

    Itt hagytál mindent és a csillagok
    közt jársz
    a szíved most már békében pihen
    De ha megszólal egy dal,
    és hallom a hangodat
    Én úgy érzem, hogy itt vagy még velem

    Elmentél úgy, hogy tudom,
    készültél már rég
    Azt mondtad, a fényből és a sikerből elég
    Mint aki se veszteni, se győzni nem szeret
    Mint egy öreg bölcs, aki még
    mindig kisgyerek
    De a 67-es úton, ha feltámad a szél
    Nyáréjszakán rólad mesél

    És a 67-es úton, nyáréjszakán
    A hold ragyog, s a csend beszél tovább

  • A sötét felhők hallgatnak:
    vihar előtti csönd.
    A semmiből jön az ítélet,
    és mindent romba dönt.
    Megnyílik a föld, leszakad az ég,
    sehol sincs többé menedék!
    Átszakad a gát, zavaros a tó,
    az a víz nem lesz iható,
    mert hazug az a szó!
    Forgószél jön a magasból,
    és minden véget ér.
    Gonosz az a szó!
    Porfelleg lesz a világból,
    és forró, tiszta szél.

    Gyakran téved az időjós,
    vagy meg sem szólal ő,
    Mit mondhatna a jövőről,
    ha nincs már több idő?
    Megnyílik a föld, leszakad az ég,
    sehol sincs többé menedék!
    Didereg a föld, beborít a hó,
    Nehogy elhidd, hogy az a jó,
    mert hazug az a szó!
    Forgószél jön a magasból,
    és minden véget ér.
    Gonosz az a szó!
    Porfelleg lesz a világból,
    és forró, tiszta szél.

    Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól!
    Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol!
    Gyere velem
    Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél
    Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél!

    Ideje van
    Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól!
    Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol!
    Gyere velem
    Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél
    Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél!

    Hadd vigyen a szél!

    Azt ígérték, hogy maradhatsz,
    de mégis menni kell.
    Attól félek, hogy nem óv már
    a meghitt, régi hely.
    Megnyílik a föld, leszakad az ég,
    sehol sincs többé menedék!
    Eltűnik az út, belepi a hó,
    ködbe téved az utazó.

    Mert hazug az a szó!
    Forgószél jön a magasból,
    és minden véget ér.
    Gonosz az a szó!
    Porfelleg lesz a világból,
    és forró, tiszta szél.

    Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól!
    Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol!
    Gyere velem
    Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél!
    Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél!
    Ideje van
    Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól!
    Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol!
    Gyere velem
    Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél
    Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél!

    Hadd vigyen a szél!

  • Történhetett volna minden másként
    és előre nem volt megjósolható
    De a nagymamám csak bölcsen annyit mondott:
    hogy így volt szép, így volt jó

    Mert én nem tudtam, hogy m'ért jöttem világra
    és a gyermekkoromról elmondható,
    Hogy utólag nem az derült ki róla,
    hogy így volt szép, így volt jó

    Bár az iskolában lelkesen tanultuk,
    hogy az életünk megváltoztatható
    Mi a változással mindig rosszul jártunk,
    de így volt szép, így volt jó

    Az első nagy szerelmem vallomása
    mikor még annyi mindent jelentett egy szó
    Azt ígérte, hozzám mindig hű lesz
    és így volt szép, így volt jó

    Aztán bánatomra meg kellett tanulnom,
    hogy egy vallomás is visszavonható
    Erre nagymamám megint csak azt mondta:
    így volt szép, így volt jó

    Mert az élet megtanít mindenkit arra,
    hogy sosem tudjuk meg, mire való
    De vígasztal, ha azt képzeled róla,
    hogy így volt szép, így volt jó

    Hallom még a nagymamám szavát
    távolról már, de szívemből beszél
    tudod úgy van, hogy ki mint él, úgy ítél

    Ha visszanézek innen, ahol állok
    már egy egész élet majdnem látható
    És az orvosság az összes csalódásra,
    hogy így volt szép, így volt jó

    Mert az élet megtanít mindenkit arra,
    hogy sosem tudjuk meg, mire való
    De vígasztal, ha azt képzeled róla,
    hogy így volt szép, így volt jó

    ...így volt szép, így volt jó

  • Egyszer volt, hol nem volt, egy barna kis leány
    Eltévedt az úton s otthont nem talált.
    Egy erdőben ébredt fel és csendesen sírdogált.

    Ijesztő volt minden, a bokrok és a fák,
    A sötétből a hangok a nevét suttogták,
    De egyszer csak véletlen egy tündér rátalált.

    Együtt jártak erdőt és mezőt,
    És jött még sok új barát.
    De éjjel féltek, mert akkor bújt elő,
    Sok szörny, mutáns és boszorkány

    Az üveg hegyen innen, az álmainkon túl,
    Eltévedt egy kislány a sárkányok földjén.
    A lába messze vinné, de a szíve visszahúz,
    Hát hogy segítsek rajta a sárkányok földjén?

    Meghívta a kislányt a nagy sárkánykirály.
    Ajándékba néki egy országot kínált
    Csupán egy életért, a barna lány szívéért

    De a lány így szólt: "Sosem lesz az a kincs,
    Hogy megcsaljam azt, aki voltam.
    Inkább lennék bilincsek között,
    Mint örökre lélekben rab!"

    Az üveg hegyen innen, az álmainkon túl,
    Eltévedt egy kislány a sárkányok földjén.
    A lába messze vinné, de a szíve visszahúz,
    Hát hogy segítsek rajta a sárkányok földjén?

    Ugyanaz az érzés ébreszt fel,
    Ugyanaz a monda altat el,
    Ugyanaz a dallam szól bennem,
    Ugyanaz az ember ért engem

    Ugyanaz a szív, mi megdobban,
    Ugyanaz a tűz, mi fellobban,
    Ugyanaz a kép, mi megríkat,
    Ugyanaz a dal, mi elringat.

  • Egy tiszta hang
    Most kéne még
    Egy őszinte szó
    Jó lenne még
    Felettünk az ég
    Legyen tiszta kék
    A sötét felhőkből
    - Jól tudod - már elég
    Alattunk a föld
    Legyen tarka rét
    Mind a száz virág nyíljon feléd
    S legyen tiéd

    Egy régi dal
    Most kéne még
    És egy új remény
    Jó lenne még...
    Ennyi fájdalom
    Nem kéne rég
    Meghasad a szív
    Ha túl komoly a veszteség
    M'ért érzem úgy,
    Mondd meg miért?!
    Ha mégis forog a föld,
    Miért visszafelé, a múlt felé?

    Forog a kerék, nem lassít a fék
    Gurulunk a lejtőn felfelé
    Szaladnak a fák, miénk a világ
    A sebességből most már nem elég
    Forog a kerék, alattunk az ég
    Repülünk a csillagok felé
    Kapaszkodj belém, addig sose félj
    Az egész világ legyen tiéd

    Felettünk az ég
    Legyen tiszta kék
    A sötét árnyakból
    Most már elég
    Alattunk a föld
    Legyen tarka rét
    Mind a száz virág
    Legyen tiéd

  • Ébredj fel! Reggel van!
    Itt a napfény a szobádban.
    Hinned kell, az élet szép
    S a világ szebb lesz, ha te is szeretnéd!

    Ébredj fel és feledd el
    Milyen hosszú volt az éjszaka
    s te rosszat álmodtál!
    Indulj hát, mitől félsz
    Hiszen megérkezni nem tudsz, 
    ha el sem indultál.

    Ne add fel! Maradj hű!
    Tudom jól, ez nem is egyszerű!
    Vigyázz rám! és ölelj át
    és feledd el ezt az éjszakát

    Ébredj már és feledd el….
    Milyen hosszú volt az éjszaka
    s te rosszat álmodtál!
    Indulj hát, mitől félsz
    Hiszen megérkezni nem tudsz, 
    hogyha el sem indultál.
    Ébredj fel…
    Ébredj fel!

    Ébredj már és feledd el….
    Milyen hosszú volt az éjszaka
    s te rosszat álmodtál!
    Indulj hát, mitől félsz
    Hiszen megérkezni nem tudsz, 
    hogyha el sem indultál.

    Felelj hát, Kedvesem!
    -miért hagytuk, hogy így legyen? 
    Ne add fel, ölelj át,
    és feledd el ezt az éjszakát! 
    és ébredj fel…
    Ébredj fel
    és ébredj fel…
    Ébredj fel
    és ébredj fel…

  • Világosítsd föl gyermeked:
    a haramiák emberek;
    a boszorkák - kofák, kasok.
    (Csahos kutyák nem farkasok!)
    Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
    de mind-mind pénzre vált reményt;
    ki szenet árul, ki szerelmet,
    ki pedig ilyen költeményt.

    És vigasztald meg, ha vigasz
    a gyermeknek, hogy így igaz.
    Talán dünnyögj egy új mesét,
    fasiszta kommunizmusét -
    mivelhogy rend kell a világba,
    a rend pedig arravaló,
    hogy ne legyen a gyerek hiába
    s ne legyen szabad, ami jó.

    S ha száját tátja a gyerek
    és fölnéz rád, vagy pityereg -
    ne dőlj be néki, el ne hidd,
    hogy elkábítják elveid!
    Nézz a furfangos csecsemőre:
    bömböl, hogy szánassa magát,
    de míg mosolyog az emlőre,
    növeszti körmét és fogát

  • Találtam én egy szép virágot,
    Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
    Virágos köntösét viselte,
    És aki látta, megszerette.

    Lehetne most a dalban egy lány,
    Lehetett volna más is talán.
    Lehetett volna, mégsem az lett,
    Mer' aki látta, félreértett.

    Megkívánta szép virágomat
    egy öreg király,
    Elvitette, nála hervad el már.

    Találtam én egy szép virágot,
    Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
    Lehetne most a dalban egy lány,
    Lehetett volna más is talán.

  • Agyonhasznált szavaink
    Semmit nem mondanak többé.
    Amit jelentettek régen,
    Az velünk foszlott köddé.
    Ölelés helyett vallomás,
    Mosoly helyett hízelgés,
    Ha akadnak még mosolyok,
    A legtöbb már csak vicsorog.

    Már nem beszéli senki
    A lelkek szelíd nyelvét,
    De ölelik még egymást
    Az aprók és a gyengék,
    A felnőttekre hagyják
    Az agyongyötört szavakat,
    Nem nézik a plakátot,
    Mert nem látják a falakat.

    Képernyők, címlapok,
    Fényújság...
    Szemtől szembe nincsen út
    Azt szétdúlták,
    Nem javítja más,
    Csak a bolondok és a gyerekek,
    Csak köztük árad még
    A melegség, a szeretet.
    A megértés és a szeretet.

    Kimondhatatlan érzés,
    De kimondják ők mégis,
    Kimondhatatlan szó,
    De kimondom most én is,
    Talán utoljára még,
    Utoljára a Földön,
    Hangozzon el még egyszer,
    Ha jönnie kell, hát jöjjön:

    Képernyők, címlapok,
    Fényújság...
    Szemtől szembe nincsen út
    Azt szétdúlták,
    Nem javítja más,
    Csak a bolondok és a gyerekek,
    Csak köztük árad még
    A melegség, a szeretet.
    A megértés és a szeretet.

3862.jpg

37

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

2010

  • Hol vagyok, hol vagyok
    És te hol vagy, ha szeretsz
    Szeress most, ha lehet
    Ne árulj el senkiért sem

    Nem, nem adom
    Nem adom fel magam
    Amíg hallod a szavam
    Hol vagy, és a szíved hol van

    Az Égből jött egy üzenet,
    hogy a Földön szép a nyár
    A tányér mindig tele van,
    De üres a kanál

    Én egyfolytában jól vagyok
    És nem lesz velem baj
    Vigyáznak rám az angyalok
    már semmi nem zavar

    Te álmodj engem, csak fel ne ébredj
    Minden úton veled vagyok
    A világ végén rám találhatsz végleg
    Felettünk majd a nap ragyog

    Hol vagyok, hol vagyok
    És te hol vagy, ha szeretsz
    Szeress most, ha lehet
    Ne árulj el senkiért sem

    Nem, nem adom
    Nem adom fel magam
    Amíg hallod a szavam
    Hol vagy, és a szíved hol van

    Az Égből jött egy üzenet,
    hogy a Földön szép a tél
    És eljönnek az angyalok
    ha minden hófehér

    Én egyfolytában jól vagyok
    És nem lesz velem baj
    Ha érzem azt, hogy gondolsz rám
    már semmi nem zavar

    Te álmodj engem, csak fel ne ébredj
    A csillagokkal barátkozom
    A világ végén rám találhatsz végleg
    Szeretlek majd nagyon-nagyon

    Hol vagyok, hol vagyok
    És te hol vagy, ha szeretsz
    Szeress most, ha lehet
    Ne árulj el senkiért sem

    Nem, nem adom
    Nem adom fel magam
    Amíg hallod a szavam
    Hol vagy, és a szíved hol van

  • Voltam már ártatlan, félénk kisleány
    Álmodtam holdfényes nyári éjszakán
    Képzeltem jönnek majd értem angyalok
    de láthatod, itt vagyok

    Voltam már néhányszor szebb és jobb helyen
    Gördültem látszólag biztos síneken
    Távolba hívtak a fénylő csillagok
    de láthatod, itt vagyok

    Párizsban szép a nyár
    Amszterdam visszavár
    Hol van a hely, hol nem tűnik el
    az a dal, mi rólunk szól

    Londonban felhős az ég
    Rómában napsütötte kék
    A szíved a hely, hol nem tűnik el
    az a dal, mi rólunk szól, amíg még szól

    Volt úgy, hogy éreztem, mért kell küzdenem
    Hittem, hogy győzhet a józan értelem
    Vártam, hogy jönnek majd boldogabb napok
    de láthatod, itt vagyok

    Álltam már én is a vesztes oldalon
    De eddig túléltem minden bánatom
    Egyszer tán én is majd elhallgatok
    de láthatod, még itt vagyok

    Párizsban szép a nyár
    Amszterdam visszavár
    Hol van a hely, hol nem tűnik el
    az a dal, mi rólunk szól

    Londonban felhős az ég
    Rómában napsütötte kék
    Hol van a hely, hol nem tűnik el
    az a dal, mi rólunk szól

    Berlinben jó volt a tél
    Madridban simogat a szél
    De itt az a hely, hol nem tűnik el
    az a dal, ami rólunk szól, ha rólunk szól

  • Úgy jöttél hozzám, mint a vándor
    ki útja végén visszatér
    És tudja már, hogy bárhol járhat
    mindenhol szembe fúj a szél

    Mondtad, a túlsó part se csábít
    békére ott sincs több esély
    Ma még a háborúra készül
    ki holnapra szép jövőt ígér

    Óh hányszor terveztünk már sokkal szebb jövőt
    és hittük el, hogy szent a cél
    És zászlók hirdették lobogva fényesen,
    hogy újra megfordult a szél

    És hányszor képzeltük, hogy véget ért a múlt
    s egy szebb jövő kezdődik el
    Békéről, reménységről szólt a dal, mikor
    a ház falán megint feltűnt a jel

    Nem kell a szép jövőt ígérni
    elég, ha most nem rontjuk el
    Elég, ha mindazt, ami történt
    hazugság nélkül mondjuk el

    Óh hányszor terveztünk már sokkal szebb jövőt
    és hittük el, hogy szent a cél
    És zászlók hirdették lobogva fényesen,
    hogy újra megfordult a szél

    És hányszor képzeltük, hogy véget ért a múlt
    s egy szebb jövő kezdődik el
    Békéről, reménységről szólt a dal, mikor
    a ház falán megint feltűnt a jel

    Ki tudja mit hoz még a holnap
    talán majd lesz egy szebb világ
    Hol minden ember ünnepelhet
    s nekünk is nyílik majd virág

  • Miről is szól a színdarab
    az, amit évek óta írsz oly lelkesen?
    Kinek akarsz tetszeni?
    Ez a nagy kérdés azt hiszem

    Az, amit adsz, túl kevés
    Bonyolult bűvészmutatvány, semmi más
    Az a gyanúm, hogy nem tudod
    ez az utolsó felvonás

    Valahol távol a realitástól
    csodás jelmezedben állsz egy színpadon
    Valahol távol, egy szerepet játszol
    Talán felébredhetsz még
    s hogy akkor mi lesz, nem tudom

    Valaha rég még érdekelt
    az, ahogy mások látják a világ dolgait
    Egy ideje már nem figyelsz,
    a sikered fénye elvakít

    De azért légy óvatos
    ez a te tündöklésed nem tart örökké
    Lecserél majd a rendező
    s a szereped máris másoké

    Valahol távol a realitástól
    csodás jelmezedben állsz egy színpadon
    Valahol távol, egy szerepet játszol
    Talán felébredhetsz még
    s hogy akkor mi lesz, nem tudom

    Valahol távol a realitástól
    csodás jelmezedben állsz egy színpadon
    Valahol távol, egy szerepet játszol
    Talán felébredhetsz még
    s hogy akkor mi lesz, nem tudom

    Milyen is hát ez a színdarab
    Kiderül majd egy szép napon
    És akad-e még közönség,
    aki majd tapsol, ha véget ér
    nem tudom…

  • Reggel, mikor felébredtem, áramszünet volt
    A tévé némán ásított és a rádió se szólt
    Nem hallottam híreket és nem tudtam, mi van
    csak feküdtem az ágyamban bután s boldogan

    Nem tudtam, hogy katasztrófa
    megint merre volt
    Hogy hol zuhant le, robbant fel,
    vagy tornádó tarolt
    Hogy hányan vannak sérültek
    s ki volt szabálytalan
    Csak feküdtem az ágyamban bután s boldogan

    Volt egy jó napom, egy egész jó napom
    Régen nem volt ilyen jó, ezt elárulhatom
    Volt egy jó napom, egy egész jó napom
    El sem merem mondani, de volt egy jó napom

    Nem hallottam honnan támad rettentő veszély
    Hogy édes hazám válsága
    ma éppen milyen mély
    Hogy hosszú távon elsorvadunk mindannyian
    Csak feküdtem az ágyamban bután s boldogan

    És nem láttam a tévében az élő díszletet
    és azt, hogy beszélni még mindig ész nélkül lehet
    És nem tudtam, hogy megint
    újabb forradalom van
    csak feküdtem az ágyamban bután s boldogan

    Volt egy jó napom, egy egész jó napom
    Régen nem volt ilyen jó, ezt elárulhatom
    Volt egy jó napom, egy egész jó napom
    El sem merem mondani, de volt egy jó napom

    Aztán egy nagy kattanás és bekapcsolt a gép
    Visszatért az áram, és lett megint feszültség
    És mert buta nem vagyok, már tudom ennyiből
    A boldogságnak titka az,
    ha nem tudsz semmiről

    Volt egy jó napom, egy egész jó napom
    Régen nem volt ilyen jó, ezt elárulhatom
    Volt egy jó napom, egy egész jó napom
    Azt, hogy nincs most több ilyen,
    csak sajnálhatom
    Mert sajnos magam kikapcsolni
    Még nem tudom

  • Úgy indult el, hogy jó
    Úgy indult el, hogy jó lesz majd
    Úgy érezted, hogy szép
    Úgy érezted, hogy szép lesz majd

    De az álmok nem teljesültek
    És jönnek sorban a meglepetések

    Azt gondoltad, hogy jó
    Azt gondoltad, hogy jó lesz így
    Azt képzelted, hogy szép
    Azt képzelted, hogy szép lesz így

    Most már látod, hogy félrevezettek
    És jönnek sorban a meglepetések

    Hol tévedtél el
    vissza hol találsz az elvesztett útra
    Hol tévedtél el
    Gondold meg jól, hol kezdjük újra
    Forduljunk el, vagy a széllel szemben
    menjünk tovább, ahogy a csillag az égen
    Hol tévedtél, mondd hát el

    Hol tévedtél el
    vissza hol találsz az elvesztett útra
    Hol tévedtél el
    Gondold meg jól, hol kezdjük újra
    Forduljunk el, vagy a széllel szemben
    menjünk tovább, ahogy a csillag az égen
    Hol tévedtél, mondd hát el

  • Lásd, itt az ősz,
    a fények is halkabbak már
    nem számolom,
    Hogy hány múlt el, hisz oly sok még vár

    Lépteim tompítja az őszi levél,
    Néhány a vállamra száll,
    A fák között érzem a tél megbújó illatát

    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Mégis a szívemben él
    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Csak bennem zenél
    A város, mi összeköt rég,
    Mi csúnyán is szép

    A házak között
    Pár galambot kerget a szél
    Gyermek kacaj,
    S egy autóduda versenyre kél

    A lépcsőház csendes, csak a szomszéd fülel,
    Most kívül hagyok minden zajt,
    Ez a vasárnap délelőtt eltüntetett minden bajt

    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Mégis a szívemben él
    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Csak bennem zenél
    A város, mi összeköt rég,
    Mi csúnyán is szép

    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Mégis a szívemben él
    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Csak bennem zenél

    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Mégis a szívemben él
    Nem hall, nem lát, nem beszél
    Csak bennem zenél
    A város, mi összeköt rég,
    Mi csúnyán is szép
    Mi csúnyán is szép

  • A távolban egy kék hotel,
    ott lakik az Isten, sokszor sír,
    mert szeret minket,
    sokszor sír, mert nem segíthet

    Túl nagy a káosz a világ végén,
    süllyedünk a semmibe,
    elszakadt a belső mérték,
    nincsen bennünk semmi részvét

    Szállj, ami itt tartott elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a napfényes ég alatt

    Csak szállj, ami itt volt elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a csillagos ég alatt

    Most kellene imádkozni,
    biztos nem fájna ennyire,
    a kevesebből tán több lenne,
    és maradna kegyelemre

    Álmomban már nem sír az Isten,
    csak könnyezve szurkol nekünk,
    ha sikerülne megváltozni,
    a kék hotelben kezet fogna velünk

    Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a napfényes ég alatt

    Csak szállj, ami itt volt elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a csillagos ég alatt

    Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a napfényes ég alatt

    Csak szállj, ami itt volt elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a csillagos ég alatt

    A távolban egy kék hotel,
    ott lakik az Isten, sokszor sír,
    mert szeret minket,
    sokszor sír, mert nem segíthet

    Túl nagy a káosz a világ végén,
    süllyedünk a semmibe,
    elszakadt a belső mérték,
    nincsen bennünk semmi részvét

    Szállj, ami itt tartott elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a napfényes ég alatt

    Csak szállj, ami itt volt elszakadt,
    minden emlékünk itt marad,
    a csillagos ég alatt

    Álmomban már nem sír az Isten,
    csak könnyezve szurkol nekünk,
    ha sikerülne megváltozni,
    a kék hotelben kezet fogna velünk

  • Hajnalban ébredtem, párás volt az ég
    A város utcáin nem járt senki még
    Hajnalban ébredve senki sem volt, ki
    megkérdezze, hogy
    Mondd, mondd, merre mész

    Derengő házak közt forduló troli
    ismerős volt minden, mégis távoli
    Hajnalban indultam, sajgott kicsit, de azt is
    tudtam már
    Hogy nincs tovább

    Ezeregy élet vár
    Ezeregy másik nyár
    Felszállt a nap a háztetők fölött
    És csak vitt az út a nagy ködök partján

    Ezeregy élet vár
    Ezernyi ismeretlen nyár
    Hol a kék folyó a titkos völgybe tér
    a tág mezők, hullámzó esti szél
    Nyomában jár

    Álmomból várt rám a dombok távola,
    Morajló erdők, futó falvak sora,
    Álmomból már tudtam, hogy menni kell, mert
    sok más út van még,
    Sok más vidék

    Fekete felhők közt, megdőlt fák alatt,
    Villám cikázott, és jégeső szakadt,
    Álmomból már tudtam, hogy menni kell,
    mert sok más út van még,
    Sokféle kép

    Ezeregy élet vár,
    Ezeregy másik nyár
    Felszállt a nap a háztetők fölött,
    És csak vitt az út a nagy ködök partján

    Ezeregy lejtőn át
    Villámok éjszakáján át
    Ott vár a dal, azt mondja, itt vagyok
    Ott vár egy arc, a dal mélyén ragyog

    Ezeregy felhőn át,
    Hullámok hegyvidékén át
    A dalban ott vár rád
    És felragyog
    A messzi álmokból
    Egy ismeretlen nyár

  • Látod, így van kedvesem, hópelyhek vagyunk
    a zúgó szélben mit sem ér a saját akaratunk
    Nem könnyű nekünk, pörgünk, táncolunk
    Egymás oldalán hogy is maradhatunk?

    Alig sejtjük, mért vagyunk, hogyan keletkezünk,
    azt sem tudjuk biztosan, hová érkezünk.
    Hullunk csendesen, gyakran vétkezünk,
    hófehér a táj, kering a szél velünk.

    Milliárdnyi hópehely a földre száll,
    milliárdnyi nagy remény és kis halál
    Mennyi édes rettegés földet ér
    és hómezővé összeáll
    Messze vagy már, nem tudom,
    hogy merre jársz,
    jó barátot, hű szerelmet hol találsz
    Jégvirágot bont a tél,
    Elfeledtél teljesen, vagy visszavársz?

    Szürke égen lebbenő hópelyhek vagyunk
    Szállunk, forgunk, szédülünk,
    megállni nem tudunk.
    Alattunk háztetők, pörgünk, táncolunk,
    egymás oldalán nem maradhatunk.

    Milliárdnyi hópehely a földre száll,
    milliárdnyi nagy remény és kis halál
    Mennyi édes rettegés földet ér
    és hómezővé összeáll
    Mért csinálunk minden útból tévutat?
    Mért akasztunk vágyainkra szárnyakat?
    Néhány boldog perc miatt itt keringünk
    föld felett és ég alatt.

    Látod, így van kedvesem, hópelyhek vagyunk.

  • Amikor az ember szerelmes
    olyankor egy kissé bolond lesz,
    Ide-oda táncol a szobában,
    s ilyeneket dúdol magában, hogy:

    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli táncol a szobában,
    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli dúdol magában

    Amikor az ember magányos
    minden buta kis dalt elátkoz,
    Ide-oda járkál kabátban,
    s ilyeneket mormol magában, hogy:

    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli járkál kabátban,
    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli mormol magában

    Tudod, néha édes mindegy,
    hogy miről szól a dal.
    Tudod nem tesz jót neked sem,
    ha felkavar.
    Hiszen annyi minden volna,
    miről énekelhetnék,
    de van itt baj már így is épp elég.

    Én is tudom azt, hogy mit érzel,
    Tele van a csizmád az egésszel,
    De ha sok a bánat, megárthat,
    Legyen a dalunk hát vidámabb!

    Mert amikor egy ajtó bezárul,
    Valahol egy ablak kitárul.
    Valahol nyílnak a virágok
    Hát ne temessük még el a világot!

    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli nyílnak a virágok,
    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Ne temessük még el a világot!

    Tudod, néha édes mindegy,
    hogy miről szól a dal.
    Tudod nem tesz jót neked sem,
    ha felkavar.
    Hiszen annyi minden volna
    mit mondanék,
    de van itt baj már épp elég

    Ezzel a kis dallal azt üzenem:
    Aki bújt, elbújt, aki nem, nem.
    Gyere velem szedjünk virágot,
    És ne temessük még el a világot!

    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli nyílnak a virágok,
    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Ne temessük még el a világot!

    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Dum-duli szedjünk virágot,
    Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
    Ne temessük még el a világot!

  • Az álomgyár már az új időkre készül
    Itt van már az új repertoár
    A szó, a hang, a történés
    a színes kép is háromdés
    tiszta szédülés
    Az embereknek kell egy édes álom
    hogy jobb kedvük legyen
    mikor a pénz kevés

    Csábítónak tűnik, ami kész-kész-készül
    Elbűvöl az új repertoár-tár-tár-tár
    Forog az ál, az ál, az álomgyár
    és a termék oly mesés
    a háromdés
    mer’ itt az embernek újból kell egy álom
    hogy jobb kedvük legyen
    Mikor a pénz kevés - nagyon kevés

    Jön, jön már
    élménycunami vár
    Elkábít az álomgyár
    Jön, jön, jön
    a tiszta életöröm
    Kell ez az új szórakoztató világ
    ha már a régi lejárt

    Aha…

    Jön, jön már
    élménycunami vár
    Elkábít az álomgyár
    Jön, jön, jön
    a tiszta életöröm
    Kell ez az új szórakoztató világ
    ha már a régi lejárt

    Az álomgyár, gyár, gyár…
    Óh az álomgyár

  • Ha kíváncsi vagy, hogy a holnapod
    mit rejt előled el
    csak merülj mélyen a tudat alá
    vagy tekints az égre fel
    Ha kitágítod a szűkre szabott láthatárodat
    a csillagfényes tükörbe nézve felismered magad

    Ahogy állnak a csillagok
    Lehetnek még jó napok
    S ha eljön, kivel megosztanád
    lehet szép az éjszakád

    Ahogy állnak a csillagok
    Lehetnek még jó napok
    Akárhogy magyarázhatod
    Ha majd megéred, megtudod

    A földön élünk bizonytalan, s a világ forog velünk
    kell legyen valami kapaszkodó,
    különben szédülünk
    Ijesztő nagy a végtelen, de az sem kizárható
    hogy az időt is körbe kergeti
    a negyedik dimenzió

    Ahogy állnak a csillagok
    Lehetnek még jó napok
    S ha eljön, kivel megosztanád
    lehet szép az éjszakád

    Ahogy állnak a csillagok
    Lehetnek még jó napok
    Akárhogy magyarázhatod
    Ha majd megéred, megtudod

    A világ vége már számtalanszor bekövetkezett,
    de születtek újabb teóriák a régiek helyett
    Ne kérd tőlem, hogy mondjam el
    ami előttem is titok
    valamit biztos sejtenek az égen a csillagok

    Ahogy állnak a csillagok
    Lehetnek még jó napok
    S ha eljön, kivel megosztanád
    lehet szép az éjszakád

    Ahogy állnak a csillagok
    Lehetnek még jó napok
    Akárhogy magyarázhatod
    Ha majd megéred, megtudod

  • Eltelik, mint egy álmos reggel
    őszbe lép a tükröződő nyár
    Diófák, néma bokrok beszélnek hozzád
    Nem tudod, hogy merre indulnál

    Visszanéz, ki messze lépni nem mer
    Újrajátssza, hogy hol hibázott rég
    múlt idő - száz alakban - visszatarthat még
    hogy rabja légy öntudatlan

    Soha ne kérdezd, merre az út!
    Az is cél, ahol jársz!
    Ezer irányból pont ide jut
    minden, ami csak rád vár!

    Köd lepi még a lombkoronát,
    nézd az égbolt hogy szövi át
    igazi kékkel
    ami beszürkült már

    Köd lepi még a lombkoronát,
    nézd az égbolt hogy szövi át
    igazi kékkel
    ami beszürkült már

    Soha ne kérdezd, merre az út!
    Az is cél, ahol jársz!
    Ezer irányból pont ide jut
    minden, ami csak rád vár!

    …Köd lepi még a lombkoronát,
    nézd a napfény új sugarát!
    csupa arannyal
    ragyog az ég alján

  • Van az úgy, hogy nagy a sötét
    Ami jön, azt nem látod
    Odakint szakad az ég
    S te idebent fázol

    Gyere hát, gyere közel
    Hallgasd a hangokat
    Zene szól, üzen a dal
    Bíztat, ahogy ringat

    Hol a híd, hol a határ
    Mi marad, ha átléped
    Odaát a nyugalom vár
    De ideköt az élet

    Gyere hát, gyere közel
    álmodban messze jársz
    Zene szól, üzen a dal
    Indulj, gyere, mért vársz

    Ne félj, soha ne félj

    Szíved nyugtalan
    És félsz, hogy minden út reménytelen
    Szóljon hát a dal
    most még, most még

    Ne félj, soha ne félj…
    Üzen a dal

  • Susanne elvisz téged, le a folyóparti házba,
    ahol hajók hangját hallod, s maradnál még éjszakára,
    És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd,
    ahogy teát s narancsot kínál, hiszen nem vagy más, csak vendég
    és te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,
    mikor mint a folyó elönti a bizonyság a szíved,
    hogy régóta hozzá tartozol.

    És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd,
    és te tudod, bízhat benned, hiszen gondolatban tiéd lett már rég.

    És tengerész volt Jézus, mikor átkelt a vízen
    és sokáig csak figyelt, hogy a tenger miként üzen
    s mikor bizonyosság érte, hogy a fuldoklókon segít
    így szólt: tengerészek lesztek, míg a tenger megszabadít
    de ő már akkor tudta, mielőtt az ég kinyílna emberként elhagyatva
    úgy süllyed alá, akár egy kő.

    És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd,
    és te talán bíznál benne, hisz gondolatban elfogadtad rég.

    Most Susanne fogja kezed, és a folyóparthoz vezet
    csupa rongy és toll ruhája, mint egy üdvhadsereg-árva
    és a napfény méze ömlik le a kikötői lányra
    és a sok szemét és virág közt úgy látod, ahogy ő látja,
    lent az algák közt a hősök, gyermekek hajnali fényben
    szeretetre vágyakozva látod őket öröklétben míg Susanne
    tükröt tart eléd.

    És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd
    és te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég.

3009.jpg

Egyszerű ez...

Koncs Zsuzsa

Hungaroton

2006

Koncz Zsuzsa 4. verslemeze. Válogatás a magyar irodalom klasszikusaitól és az új generáció költőinek verseiből.

  • Rebbenő szemmel
    ülök a fényben, 
    rózsafa ugrik
    át a sövényen, 
    ugrik a fény is, 
    gyűlik a felleg, 
    ugrik a villám
    s már feleselget
    fenn a magasban
    dörgedelem vad
    dörgedelemmel, 
    kékje lehervad
    lenn a tavaknak
    s tükre megárad, 
    jöjj be a házba, 
    vesd le ruhádat, 
    már esik is kint, 
    vesd le az inged, 
    mossa az eső 
    össze szívünket.

  • Szél lengeti a kertet. Honnan fut a szél?
    Távol, idegen hegyek közül,
    Hol más-szavu ember él.

    A harmatos éjbe honnan kel a fény?
    Távol, idegen csillagokból,
    Hova csak a gondolat ér.

    A lélek-rezdülés honnan fakad?
    Oly messziről, hol csillag sincsen, 
    És el nem éri a gondolat.

  • Míg több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még szabadság
    Míg több jut egynek...... Nincs még szabadság

    Tudd meg: szabad csak az, akit
    Szó nem butít, fény nem vakít,
    Se rang, se kincs nem veszteget meg,
    Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

    Tudd meg: szabad csak az, kinek
    Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
    Aki üres jelszókat nem visít,
    Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
    Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
    Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
    Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
    Sem azt, kinek ki volt az őse,


    Tudd meg: szabad csak az, aki
    Ha neve nincs is, mégis valaki,
    Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
    Tüzet fölöslegesen nem harangoz,


    Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

    nincs még szabadság, éget még a seb
    Míg több jut egynek, másnak kevesebb, 

    nincs még szabadság, éget még a seb

     

    Tudd meg: szabad csak az....


    Az sose rab, ki lélekben szabad.
    Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
    Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

    Tudd meg: szabad csak az, akit
    Szó nem butít, fény nem vakít,
    Se rang, se kincs nem veszteget meg,
    Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

    Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

    nincs még szabadság, éget még a seb
    Míg több jut egynek, másnak kevesebb, 

    nincs még szabadság, éget még a seb

     

    Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
    Te sem vagy még szabad, te is csak...
    Gyáva rab vagy.
     

  • Nekem az ég régen is kék volt,
    ha kék volt
    borúsnak miért mondanám most,
    s nagyon szerettem ezt a
    már nem-szeretem várost

    nekem a jó régen is jó volt,
    ha jó volt
    miért mondjam utólag rossznak
    csapjak fel én is buzgó, megkésett panaszosnak?

    (hagyjátok meg a hitem
    hagyjatok meg e hitben)

    nekem a rossz régen is rossz volt,
    s mert rossz volt
    hát kiköptem unom a kókadt
    a most merész, a hőssé horgadt
    szókimondókat

    nekem a hit régen is hit volt,
    s mert hit volt
    az életet is hittel éltem,
    hagyjatok meg hát engem
    ebben a balga hitben

  • Tiszta lesz
    a tompa köd, a téli ég
    tiszta lesz - megint.
    Hosszú volt
    a lusta évszak, s jön az ébredés -
    régen várjuk már.
    Dől a fény, a folyónál a zajlás
    újra jót ígér.
    Mit rejt, mondd
    amit elfed a durva jég,
    s ránk találhat még...

    Ref:
    Hó ül a kerten, a ragyogást
    bentről nézem.
    Holdszínű éj lepi a szobát,
    éber, álomi fény,
    a hajnalt nyújtja felém e lázas kép -
    a kép, mi bennünk él már rég.

    Megtalál
    egy régi szó, a régi kedv
    Megtalál - megint
    Messzi hang -
    távoli, de mégis ismered.
    Miért ne hinnéd el?
    Dől a fény, csupa ábránd és árnyék -
    színes rajz csupán.
    Tudjuk jól,
    amit elfed a durva jég,
    felolvadhat még...

  • Ki minek gondol, az vagyok annak...
    Mért gondolsz különc rokontalannak?
    Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
    Te vagy magad, ki e jelet vonja.

    S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
    Mert fénye-árnya terád sugárzik.
    Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
    Rajtam látsz törvényt saját magadról.

    Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
    Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
    Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
    Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

    Szemem tavában magadat látod:
    Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

  • Levágott hajam, nőj ki újra.
    Hajtűkanyar, fordulj a rétnek.
    Elveszett nyelv, beszélj belőlem.
    Levágott rét, legyél hajam.

    Levágott nyelv, oldd meg szavam.
    Elveszett út, találj kanyarra.
    Lejtőm te, jóslatom te,
    Beszédem, aki vagy.

    A hol nem volt már nem lehet
    Messze, azon is túl vagyok
    Hol nem volt hány ezer helyen
    Szilánk egy kék üveghegyen
    Itt túl az Óperencián
    Álmomban átlátszó vagyok
    Álmatlannak látszó vagyok
    Tengerszemeken átkelek

    Vagyok, vagyok, vagyok, vagyok
    Itt túl az Operencián.
    Vagyok, vagyok, vagyok, vagyok
    Itt túl az Operencián.

    Levágott hajam, nőj ki újra.
    Hajtűkanyar, fordulj a rétnek.
    Elveszett nyelv, beszélj belőlem.
    Levágott rét, legyél hajam.

    Levágott nyelv, oldd meg szavam.
    Elveszett út, találj kanyarra.
    Lejtőm te, jóslatom te,
    Beszédem, aki vagy.

    Itt túl az Operencián
    Virrasztó kék üveghegyek
    Átlátszik rajtam, hogy megyek
    Viszel-e túl vagy nem viszel?
    Testetlen árnyékot vetek
    Álmomban tükröződni kell
    Álmomban árnyékot vetek
    Reggelre minden mag kikel.

    Vagyok, vagyok, vagyok, vagyok
    Itt túl az Operencián.
    Vagyok, vagyok, vagyok, vagyok
    Itt túl az Operencián.

  • Lement a nap nyugaton,
    Följött a nap keleten.
    Egyszerű ez.
    Él az, aki eleven.

    Rongyos mindegyik zsebünk,
    Rossz a magyar zsebe rég,
    Egyszerű ez -
    Elveszett az ezerév.

    Ha elveszett, elveszett,
    Nem keressük már elő,
    Nem érünk rá,
    Vonaton jár az idő.

    Expresszen jár az idő
    S gépből csinált madarán
    A gyalogos
    Bizony hogy elmarad ám.

    Szolgabíránk az agyunk,
    Nem parancsol más nekünk,
    Egyszerű ez,
    Mi már mótorral megyünk.

    Nem vagyunk mi bölcs urak
    S nem is vagyunk szamarak.
    Új ezerév
    Új magyaroknak marad.


  • Őszre fordul, alacsonyan
    repülnek a fecskék
    Hűvösödnek, rövidülnek
    a tóparti esték.

    Kiülünk egy piros padra
    bámészkodni hosszan
    Nem is tudom, jóban vegyunk
    te meg én, vagy rosszban?

    Hogyha éppen jóban vagyunk,
    akkor jól vagy éppen,
    Ha meg éppen rosszban vagyunk,
    Béküljünk ki szépen.

    Őszre fordul, hűvösödnek
    a tóparti esték.
    Hosszú útra készülődnek,
    röpködnek a fecskék.
     

  • A hajnal földereng a háztetők fölött,
    a parkban körbejár a szél.
    Az álom túlfelén kukásautó zörög,
    a tér zsongása benned él.

    A nappal tele van sugarakkal, és a fák között különös fény,
    az életed itt éled és ha volt is számtalan hely,
    ez itt a múlt, mi benned él.

    A sok kis pillanat, mint eldugott füzet ,
    ki írta, nem lapozza fel.
    A számát mormolod, a vonal rég süket.
    A hívott fél sosem felel.

    A város tele van szavainkkal, de a séták nyoma elvész,
    Az életed itt éled és ha volt is számtalan hely,
    úgyis tudod, visszatérsz.

    A presszó és a pad helyén üres telek,
    A sarkon áll egy kék kabát.
    Az égbolt nyitni kezd, akár az üzletek,
    Kitárja tükrös ajtaját.

    A szíved tele van sugarakkal, de az emlék ugyanúgy fáj,
    Az életed itt éled és ha volt is számtalan hely,
    ez itt a múlt, mi visszajár.

    A kávé rég kihűlt a konyhaasztalon,
    és hallod, hogy jár a villamos.
    De jó így állni itt a szürke balkonon,
    utazni, menni kéne most.

    Az utcán huzatos, lobogó fény, de te bárhol is, ugyanott jársz,
    Az életed itt éled és ha volt is számtalan hely,
    ez itt a múlt, a régi ház.

    A reggel fénye ég a házak oldalán,
    a tócsák színe felragyog.
    Ha egyszer erre jön, eszébe jutsz talán,
    megnézi az ablakot.

    És tudod, hogy ma is ugyanúgy lesz, csak az illat ma valahogy más,
    Az életed egyetlen film, s ha volt is számtalan kép,
    Nem múlik el, pereg tovább,
    nem múlik el, pereg tovább.

  • Húnyt szemmel bérceken futunk
    s mindig csodára vágy szivünk:
    a legjobb, amit nem tudunk,
    a legszebb, amit nem hiszünk. 

    Az álmok síkos gyöngyeit
    szorítsd, ki únod a valót:
    hímezz belőlük
    fázó lelkedre gyöngytakarót.

  • Vagyunk amíg
    lenni hagynak
    se kint se bent
    mint az ablak

    ki-kinyitnak
    be-becsuknak
    berendeznek
    kirakatnak

    hol emennek
    hol amannak
    dicsekedve
    mutogatnak

    ilyen szörnyek
    olyan szörnyek
    be-bevernek
    ki-kitörnek

    kirámolnak
    befalaznak
    világtalan
    vakablaknak

    de ha mégis
    lenni hagynak
    szolgálgatunk
    mint az ablak

    se kint se bent
    rajtunk részeg
    tekintettel
    általnéznek

    vagyunk amíg
    lenni hagynak
    se kint se bent
    mint az ablak,

    se kint se bent
    mint az ablak.

  • Ködbe-hanyatlott régi vidék -
    Könnyez a felhő, szürke az ég...

    Alszik a ködben a csonka határ -
    Délen a tájrul a nyári madár...

    Messzire néznek a szürke hegyek -
    Állnak az égen a hóseregek...

    Ködbe-takartan alszik a táj -
    Alszik az őszben...tél-fele jár...

    Házak a tájban gondtalanul -
    Ködteli földre az ősz szava hull...

    Barna a tájék, sárga a fa -
    Nyikkan a csöndben a tél fogata...

    Csörren a csermely, dermed a tó -
    Halkan a tájra hullik a hó...

    Elmegy a sárga, jő a fehér -
    Hóba takarva nyargal a szél...

    Cukros a házak rőt fedele -
    Halva vonaglik az ősz ereje...

    Nyargal a tájon a hóval a szél -
    Elmegy az ősz és itten a tél...

    Halkan a tájék télbe borul -
    Mindig a régi...mindig az új...

  • Bolondos egy hónap
    április hónapja, 
    hol kalap a fején, 
    hol báránybőr sapka. 

    Köpönyegbe burkol, 
    ingujjra vetkőztet; 
    mutatja a tavaszt
    hol nyárnak, hol ősznek. 

    Hiába próbálnád
    kilesni a kedvét, 
    túljár az eszeden, 
    mire észrevennéd. 

    Búsnak teszi magát, 
    szeme könnyben ázik, 
    mindegyre lehunyja
    sűrű szempilláit. 

    Aztán gondol egyet, 
    fülig fut a szája, 
    s ránevet a fényben
    hunyorgó világra.

  • Hogyan kong már vissza rég,
    ami elmúlt az emlék.
    Hogyan ringhat bánatom,
    csöpp levélként nagy tavon.

    Hogyan hallgat sok követ
    tűztől kormos éjszaka,
    Hogy zenghet a rémület
    barackízű bús szava.

    Miért rohad, mi rég elmúlt,
    sárba gyümölcs hogyan hullt.
    Miért döng a barna ég,
    mint kiszáradt kútfenék.

    Milyen fátyol a jövő,
    véd, vagy talán elborít,
    ha föllebbenti az idő,
    járjuk párás útjait.

  • építsd föl minden éjszaka
    építsd föl újra s újra
    amit lerombol benned
    nappalok háborúja

    ne hagyd kihunyni a tüzet
    a százszor szétrúgottat
    szítsd a paraszat nélküled
    föl újra nem loboghat

    nevetségesen ismerős
    minden mit mondtam s mondok
    nehéz nyarunk volt itt az ősz
    s jönnek a téli gondok

    már csak magamat benned és
    magamban téged óvlak
    ameddig célja volna még
    velünk a fönnvalónak

  • Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
    És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
    És csak reám várnak.

    Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
    Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
    Fénylő csillagokra.

    Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
    Ott fognak igazán engemet szeretni,
    Igazán szeretni.

unspecified.jpg

József Attila verseit énekli Koncz Zsuzsa

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

2005

József Attila születésének 100. évfordulóján kiadott lemez. Válogatás a költő Koncz Zsuzsa által énekelt verseiből.

  • Kertész leszek, fát nevelek,
    kelő nappal én is kelek,
    nem törődök semmi mással,
    csak a beojtott virággal.

    Minden beojtott virágom
    kedvesem lesz virágáron,
    ha csalán lesz, azt se bánom,
    igaz lesz majd a virágom.

    Tejet iszok és pipázok,
    jóhíremre jól vigyázok,
    nem ér engem veszedelem,
    magamat is elültetem.

    Kell ez nagyon, igen nagyon,
    napkeleten, napnyugaton -
    ha már elpusztul a világ,
    legyen a sírjára virág.

  • Hosszú sorban jönnek, mennek,
    Apró ördögök, de szentek,
    Homlokuk friss, meleg kenyér,
    Szén a szemük, szénparázs.

    Hosszú sorban jönnek, mennek,
    Mint a virág, úgy szeretnek,
    Ugy szeretik a fiúkat,
    Akárcsak a gyöngyvirág.

    Hosszú sorban jönnek, mennek,
    Ha sírnak is: csak nevetnek.
    Messze vannak, messze vannak,
    Mint a vídám csillagok!

  • Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
    És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
    És csak reám várnak.

    Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
    Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
    Fénylő csillagokra.

    Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
    Ott fognak igazán engemet szeretni,
    Igazán szeretni.

  • Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

    Három király mi vagyunk.

    Lángos csillag állt felettünk,

    gyalog jöttünk, mert siettünk,

    kis juhocska mondta – biztos

    itt lakik a Jézus Krisztus.

    Menyhárt király a nevem.

    Segíts, édes Istenem.

    Istenfia, jónapot, jónapot!

    Nem vagyunk mi vén papok.

    Úgy hallottuk, megszülettél,

    szegények királya lettél.

    Benéztünk hát kicsit hozzád,

    Üdvösségünk, égi ország!

    Gáspár volnék, afféle

    földi király személye.

    Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

    Jöttünk meleg országból.

    Főtt kolbászunk mind elfogyott,

    fényes csizmánk is megrogyott,

    hoztunk aranyat hat marékkal,

    tömjént egész vasfazékkal.

    Én vagyok a Boldizsár,

    aki szerecseny király.

    Irul-pirul Mária, Mária,

    boldogságos kis mama.

    Hulló könnye záporán át

    alig látja Jézuskáját.

    A sok pásztor mind muzsikál.

    Meg is kéne szoptatni már.

    Kedves három királyok,

    jóéjszakát kívánok!

  • Szállj költemény, szólj költemény
    mindenkihez külön-külön,
    hogy élünk ám és van remény, -
    van idő, csipjük csak fülön.

    Nyugtasd a gazdagok riadt
    kis lelkét - lesz majd kegyelem.
    Forrást kutat, nem vért itat
    a szabadság s a szerelem.

    Szólitsd, mint méla borjuszáj
    a szorgalmas szegényeket -
    rágd a szivükbe - nem muszáj
    hősnek lenni, ha nem lehet.

unspecified.jpg

Ki nevet a végén

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

2002 

Koncz Zsuzsa 31. albuma. A zenéket és szövegeket egyrészt a régi munkatársak - Bródy János, Tolcsvay László, Gerendás Péter, Bódi László/Cipő- másrészt olyan új szerzők jegyzik, mint: Lerch István, Horváth Attila, Müller Péter/Sziámi, Závodi Gábor és Dorozsmai Péter. 

  • Lebbenő, könnyű kölyökszárnyak.

    A képzelet fut a felhők felé.

    Szél viszi, szédül egyre távolabb.

    A titkokat, mintha fenn sejtené.

    Mintha föld és ég

    volna ellentét.

    Pedig nem választ el,

    csak a közelség.

     

    Mennyi híd kell még,

    mennyi vad folyó fölé.

    Mennyi országút

    egymás felé.

    Mennyi híd kell még,

    mennyi törékeny hajó,

    míg a túlsó part

    úgy van közel,

    hogy nem éred el.

     

    Bölcsek és bolondok összegyűlnek,

    egy-egy ünnepen néha lobogó tűz köré.

    Jó papok, rosszak, és a híveik.

    Egyik épített, míg a másik ledöntené.

    Mintha föld és ég…

    Mintha tűz és jég….

    Pedig nem választ el,

    csak a közelség.

     

    Mennyi híd kell még,

    mennyi vad folyó fölé.

    Mennyi országút

    egymás felé.

    Mennyi híd kell még,

    mennyi törékeny hajó,

    míg a túlsó part

    úgy van közel,

    hogy nem éred el.

     

     

    How many songs do we need?                     

    How many signs do we need to lead us?      

    How many roads must we build                    

     and how many bridges?

                                    

             Pourquoi ce manque d’une belle entente?

             Pourquoi nos ponts sont-ils detruits?

             Qu’il serait beau: des bras qui s’tendent

             Pleins d’amitié, oui!

  • Sötét út, kanyargós.

    Leveszem a gázt.

    A folyónál egy szelíd kertben

    Félig épült ház.

            A kerítésen tábla van,

            rajta néhány szó,

            a ház a kerttel ár alatt

            eladó.

     

    Van egy szám. Felhívnám.

    Ki vehetné fel?

    Ezer dolgot kérdeznék.

    Mit mesélne el?

            A történet, amit hallanék,

            félek, nem volna szép.

            Szomorú, hogy még egy valami csak

     

    majdnem sikerült.

    Majdnem csoda lett.

    A vége meg az, amit látsz.

    Majdnem sikerült.

    Majdnem szép lett.

    Most csak egy eladó ház.

     

    Majdnem sikerült…

        

    Hányszor volt már

    Ilyen az életben?

     

        Mennyi szerelem,

    mennyi szándék

    szépen és szabadon szállt.

    Tisztán született,

    igaznak indult,

    csak útközben alakult át.

            Majdnem sikerült…

  • Bánatos házak között 

    ott, hol a macskakő még úgy zörög

    Egy udvar mélyén, hűs rejtekén 

    a világbolt áll

     

    A sarokban kis tábla lóg

    S a szöveg csak közelről olvasható

    Kopott a szín, kopott a szó,

    de felfogható

      

     

    Hát lépj be és lásd, a sok eltűnt csodát

    Mi a pult alatt vár rád, ha itt sorban állsz

    Őszinteség, önzetlenség

    Itt megvehetsz mindent, ha emlékszel még

     

            Akció, akció, minden féláron megkapható

            A legnagyobb sláger az új erőfitogtató

            Akció, akció, a sor vége nem látható

            Záráskor, ingyen a békesség kiosztható

     

     

    A boltos a pultnál csak áll,

    régóta látja, hogy hogy megy ez már

    Modern idők, modern ideák,

    szép új világ

     

    Ő emlékszik milyen volt még,

    mikormás volt a kereslet nem is oly rég

    Több volt szín, több volt a szó

    fel nem fogható

     

    Hát lépj be és lássd, a sok eltűnt csodát

    Mi a pult alatt vár rád, ha itt sorban állsz

    Őszinteség, önzetlenség

    Itt megvehetsz mindent, ha emlékszel még

     

             Akció, akció, minden féláron megkapható

             A legnagyobb sláger a mosoly mely eldobható

             Akció, akció  a sor vége nem látható

             A későn jövők közt a békesség kiosztható

  • Úgy tűnik, hogy a becsületem

    Nagyjából rendbe’ van

    Nem esett még nagy folt rajta

    Nem csak rajtam múlt ugyan,

        Hanem a napisajtón

        Meg a hetisajtón,

        Meg főleg a bulvárlapokon,

        Rajtuk múlik, hogy kiből lesz rossz nő

        Áruló, vagy éppen epigon.

        Meg az se mindegy, hidd el nekem,

        Hogy mit írnak rólad az Interneten.

     

    Úgy tűnik, hogy a dalaimat

    Éneklik páran még.

    Régen nem rajtam múlik,

    rosszabbul is járhatnék,

        Hiszen a napisajtón

        Meg a hetisajtón,

        Meg főleg a bulvárlapokon,

        Rajtuk múlik, hogy kiből lesz rossz nő

        Áruló, vagy éppen epigon.

        Meg az se mindegy, hidd el nekem,

        Hogy mit írnak rólad az Interneten

     

    Úgy tűnik, hogy a szerelem is

    Szeret még engemet.

    Remélem így is marad, de

    Biztosat tudni nem lehet

        Hiszen a napisajtón

        Meg a hetisajtón,

        Meg főleg a bulvárlapokon,

        Rajtuk múlik, hogy kiből lesz rossz nő

        Áruló, vagy éppen epigon.

        Meg az se mindegy, hidd el nekem,

        Hogy mit írnak rólad az Interneten

  • Úgy indultál el, mint aki biztos célhoz ér

    s az új tavasz a szívedben dobolt

    De a régi harcok fáradt hőse szembe jött veled 

    és figyelmeztetőn csak ennyit szólt:

     

    Talán még túl fiatal vagy

    talán még nem tudod

    Nem nőnek a fák sem az égig

    s elszállnak az angyalok

    Talán még több benned az érzés, mint az értelem

    és hinni akarsz - akármiben

     

     

    Valamikor fényes szellők fújták a lobogót

    és gyűlt sereg munkára, harcra kész

    És szépek voltak akkor is a merészen álmodók

    de csalódást hozott az ébredés

     

    Talán még túl fiatal vagy

    talán még nem tudod...

     

     

    Mindig van, ki újra kezdi a rég lejárt mesét 

    hogy akarattal mindent elérhetünk

    De a jó szándékkal kövezett út is a pokolhoz vezet

    ha a szeretet és a béke nincs velünk

     

    Talán még túl fiatal vagy

    talán még nem tudod ...

  • Óh mondd, mért fáj

    ha hallom valahol még azt a régi dalt

    Óh mondd, mért fáj

    hisz jól emlékszem még, mikor vígasztalt

     

    Oly boldog hangja volt a hosszú tél után

    és támadt, mint a szél kilencven tavaszán

     

    Éreztem, ahogy felemel és mélyen felkavar

    Nem szólt sohase még úgy szívhez egy dal

     

    lanana-nanna-lanna-na

     

    Oly rég volt már

    mint oly sok minden más, a semmibe hullt

    Oly rég volt már

    és meg sem történt talán, csak én képzelem úgy

     

    Hogy boldog hangja volt a hosszú tél után

    és támadt, mint a szél kilencven tavaszán

     

    Éreztem, ahogy felemel és mélyen felkavar

    Nem szólt sohase még úgy szívhez egy dal

     

    lanana-nanna-lanna-na

     

     

    Csak az a dal ne volna már

    ami ha szól, szíven talál

    Csak az a hang ne szólna már

    lanana-nanna-na 

  • Túl nagy, túl nagy nekem

    Az az óriás óriásplakát

    Amiről folyton úgy nézel rám,

    Mint aki túlnőtte önmagát

    Túl nagy!

     

        Túl nagy, túl nagy az idő,

        Amit tőlem távol töltöttél

        Mégis van pár dolog,

        Amire jobban vágyok a jöttödnél.

    Ha ott maradnál, ahol vagy,

    És nem lennél ilyen nagyon nagy

    Ha végleg távol maradnál,

    És nem lennél több magadnál

    Túl nagy!

     

    Egy egészen apró ecsettel

    Egy egészen picike képet

    Fess magadról, hogy a szívem fölött

    hordhassalak téged.

     

    Túl nagy, túl nagy nekem

    Az az óriás óriásplakát

    Amiről folyton úgy nézel rám,

    Mint aki túlnőtte önmagát

    Túl nagy!

     

        Túl nagy, túl nagy az idő,

        Amit tőlem távol töltöttél

        Mégis van pár dolog,

        Amire jobban vágyok a jöttödnél.

    Ha ott maradnál, ahol vagy,

    És nem lennél ilyen nagyon nagy

    Ha végleg távol maradnál,

    És nem lennél több magadnál

    Túl nagy! 

    Egészen halkan szólj hozzám,

    Hogy eljusson a hangod

     

    Ha szerényebb vagy, énnekem éppen

    Az jelenti a rangot,

    A nagyon erős az nem veszekszik

    A nagyon okos az nem beszél

    A nagyon jó az megbetegszik,

    És előbb hal meg a többinél.

     

  • Van úgy, hogy a győzelem

    csak múló pillanat

    s van úgy, hogy sajnos megmarad

     

    Van úgy, hogy lemegy a nap

    és nem kel fel a hold

    S van úgy, hogy az, ami jön

    csak az lesz, ami volt

     

    Ne nézd, ha nem akarod

    de látnod kell

    A játékban te vagy a tét

    az életeddel

     

    Ki nevet itt majd a játék végén

    ki aki vétlen, s mégis ront

    Ki nevet itt majd a játék végén

    ha kiteregetve a szennyes rongy

     

    Van úgy, hogy az, ami volt

    csak hervadó virág

    s van úgy, hogy velünk él tovább

     

    Van úgy, hogy a nagy dobás

    egy rossz lépés csupán

    s van úgy, hogy lerobbanunk

    egy jó kezdés után

     

    Ne nézd, ha nem akarod

    de látnod kell

    A játékban te vagy a tét

    az életeddel

     

    Ki nevet itt majd a játék végén…

     

    Ki nevet itt majd a játék végén

    ki aki vesztes, mégis nyer

    Ki nevet itt majd a játék végén

    kinek az ingét ki veszi fel

  • Évek óta várt egy idegen

       kit ismerőssé tett a szerelem

          mikor eljött érted 

    Alig hitted el, hogy megesett

       újra táncba vitte szívedet

          mikor felkért téged

     

                              Vártad azt, hogy egyszer majd eljön talán

    ahogy várni tud egy sokat megélt magányos lány

    Néha már azt gondoltad, nincs több esély

    és a reménytelen szívnél nincs nagyobb veszély

     

    Nézd, árad a fény a felhőkön át

    Jöjj, hiszen vár még reád egy utolsó tánc

    egy utolsó tánc

     

    Oly sok évig jártál egyedül

       nem is hitted azt, hogy sikerül

          mégis eljött, látod

    Nem szabad feladni soha sem 

       bárhol megtalál a szerelem 

          csak ne zárd be az ajtót

     

    Mindig arra gondolj, hogy lesz még egy tánc

    Mikor beteljesül minden, amit most csak kívánsz

    Bár sorsunk megvan írva a csillagokban

    Mégse láthatjuk tisztán, csak homályosan

     

    Nézd, árad a fény a felhőkön át

    Jöjj, hiszen mindig van még egy utolsó tánc

    egy utolsó tánc

     

    -  -  -  -  -  -  -  -

    Bár sorsunk meg van írva a csillagokban

    mégse láthatjuk tisztán, csak homályosan

     

    Nézd, árad a fény a felhőkön át

    Jöjj, hiszen örökké tart az utolsó tánc

    az utolsó tánc

  • Többé nem akarom látni

    ahogy hervad a virág

    Többé nem akarom nézni

    ahogy széthull a világ

    Én már nem akarom hallani

    hogy az én szívem idegen

    Szeretném valahogy megérteni

    mért kell, hogy így legyen

     

    Többé nem akarom látni

    ahogy az ég beborul

    Többé nem akarom nézni

    ahogy a gyűlölet az úr

    Én már nem akarom hallani

    hogy az én szívem idegen

    Szeretném valahogy megérteni

    mért kell, hogy így legyen

     

    Álmodunk, ébredünk

    de mindig ugyanoda érkezünk

    Álmodunk, ébredünk

    de a csodákban már nem hiszünk

     

    Többé nem akarom látni

    ahogy eltorzul a kép

    Többé nem akarom nézni

    ahogy terjed a sötét

    Én már nem akarom hallani

    hogy az én szívem idegen

    Szeretném valahogy megérteni

    mért kell, hogy így legyen

     

    Álmodunk, ...

     

    Az ember mindig jobbat vár

    hát mért nincs béke soha már

     

    Álmodunk, ébredünk

    látod így múlik az életünk

    Álmodunk, ébredünk,

    de a csodákban már nem hiszünk

  • Legyen úgy, ahogy most nem lehet

    Csak most legyen

    Még egyszer mondd ki a szót, és mondd a nevem

    Legyen úgy, ahogy most nem szabad

    Zöld szemem kék, 

    így volt ez és ezután már így marad

     

    Ha előttem van észak, azt látom

    A hátam mögött fújhat a szél

    Ha balra nézek, nyugszik a nap

    éskeleten kél

     

                Itt voltam és itt is maradok, bárhogy is lesz

                Fázom, mert rossz lett az idő,

                De eljön a nyár majd újra veled

     

    Legyen úgy, ahogy most nem lehet

    Álmodj tovább

    Még egyszer mondd ki a szót, és add a kezed

    Legyen úgy ahogy most nem szabad

    Jöjj kedvesem, még egyszer

     

                                             hallanám még egyszer a hangod

                                             ha mondanád, hogy sohase félsz

                                             az lenne jó, ha mindenki egyért 

                                             egymindenkiért

                                             repüljön innen messze a felhő

                                             ragyogjon fentről újra a nap

                                             lássam újra azt aki voltál és azt aki vagy

  • Ha gyakran érzed úgy, hogy elkeserít, ami van

    S nem érted, mért nincs valami más

    Ha látod, hogy a síneken zakatol, ami volt

    S milyen nagy úr a megszokás

     

    Nézz fel, ha égi jelre vársz

    Kell, hogy legyen még változás

    Jöjj hát

     

    Nézz fel, valami új közelít

    Aki bújt, aki nem, belefér

     

    Nyújtsd hát a kezed, emeld magasra fel

    Nyújtsd hát a kezed, és kezdjük újra el

    Nyújtsd hát a kezed, bokron, árkon át

    Nyújtsd hát a kezed felém, mint régi jó barát

     

    Nem segít, csak ezernyi bajt hoz ránk a viszály

    Néhány év béke kellene már

    Hisz mindenkinek szíve mélyén ott él a remény, 

    Hogy nem választ el minket határ

     

    Nézz fel, ha kell egy égi jel, mi hozzád szól

    Indulj, mert itt a földön így járhatsz csak jól

     

    Jöjj hát, ne félj, valami új közelít

    Aki bújt, aki nem, belefér

     

    Nyújtsd hát a kezed,… 

     

  • Halkul és színeket vált

    odakinn a város.

    Szép lassan öltözik át,

    csendesebb tánchoz.

    Nézd. Ülj mellém.

     

     

    Lassul a nappali zaj.

    Minden este mást hoz.

    Elmúló találkozás.

    Tegnap ér a mához.

    Nézd. És ülj mellém.

     

     

        Érkezés, vagy búcsúzás,

    változás és választás –

    velünk volt ilyen,

    de nélkülünk se nagyon volna más

    ez a körforgás.

     

        

    Halkul és színeket vált

    odakinn a város.

    Szép lassan öltözik át.

    Tegnap ér a mához.

    Nézd. Gyere, ülj mellém…

     

  • Mondd, merre induljon el

    ki háborút nem visel

    aki itt e Földön még békét remél

     

    Mondd, merre forduljon az

    kinek már rég nem vigasz

    hogy a győzelemhez kell a szenvedély

     

    Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat

    világ zajától távol, csendes völgy ölén

     

    Talán ott várnak szép napok

    szelíd, megértő hajnalok

    és bánatom feloldja majd az északi fény

     

    Mondd, hová bújhatna el

    kit már a harc nem érdekel

    menedéket, mondd, a lélek hol talál

     

    Mondd, mit tegyen, ki védtelen

    békét keres fegyvertelen

    és látja már, hogy minden csillag rosszul áll

     

    Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat

    világ zajától távol, csendes völgy ölén

     

    Talán ott várnak szép napok

    szelíd, megértő hajnalok

    és bánatom feloldja majd az északi fény

     

    Nagyon távol, fenn északon

    reám vár még a csillagom

    és ha éjjel meglátom én

    mindig újra elvarázsol az északi fény

     

    Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen

    miért nem győz az értelem

    a jó szándék társat miért nem talál

     

    Hidd el, hogy nem könnyen teszem

    és mindig visszahúz szívem

    de néha úgy érzem, hogy el kell menni már

     

    Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat

    világ zajától távol, csendes völgy ölén

     

    Talán ott várnak szép napok

    szelíd, megértő hajnalok

    és bánatom feloldja majd az északi fény

     

    Nagyon távol, fenn északon

    reám vár még a csillagom

    és ha éjjel meglátom én

    mindig újra elvarázsol az északi fény

     

    Valahol távol, fenn északon

    tudom, hogy rám vár a csillagom

    Valahol távol üzen felém

    és új hajnalt hoz el, az északi fény

unspecified.jpg

Koncz Zsuzsa összes nagylemeze

Koncz Zsuzsa

Új kiadásban, jobb hangminőségben, minden CD 12 oldalas füzettel, dalszövegekkel és eddig kiadatlan fényképanyaggal. MaxVolume, utradigitalizált master változat, Z-Mex Stúdió, 2002.

37977.jpg

Miért hagytuk, hogy így legyen

Hungaroton/Gong

1999 

Új, átdolgozott és egykor betiltott dalok gyűjteménye. Válogatás a pálya legfontosabb dalaiból. Az ezredforduló zenei világához közelítő hangszerelés Závodi Gábor munkája.

  • Volt néhány év, talán csak néhány pillanat

    Mikor úgy éreztük értünk szól az indulat

     

    Volt néhány dal, amiben a szívünk hangja szólt

    És amit addig nem mondhattunk el, mind benne volt

     

    És szólt az a dal, mint egy új remény

    A lelkünkhöz szólt és szétáradt, mint a fény

     

    Hát szóljon a dal, és mondjuk újra el

    Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel

    Hát szóljon a dal, ha elfelejtenéd

    Szóljon a dal, hogy itt vagyunk mi még

     

    Volt néhány év, mikor úgy tűnt, reménykedhetünk

    Hogy a hazugságok rabjai már nem leszünk

     

    És szólt az a dal, a szívünkre ható

    Hallgattunk rá, hittük, hogy jó:

     

        „Hallgass a szívedre…”

        Hallgass a szívedre – de a szívünk fáj

        És annyira fáj, hogy az túl sok már

     

    Hát szóljon a dal, és mondjuk újra el, 

    Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel

    Hát szóljon a dal, ha elfelejtenéd

    Szóljon a dal, hogy itt vagyunk mi még

     

        És aki hallja és érzi

        Tudja, hogy nincs egyedül

     

    Hát szóljon a dal, csak így mondhatjuk el

    Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel

    Hát szóljon a dal, hogy nem felejtjük el

    Szóljon a dal, és őrizzük, ha kell

     

    Hát szóljon a dal, még mindig itt vagyunk

    Szóljon a dal, még összetartozunk

    Hát szóljon a dal, a szívünk válaszol

    Szóljon a dal, az életünkről szól

     

  • Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
    Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
    Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
    Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
    Minden álmunk.

    Virágok közt veled lenni,
    tudom, szép volna, kedvesem
    Virág sincsen, te sem vagy már,
    miért hagytuk, hogy így legyen?
    Virágok közt veled lenni,
    tudom, szép volna, kedvesem
    Virág sincsen, te sem vagy már,
    nem ad választ ma senki sem!

    El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
    El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
    El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
    El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
    Sárga rózsa.

    Virágok közt...

     

  • A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények

    Egy szőke lányt neveltek az 50-es évek

    A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva

    Az apja eltűnt, s a család hiába várta

     

    A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak

    Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap

    A Kárpáthyék lánya a randevúra várva

    Egész nap egy dalt dúdolt magába’

     

    A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak

    A viharban egy lányszív lángra gyulladt

    És együtt mentek el a sarki cukrászdába

    S a fiú befizette egy stefániára

     

    És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába’

    Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára

    És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába’

    Mikor az első szerelmét hiába várta

     

    A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek

    Most toronyházak állják útját a fénynek

    A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába’

    New Jerseyben van családi háza

     

    A férje francia és van két nagyfia

    A nagyobbik egy new wave banda sztárja

    De vannak bizonyos esték, mikor csönd borul a házra

    És ő egy régi dalt dúdol magába’

    És az első szerelmét újra várja

     

    És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’

    És emlékezik egy régi cukrászdára

    A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába’

    Van autója és New Jerseyben háza

    A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’

    És látogatóba jön Magyarországra

     

    Ésa Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába

    És befizet 33 stefániára

  • Mint hosszú copfos, barna lány

    Jó édesanyám faggattam én

    Leszek-e boldog. Leszek-e én

    S ő válaszolt könnyedén

     

    Bárhogy lesz, úgy lesz

    A jövőt nem sejthetem

    A sors ezer rejtelem

    Ahogy lesz, úgy lesz

    Bárhogy lesz, úgy lesz

     

    Aztán az első randevún

    Egy kócos fiú ki hozzám hajolt

    Szeretsz-e mindig, kérdeztem én

    S ő vidáman válaszolt

     

    Bárhogy lesz, úgy lesz

    A jövőt nem sejthetem

    A sors ezer rejtelem

    Ahogy lesz, úgy lesz

    Bárhogy lesz, úgy lesz

     

    Sok évig éltünk boldogan

    Aztán ő elment, oly messze jár

    Visszatér hozzám, visszatalál

    A levélben ernyi áll

     

    Bárhogy lesz, úgy lesz

    A jövőt nem sejthetem

    A sors ezer rejtelem

    Ahogy lesz, úgy lesz

    Bárhogy lesz, úgy lesz

     

  • Hogy velem nem törődtél, 

    épp, hogy elviseltél, 

    én már nem bánom
    Azt, hogy szeress engem, 

    úgy is, ha kényelmetlen, 

    én már nem várom

     

    Csak annyit kérek 

    tőled,ha érted, 

    ne vágj ki minden fát,
    Legalább néha-néha 

    lazíts egy félórát

     

    Hogy magad alatt vágod, 

    egyszer majd belátod, 

    én már nem nézem
    Azt, hogy hallgass énrám 

    ott fenn a magas létrán, 

    én már nem kérem

     

    Csak annyit kérek 

    tőled, ha érted, 

    ne vágj ki minden fát,
    Legalább néha-néha 

    lazíts egy félórát

     

    Azt, hogy nem értettél, 

    és sosem segítettél, 

    én már nem bánom
    Azt, hogy gondolj arra, 

    szükségünk van egymásra, 

    én már nem várom

     

    Csak annyit kérek tőled, 

    ha érted, 

    ne vágj ki minden fát,
    Legalább néha-néha 

    lazíts egy félórát

  • Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
    És ahol szeretnek, és csak reám várnak, és csak reám várnak.

    Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
    Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra, fénylő csillagokra.

    Merre nincs csillagfény - arra fogok menni, 

    ott fognak engem igazán szeretni,
    igazán szeretni

     

  • Vannak idők, mikor menni kell

    mikor feltűnik a ház falán a jel

    Nem volt már egészen fiatal

    és most úgy érezte, majdnem belehal

    Mikora sínek mellet állt egy hajnalon

    azon a százéves pályaudvaron

     

    Elbúcsúzom, elbúcsúzom

    ez a föld már nem az én otthonom

    Elbúcsúzom, elbúcsúzom

    de a szívemet örökre itthagyom

    De a szívemet örökre itthagyom

     

    Az utcákon a gyűlölet vonult

    és a láthatáron felizzott múlt

    S ő tudja jól, hogy most már menni kell

    mert mindig ugyanúgy kezdődik el

    S a sínek mellett állt egy hajnalon

    azon a százéves pályaudvaron

     

    Elbúcsúzom, elbúcsúzom

    ez a föld már nem az én otthonom

    Elbúcsúzom, elbúcsúzom

    de a szívemet örökre itthagyom

    De a szívemet örökre itthagyom

     

    Nagy volt a zaj a pályaudvaron

    s mintha már ott állt volna rég

    És mint egy film, egy régi film

    oly ismerősnek tűnt a kép

     

    Elbúcsúzom

  • Hej, tulipán, tulipán

    Az életem nem vidám

    Édes íze keserű

    Ritka vendég a derű

     

    Azt mondta az én anyám

    Ez a hely az én hazám

    Ide jöttem világra

    Remélem, nem hiába

     

    Tiszta szívem szomorú

    Mért kell ez a háború

    Mért nem élünk csendesen

    Békében, szégyentelen

     

    Csalhatatlan nem vagyok

    Mondom, amit mondhatok

    Nem vagyok se rossz, se jó

    Országos városlakó

     

    Itt van az én otthonom

    Becsülettel dolgozom

    Amit tudok, megteszem

    Mégse jó az életem

     

    Hej, tulipán, tulipán

    Ez a hely az én hazám

    Ide jöttem világra

    Remélem, nem hiába

  • Már réges-régen nem hiszem
    de néha elképzelem
    Milyen is volna az élet
    ha egy nap arra ébrednénk
    hogy megfordult velünk a világ

    Én álmodom még akkor is
    ha tudom, hogy nem szabad
    De ki tudja féken tartani
    a visszatérő álmokat
    hogy megfordítható a világ

    És a képzelet nyomán
    elég egy mozdulat
    És láncát tépi már
    a visszafojtott indulat
    Hát mondd, mit remélsz
    ha megfordulna még a világ

    Lehetett volna más is
    minden, ami ma létező
    De türelemmel és akarattal
    miért ne volna elérhetõ
    hogy megforduljon még a világ

    Én álmodom még akkor is
    ha tudom, hogy nem lehet
    Türelemmel és akarattal
    visszaadni az életeket
    De megfordulhat még a világ

    És a képzelet nyomán
    elég egy mozdulat
    És láncát tépi már
    a visszafojtott indulat
    Hát mondd, mit remélsz
    ha megfordulna még a világ

  • Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég

    Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép

    Évek teltek és múltak, a kislány nagyra nőtt

    És, ha tánciskolába elment, mindig táncra kérték fel őt

    De ő senkivel nem akart, soha senkivel nem akart

    Csak egy véget nem érő kis dalt dú-dá-dú-dá-dúdolgatott

     

    Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég

    Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép

    Évek teltek és múltak, a kislány nagyra nőtt

    És, ha tánciskolába elment, mindig másra kérték fel őt

    De ő senkivel nem akart, soha senkivel nem akart

    Csak egy véget nem érő kis dalt dú-dá-dú-dá-dúdolgatott

     

    Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég

    Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép

    Évek teltek és múltak, a kislány nagyra nőtt

    És ha látnád ma már a nagylányt, tudom, nem ismernéd meg őt

    Ma már egyre ritkábban mondja, hogy ő senkivel sohasem

    És ha kedves lennél hozzá, tudom, nem mondaná, hogy nem

     

  • Én már látom, a sok mesét elhitted

    Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg

    Mikor útnak indulsz, minden még oly szép

    Hidd el, másképp érzel, hogyha már véget ért

     

    Ha te járnál ott, ahol én jártam

    Ha te látnád azt, amit én láttam

    Ha te állnál ott, ahol én álltam

    Nem lennél már ártatlan

     

    Nézd, én várok, hisz változol minden nap

    Egyszer majd eljössz, és azt mondod, megbántad

    Mikor útnak indulsz, minden még oly szép

    Hidd el, másképp érzel, hogyha már véget ért

    Ha te járnál ott, ahol én jártam

  • Kertész leszek, fát nevelek,
    Kelő nappal én is kelek. 

    Nem törődöm semmi mással,
    Csak a beojtott virággal. 

    .

    Minden beojtott virágom
    Kedvesem lesz virág áron.

    Ha csalán lesz, azt se bánom,
    Igaz lesz majd a virágom.

     

    Tejet iszok és pipázok,
    Jó híremre jól vigyázok.

    Nem ér engem veszedelem,
    Magamat is elültetem.

     

    Kell ez nagyon, igen nagyon
    Napkeleten, napnyugaton.

    Ha már elpusztul a világ,
    Legyen a sírjára virág.

  • Valahol egy lány hófehérben jár
    Ő a legszebb messze földön


    Hívja őt egy nap az öreg király
    Feleségül megkívánja,

    de így szól a lány:

     

    A királyé nem leszek, nem leszek
    Akkor inkább elmegyek, elmegyek
    Soha vissza nem jövök, nem jövök már 

     

    Valahol egy lány feketében jár
    Arca sápadt, nem beszélhet


    Hívja őt egy nap az öreg király
    Hova mennél, szép leányom? 

    Gyere hozzám!

     

    A királyé nem leszek... 

     

    Valahol egy lány sehova sem jár
    Szép titokban eltemették


    Hívja őt egy nap az öreg király
    Szörnyű mérges, hogyha nem jön

    Mit tehet mást?

     

    A királyé nem leszek...

  • Ha én rózsa volnék

    nem csak egyszer nyílnék,
    Minden évben négyszer 

    virágba borulnék
    Nyílnék a fiúnak

    nyílnék én a lánynak,
    Az igaz szerelemnek 

    és az elmúlásnak.

     

    Ha én kapu volnék

    mindig nyitva állnék

    Akárhonnan jönne

    bárkit beengednék,
    Nem kérdezném tőle

    hát téged ki küldött

    Akkor lennék boldog

    ha mindenki eljött.

     

    Ha én ablak volnék

    akkora nagy lennék
    Hogy az egész világ

    láthatóvá váljék
    Megértő szemekkel 

    átnéznének rajtam,
    Akkor lennék boldog

    ha mindent megmutattam.

     

    Ha én utca volnék

    mindig tiszta lennék
    Minden áldott este

    fényben megfürödnék
    És ha engem egyszer 

    lánckerék taposna
    Alattam a föld is 

    sírva beomolna.

     

    Ha én zászló volnék

    sohasem lobognék
    Mindenféle szélnek

    haragosa volnék,
    Akkor lennék boldog

    ha kifeszítenének
    S nem lennék játéka

    mindenféle szélnek.

  • öjj, kedvesem

    gyere, mondd el, mit érzel

    titkolni kár, hisz látom én

    Jöjj, kedvesem

    gyere, mondd el, mit érzel

    az élet nem lányregény

     

    Jöjj, kedvesem

    hiszen szép szemed könnyes

    úgy érzed, mást akartál

    Jöjj, kedvesem

    hiszen szép szemed könnyes

    úgy érzed most, csalódtál

     

    Ne legyél bánatos

    én komolyan gondolom

    Hogy hozzám tartozol 

    és én hozzám tartozom

    Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink

    lesznek még szép napjaink

     

    Jöjj, kedvesem

    gyere, bújj ide mellém

    szeress most úgy, ahogy rég

    Jöjj, kedvesem

    gyere, bújj ide mellém

    ölelj most úgy, ahogy rég

unspecified.jpg

Csodálatos világ

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

1998 

Duettlemez a magyar rock színe-javával: Zorántól Bródyig, Cipőtől Rózsiig.

  • Énekeltünk egy szebb holnapért

    Néha széllel szemben is jártunk

    A remény csak álmunkban élt

    A világból nem sok mit láttunk

    Énekeltünk, s váratlanul

    Mégis, kinyílt a sárga rózsa

    És mi boldogok voltunk

    És nem hittük még

    Hogy az első villamos már elindult felénk

     

    A szabadság vándoraként 

    Feljutsz a sajtnak vélt Holdra

    Szél hozott és szél visz el

    Vele messzebb juthattunk volna

    Mert az emlékek könyvében nem találsz sort

    Amiről ne tudnánk, az életünk volt

                

                    Óóóó … a jövő számíthat ránk

                    Óóóó … mi is számítunk rá

     

                    Mindig volt, mindig lesz

                    Dal, hogyha lázad a lélek

                    A hangok úgyis elérnek

                    Egyszer még…

     

    Egyszer csak a Földünkre szállt

    a Kisherceg egy távoli holdról

    Néha én is elszállok tán

    De visszatérek mint eltévedt vándor

    Mikor gyermekek voltunk, csak fújtuk a dalt

    Mi a szót kerestük és nemcsak a bajt

     

                    Óóóó … a jövő számíthat ránk

                    Óóóó … mi is számítunk rá

     

                    Mindig volt, mindig lesz

                    Dal, hogyha lázad a lélek

                    S álmaink révbe is érnek

                    Egyszer még

  • mehetsz külön is, már sok mindent szabad

    ez a csapat úgyis együtt marad

    megyünk egymás után, a Gellérthegy oldalán

    a kezed nyújtod, mert túl meredek

    ennyi elég, hogy megszeresselek

    ha majd megérkezünk, tudod, számíthatsz rám

     

    hosszú hajadban fénylik a szél

    hanyatt fekszünk, a fű égig ér

    egy kis lázadás, egy osztálykirándulás

    ahogy mi látjuk, nem látja más

    ahogy mi mondjuk, nem érti más

    mondd, meddig is tart az osztálykirándulás

     

    eső kerget, és nem futunk tovább

    s összebújnak az elázott ruhák

    és úgy tapadnak ránk, mint az ártatlanság

    tűrd az esőt és ne rontsd el az örömünk

    úgyis nemsokára átöltözünk

    és pár év után alig ismerhetsz ránk

     

    hosszú hajadban eső ragyog

    nem is tudom, hogy boldog vagyok

    s ez végállomás, egy osztálykirándulás

    ahogy láttalak, nem látott más

    ahogy elhittük, nem hitte más

    mondd, meddig is tart egy osztálykirándulás

     

    út az nem kell, nekünk sajátunk lesz

    gyere velem, hogy eltévedhess

    csak így éred el, amit nem is kerestél

    lábunk előtt a jövő ott hever

    a Zorkij kattog, hogy sose vesszen el

    hogy volt egy idő, olyan fekete-fehér

     

    ahogy mi láttuk, nem látta más

    amit mi hittünk, nem hitte más

    ez nagy lázadás, egy osztálykirándulás

    volt egy osztály, egy egész világ

    te is ott voltál, emlékszem rád

    mert néha még tart az osztálykirándulás

     

    ahogy mi láttuk, nem látta más

    amit mi hittünk, nem hitte más

    és néha még tart az osztálykirándulás

  • Poros a kép. Közeledő karaván.

    Repül a hír, a faluban cirkusz jár.

    És a hangszórókból harsog, aki él, az jöjjön el.

    Ez a műsor, amit mindenkinek látni kell.

     

    A kocsma előtt a köveken ül a bolond.

    Néz maga elé és mosolyog, bármit mond.

    „Tudod én is veletek mennék, de inkább itt iszom.

    Holnap sírok, ha ma nevetek a cirkuszon.”

        Gyerekek futnak a téren át.

        Ez egy boldog délután.

        És az emberek nézik, hol lehet,

        aki ünnepet csinál.

     

            És jön a bohóc, és örül a nép,

            és ragyog az illúzió:

            ma a pokolba tűnik el az, ami nem jó.

            Szünet után forog a szín,

            jöhet az újabb szám:

            ahogy átmegy

            a tigris a tűzkarikán.

     

    Zene is szól. Van, aki fújja a dalt.

    Csoda is lesz, amikor az kell majd.

    Tudod, elvarázsol mindig, de néha azt álmodom,

    holnap sírok, ha ma nevetek a cirkuszon.

        Gyerekek futnak az éveken át.

        Kicsit fáradtnak tűnnek már.

        Nézik, hol lehet, akit értenek,

        aki ünnepet csinál.

  • Koncz Zsuzsa, Bódi László

    Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok

    és hiába kérnéd, mást nem adhatok.

    Jöhet egy másik, aki többet ígér

    és szebben dalol majd ő meg én.

     

        Ígérd, hogy más lesz az életünk,

        Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk

     

        A céla győzelem az mindent szentesít

        Ha győzni akarsz, csak az ígéret segít

     

    Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok

    a csodák helyett, csak egy mosoly adhatok

    Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek

    Nem tudok járni a víz felett

     

        Ígérd, hogy szép lesz az életünk

    Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk

     

    A Föld forog velünk a Nap körül tovább

    Itt élünk kedvesem (s) ez itt a mennyország

     

        Csodálatos világ

        Semmit se hall, semmit se lát

        Csodálatos világ

        Elárulja mindig önmagát

     

    Hogy mi lesz a vége, nem tudhatom

    Sötétben élek, a fényről álmodom

    Honnan jöttem, hová megyek

    Ha tudnám a választ elmondanám neked

     

    Nem tudom, hogy mért vagyok itt – nem tudom

  • Koncz Zsuzsa, Bródy János

    Amikor először nevettél reám

    Nem akartam hinni a szememnek

    Amikor először beszéltem veled

    Nem akartam hinni a fülemnek

    Nem is értem azt, hogy miért én vagyok

    Az a kiválasztott, kivel jársz

    Nem is értem azt, hogy miért jó neked

    Az, amikor este reám vársz

     

        Nem is érdekelt soha

     

    Amióta látlak, nagyon jól tudom

    Te vagy az, kit mindig néznem kell

    Amióta hallom a hangodat, tudom

    Te vagy az, kit mindig hallgatni kell

    Meg is értem azt, hogy miért kell nekem

    Az, hogy nagyon gyakran veled legyek

    Meg is értem azt, hogy miért jó veled

    Tudom azt, hogy nagyon szeretlek

     

        Nem is hagylak el soha

  •  

    Nézd, odafenn a Nap

    bíbor felhők alatt

    ahogy szórja szét sugarát

     

    Nézd, színezüst a Hold

    fénye már messze jár

    talán egyszer hazatalál

     

    Nézd, lenn a vén folyó

    tükrébe csillag hull

    csendesen ráborul

     

    Nézd, festett kék hegyek

    az eget ostromolják

    a valóság nem szab határt

     

    A zene úgy árad

    a hang úgy simogat

    úgy érzed megvigasztal

     

    Suhan a húron

    és a zongorán

    egy hajnali szerenád

     

                    Ez a hangulat csak egy illúzió

                    elázott papírhajó

                    Még fent lebeg de már viszi az ár

                    Ne várj tovább, hisz az időnk lejár

     

                    Messze van még a vízesés

    a zuhanó ébredés

    Még ringatózol a hullámokon

    De várnak ránk már a partokon

  • Voltunk már hullámvölgyben, s voltunk csúcsokon

    És gyakran botladoztunk sötét színpadon

    És néha olyan dolgok történtek velünk

    Csak épp egy hajszál hiányzott, hogy végleg kész legyünk

     

    Fáztam már hidegszélben, s perzselt már a nap

    s jártam már reménytkeltő fényes ég alatt

    A döntő pillanatban mégis elborult

    Csak egy hajszálon múlt

     

        És egy hajszál is távolság

        Ha ennyin múlik a boldogság

        Lehet, hogy véletlen

        mégis bánt engem

        Mért nincsen soha szerencsém

     

    Volt már az életemben néhány alkalom

    Próbáltam elhinni, hogy nemcsak álmodom

    Úgy tűnt, hogy senki nem fekszik már keresztbe

    De észre kellett vennem, hogy egy hajszál került be

    a levesbe

     

    Volt úgy, hogy azt gondoltam, sínen vagyok

    Indulásra készen vártak már a mozdonyok

    Már majdnem együtt utaztunk a siker vonatán

    Hajszál híján

     

        És egy hajszál is távolság

        Ha ennyin múlik a boldogság

    Lehet, hogy véletlen

        mégis bánt engem

        Mért nincsen soha szerencsém

     

    Voltunk már várólistán, s voltunk címlapon

    Táncoltunk mezítláb a forró bádogon

    Lehet, hogy véletlen

        mégis bánt engem

        Mért nincsen soha szerencsém

     

    S minden egy hajszálon múlt …

  •  

    Ki tudja már, hogy hová megyünk

    és tudunk-e szeretni még

    ha megérkezünk

     

    Ki őrzi majd szívünk dalát

    és a filléres emlékeink

    hangulatát

     

        Gyűlöllek téged

        hazug ígéret

        De ha őszinte lennél talán

        szerethetnélek

     

        Kegyetlen játék

        gyűlöllek téged

        Pedig ezzel az erővel már

        szerethetnélek

     

    Csöpög a méz és hazug a dal

    és csak illúziókat ad el

    a reklámipar

     

    Nem érdekel, hogy ki mit ígér

    hiszen elszáll a szó, és az írás

    semmit sem ér

     

     

        Gyűlöllek téged

        hazug ígéret

        De ha őszinte lennél talán

        szerethetnélek

     

        Kegyetlen játék

        gyűlöllek téged

        Pedig ezzel az erővel már

        szerethetnélek

     

    Hiszen tudom, hogy tudod, hogy minden most bizonytalan

    És annak, ki elszántan hazudik, előnye van

    De ha úgy érzed te is, hogy még lehetne más

    Talán szívünkhöz szólhatna még egy vallomás

     

        Szerethetnélek                            

        és mégis félek

    Hogy bármit mondsz, részedről minden

    csak hazug ígéret

     

    Kegyetlen játék

    ilyen az élet

    De ha őszinte lennél, talán

    szerethetnélek

  • Koncz Zsuzsa, Tolcsvay László

    Régóta már keresem azt a csillagot

    mit úgy követnék, hogy tudom, hová indulok

    Régóta már várok rád,

    hogy elindulj felém, hogy végre rám találj

     

    Régóta már mindig azzal ébredek

    hogy véletlenül talán jó útra tévedek

    Régóta már álmodom

    hogy hozzám érkezel egy tiszta hajnalon

     

    Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk

    légy óvatos kedvesem, sok mindent vártunk

    Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át

    meglátod, eltűnik az értetlen világ

     

    Régóta már kutatom értelmemet

    hol találnék magamnak búvóhelyet

    Régóta már szeretném

    hogy eltűnhessek egy kis dal rejtekén

     

    Régóta már magasba hívnak vágyaim

    bár gyengék még viaszból készült szárnyaim

    Régóta már képzelem

    hogy Földhöz közeledsz, hogy otthonod legyen

     

    Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk

    légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk

    Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át

    meglátod, eltűnik az értetlen világ

  • Koncz Zsuzsa, Tolcsvay László

    Csillagvár távol van

    rég eltemették

    És mint az Ifjúsági Park

    ma már csak emlék

     

    Ott voltunk hatvannégy nyarán

    s nagy tüzet raktunk

    És szép jövőt ígérő

    dalt dúdolgattunk

     

    Csillogó szemmel

    hallgattam csendben

    S a szikrák izzó fényétől

    láng gyúlt a szívemben

     

    Az esti tábortűz mellett

    leomlott minden fal

    Éreztük, összetartozunk

    s lelkünkből zengett fel a dal

     

        Csillagvári tábortűznél

        angyal szállt a földre

        Csillagvári tábortűznél

        lelkünk összefűzte

        Csillagvári tábortűznél

        éleszd fel a lángot

        Csillagvári tábortűz még

        újra visszavár

     

    Csillagvár távol van

    túl hosszú volt a tél

    A sárga rózsák illatát

    elfújta már a szél

     

    Csillagos nyári éjszakán

    Felcsendül még a dal

    Egy angyal száll közénk

    és halkan vígasztal

    Ez jól van így, nincs semmi baj

     

        Csillagvári tábortűznél

        készülünk az útra

    Csillagvári tábortűznél

    szépen szólt a nóta

    Csillagvári tábortűznél

    éleszd fel a lángot

    Csillagvári tábortűz még

    egyszer visszavár

     

    … Csillagvár távol van

unspecified.jpg

Ég és föld között

Koncz Zsuzsa

Hungaroton

1997

Új lendülettel, új dalokkal, új munkatársakkal, újra a régi kiadónál a Hungarotonnál. A címadó dal (Bódi László szerzeménye) a kilencvenes évek második felének legnagyobb sikere. Platinalemez.

  • Ha azt gondoltad rólam, hogy én varázsló vagyok,
    és tőlem vártál új csodát,
    A csalódásod érthető, de be kell vallanom,
    hogy én is számítottam Rád.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    annyi mindent nem mondhattam el.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
    Én azt hittem, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk,
    mint annyiszor már, oly sok éven át.
    És nem gondoltam azt, hogy egyszer eljön majd a nap,
    mikor nélkülem indulnál tovább.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    annyi mindent nem mondhattam el.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
    Azt én sem mondanám, hogy mindent így képzeltem el,
    hogy erről álmodtam hajdanán.
    De keskeny palló vezet át a szakadék felett,
    és ha átjutunk jobb lesz talán.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    annyi mindent nem mondhattam el.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
    Én úgy hiszem, ha elmúlnak a kárvalló idők,
    rendbe jönnek majd a dolgaink,
    Ha megint újra érezzük, hogy összetartozunk,
    lesznek még szép napjaink.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    annyi mindent nem mondhattam el.
    Kérlek, hogy várj még, várj még,
    gondold meg, hogy kinek mit hiszel.

  • Esik eső, közel a tél,

    hová mennél, ha elmennél?

    Hideg a reggel, fúj a szél,

    miért hiszed, hogy téged sosem ér.

    Sok a felhő, sötét az ég,

    ne hagyj magamra, maradj még!

    Zizeg az erdő, reccsen a jég

    Fűts be jól, mielőtt megfagynék!

         Sose ígérd, hogy szép lesz a nyár!

         Miért volna jó elhinni már?

         Tudod a pillanat nem költöző madár,

          miután elrepül, vissza nem talál

    Esik eső….

           Ki tudja milyen nyár lesz az elkövetkező,

           hol vetődik partra a palackba zárt jövő….

           de ez a tél most van itt velünk,

           legyen hát szép, ha már ez jutott nekünk.

    Esik eső…

            Tudod, a pillanat nem költöző madár,

             miután elrepül, vissza nem talál…

    Esik eső…

    ölelj át, mielőtt megfagynék!

     

  • Hol van már az egyszer volt, hol nem volt leány

    Ki ártatlanul játszott még a házunk udvarán

    Hova tűnt el, hova tűnt el

     

    Hol van már a gyermekkor, a hajdan volt világ

    A lépcsőházi fordulóban nyíló kis virág

    Hava tűnt el, hova tűnt el

     

    Emlékét most is őrzi a szívem, 

    Álmomban visszajár

    Egyszer volt, és ne kérdezd, hogy hol van

    Bennem él örökre már

     

    Hol van már az egyszer volt, hol nem volt legény

    Ki felmászott a póznára május elsejénén

    Hova tűnt el, hova tűnt el

     

    Hol van már a pincéből a szánkó és a szén

    A dörgő hangú házmester, kitől úgy féltem én

    Hova tűnt el, hova tűnt el

     

    Emlékét most is őrzi a szívem

    Álmomban visszajár, 

    Egyszer volt,és ne kérdezd, hogy hol van

    Bennem él örökre már

     

    -Talán egy dallam, talán egy régi film 

    megőrizte még

    Az elveszett idők emlékét

     

    Hol van már az egyszer volt, hol nem volt leány

    Ki fényes szélről énekelt ötvenhat nyarán

    Hova tűnt el, hova tűnt el

    Emlékét…

     

  • Születni kell, újra meg újra,
    Indulni kell a háborúba,
    És harcolni kell, meghalni és szeretni
    Még nem elég.

    Születni kell minden nappal újra,
    Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
    És harcolni kell, meghalni és szeretni
    Még nem elég.

    Ég és föld között repülj velem,
    Vezess át az életen,
    Napot fess a szürke holdra!
    Ég és föld között repülj velem,
    Vezess át az életen,
    Vigyél át a túlsó partra, igen!

    Csak körbe-körbe forog velem.
    Minden, ami egyszer volt s újra lesz,
    Csak körbe-körbe forog velem.
    Te álmodj tovább, kedvesem!

    Nincs senki más, aki helyedre léphet,
    Itt születtél, és itt kell élned,
    Nincs másik hely, nincs más idő,
    Meghalnod is csak itt lehet.

    Keresem a hajnali fényben,
    Vakító nap tüzében,
    Hol van az a csillag az égen,
    Virágom, el ne hervadj,
    {...}, hogy megtalállak

  • Valahol az úton eltűnt előlem a fény,
    Idegen a táj és nem tudom hol vagyok én,
    Hol vagyok én és hol van a helyem,
    Aki tudja mondja meg nekem,
    Ezen a világon boldogok hol lehetünk.

    Valahol az úton távoli még a remény,
    Idegen tájon átutazó vagyok én,
    Kimerülten hallgat a szivem,
    Aki tudja mondja meg nekem,
    Ezen a világon boldogok hol lehetünk.

    Hol van ahol megmaradunk, megpihenünk végül,
    Hol van ahol felszabadulhat a lélek.
    Hol van ahol szárnnyal a dal, nem kaloda készül,
    Hol van ahol nem maradunk egyedül.

    A gyerek, aki voltam még velem él valahol,
    Ha becsukom a szemem éjszaka fölém hajol.
    Keresi a szót, a hangot a szivem,
    Ha valaki tudja mondja meg nekem,
    Ezen a világon boldogok hol lehetünk.

    Valahol az úton túl vagyunk már a felén,
    Valahogyan minden más, mint az út elején,
    Lehet, hogy az életünk már csak ilyen,
    És senki nem mondja meg soha nekem,
    Ezen a világon boldogok hol lehetünk.

    Hol van ahol megmaradunk, megpihenünk végül,
    Hol van ahol felszabadulhat a lélek.
    Hol van ahol szárnnyal a dal, nem kaloda készül,
    Hol van ahol nem maradunk egyedül.

    Soha már...
    Én valahol még keresem.

  • Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jel

    csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.

    Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél

    de az volna szép, ha mégis, 

    ha így is szeretnél!.

     

    Nehéz bármit mondanom, így az ezredvég felé,

    de sose bújnék megtévesztő, üres szavak mögé.

    Félrevezetni nem lenne nehéz téged, de nem ez a cél,

    az volna szép, ha még is, 

    ha így is szeretnél!

     

       Amit a képzeleted rólam mesél neked,

       számon kérni rajtam nem lehet.   

       Nélküled én úgy sem élhetek,

       és még az is lehet, hogy tévedek.

     

    Meggyőzni nem tudom a még mindig kétkedőt,

    hiszen nem vagyok próféta, aki ismeri a jövőt..

    Nagyon szomorú lennék, hogyha félreértenél,

    az volna szép, ha mégis, 

    ha így is szeretnél.

     

       Amit a képzeleted rólam mesél neked,

       számon kérni rajtam nem lehet.

       Nélküled én úgy sem élhetek,

       hát engedd meg nekem, hogy ilyen legyek!

     

    Nem vagyok tökéletes, aki mindent jól csinál,

    és nem vagyok angyal, aki érted földre száll.

    A magam útját járom bárki, bármit beszél,

    de az volna szép, ha mégis, 

    ha így is szeretnél!

     

  • Nézem a tó vizét, hallom a halk zenét,
    és látom az égbolt hulló csillagát.
    Mint közönyös idegent, úgy érzem a végtelent,
    Valahol egy gyermek sír és semmi se jó ami ér.
    Oly sok a szenvedés, a jóindulat kevés,
    az ostobasággal szemben védtelen.
    Világra jövünk valahol és az élet néha pokol,
    Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el.

    Békét adj Uram kérlek, háborgó szivemnek,
    Békét és reménységet a megszületendő gyereknek.

    Hallom a híreket nézem a képeket,
    Miért kell, hogy így legyen Ó Istenem,
    Annyi a szenvedés és a segítség kevés,
    Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el.

    Békét adj Uram kérlek, a háborgó szíveknek,
    Békét és reménységet a megszületendő gyereknek.

    Békét és reménységet, békét a világnak,
    Békét és reménységet az ember ennyit csak kivánhat.

    Békét adj Uram kérlek, a háborgó szíveknek,
    Békét és reménységet minden ártatlan gyereknek.

    Békét és reménységet, békét a világnak,
    Békét és reménységet az ember ennyit csak kivánhat.

    Adj békét, adj békét, Uram.
    Békét és reménységet, békét a világnak.

  • Elaludni készül a nyár

    ködök lusta fellege száll,

    hűvösebb az éjszaka már,

    vigyázz rám.

     

    Ugye holnap útra kelünk,

    zsebre vágjuk majd a kezünk

    kicsit túl vidámak leszünk, 

    vigyázz rám

     

         Ez az év is úgy tűnik el

         kérdezem, de mégse felel

         s hogy mi legyen majd dönteni kell

         vigyázz rám.

     

    Szemed most is annyira szép

    szerelemmel nézel-e még.

    nevetésed éppen elég

    vigyázz rám.

     

    Összekötve ott van a zsák,

    benne mind a nyári ruhánk,

    nem emlékszik senki se ránk

    vigyázz rám.

     

         Ez az év is úgy tűnik el

         kérdezem, de mégse felel

         aztán, majd ha dönteni kell

         vigyázz rám.

     

  • Koncz Zsuzsa

    Csak megcsendülnek, és nagyon fájnak,

    de őriznek minket, ránk vigyáznak, 

    mert olyanról tudnak, mihez kevés egyetlen élet.

    Szikrázó titkokat takargatnak, 

    tudják az ember miről hallgat, 

    és miről énekelnek a hajnali fények.

     

    Néha angyalok laknak bennünk 

    és szörnyek, amiket eltemettünk;

    szavak, amiket nem mondunk ki.

    És börtönnek tűnnek, vagy erős várnak,

    koporsónak, vagy szülőágynak,

    a szavak, amiket nem mondunk ki. 

     

    Mint eltűnt barátok kézfogása, 

    szerelmek elhalt suttogása, 

    nevek, kihűlt arcokról életlen képek. 

    Furcsa álmok a jövőt kutatják, 

    de tények az álmokat dobozba rakják, 

    varázsigékkel, miket beléd lehelt az élet.

     

    Úgy hisszük istenek laknak felettünk, 

    csak tettek, amiket elfeledtünk, 

    és szavak, amiket nem mondtunk ki.

    Mégis ítélnek felettünk, ránk mutatnak,

    a földnek adnak, vagy vissza a napnak, 

    a szavak, amiket nem mondtunk ki.

     

    Önfeledt hitek és szigorú számok,

    bentrekedt szitkok, vallomások, mik

    tombolnak bennünk, míg állunk szótlan a térben.

    Vakító fények, a testetlen lényeg, 

    mint gyerekszájból a romlatlan lélek,

    mi felénk árad, bátran fejtsük meg végre.

     

    És vigyázzuk őket, mint gyertyalángot! 

    Ne fojtsuk el, bár nagyon fájók -

    aszavak, miket nem mondtunk ki.

    Jobb, ha vakmerő zászlónkra tűzzük, 

    vagy imáink csillogó gyöngyére fűzzük,

    a szavakat, amiket nem mondtunk ki.

     

    Most, hogy hallottad ezt, még ne szólj semmit, 

    Csak jegyezd meg, végül is rendet kell tenni 

    a szavak közt 

    (amiket nem mondtunk ki).

     

  • Fenn élek a hegytetőn, ahol tiszta a levegő

    idefentről a világ könnyen áttekinthető

    Esténként tüzet gyújtok a sötétkék ég alatt

    ami messziről is jól látható és meleget ad

     

    Neked ég a tűz,

    neked ég a tűz

    a fénye nélkül nem találsz rám

    és így örökre elkerülsz

    neked ég a tűz

    neked ég a tűz

    itt nincs hatalma semminek

    ami téged egyre űz

    neked ég a tűz

     

    A hegycsúcsról látom a felhők másik oldalát

    idehallom az emberek és az istenek bánatát

    A csillagos égtől megtanultam múltat és jövőt

    a tűznél ülve a szikratáncban várom a nem jövőt

     

    Neked ég a tűz, 

    neked ég a tűz

    a fénye nélkül nem találsz rám

    és így örökre elkerülsz

    neked ég a tűz 

    neked ég a tűz

    itt nincs hatalma semminek

    ami téged egyre űz

    neked ég a tűz

     

    Valahol mélyen a szívünkben egy belső hang beszél

    ez a hang felel annak, aki választ remél

    Ha odafigyelsz, talán meghallod,hogy mit akar mondani

    Keresd a tüzet mindenütt,ha te nem akarsz gyújtani

     

    Neked ég a tűz, Neked ég a tűz

    A fénye nélkül nem találsz rám

    És így örökre elkerülsz

    Neked ég a tűz Neked ég a tűz

    Itt nincs hatalma semminek

    Ami téged egyre űz

    Neked ég a tűz

     

  • Könnyes volt a szeme, a szíve szomorú

    és tudta, hogy a történet véget ért

    A derűre mindig jön a ború

    a bolond se kérdezi miért

     

    Hm…, hm… ilyen az élet, 

    valahogy mindig ilyen a dal…

     

    Amikor eljött tavasz volt még

    És nyáron az idő is nagyon szép

    De szíven üt a hideg októberi szél 

    És fagypontra süllyed a szenvedély

     

    Hm.. hm…

     

    Valakinek mindig mennie kell

    És az, aki elmegy nem felel…

    Valahol az égen ott a jel

    De soha n kérdezd, soha ne kérdezd, 

    Soha ne kérdezd,hogy miért hagy el…

     

    Amikor a nyár után eljött az ősz, 

    hittük,hogy a szerelem mindent legyőz

    De látod milyen gyorsan rohan az idő

    és csalódik minden reménykedő

     

    Hm…, hm…

     

    Mert valakinek mindig mennie kell

    És az, aki elmegy nem felel…

    Valahol az égen ott a jel

    De soha ne kérdezd, soha ne kérdezd, 

    Soha ne kérdezd,hogy miért hagy el…

     

    Könnyes volt a szeme, a szíve szomorú

    És tudta, hogy a történet véget ért

  • Azt írja a barátom, hogy nem bánta meg amit tett

    Azt írja a barátom, hogy átvészelt rossz éveket

    Azt írja a barátom, hogy megélt néhány nagy napot

    Csak az a kár, kár, kár, hogy én itt vagyok

     

    Bánkódik a barátom, hogy néhány szót már elfelejt

    Sajnálja a barátom, hogy sok jó ember tönkrement

    Úgy véli a barátom, hogy az idő neki dolgozott

    Csak az a kár, kár, kár, hogy én itt vagyok

     

    És azt írja, hogy -  mi lenne ha,…. mi lenne ha,…

    én is vele mentem volna?…

    Azt írja, hogy - nem panaszként – 

    de még most is….

    Én velem kell, én rólam kell álmodnia.

     

    Válaszolnék barátom, hogy: jólesik ez, de minek?

    Ne vedd zokon barátom, de néhány bókot nem hiszek

    És ne írd többet, hogyha lehet, azt, hogy kár, hogy itt vagyok

    a föld a virágnak nagy dolog

     

    Végül annyit barátom, hogy itt is fújnak új szelek

    E szelekről csak annyit itt, hogy egy csöppet sem fényesek

    Fázós kézzel állok én, de annyit azért már tudok

    Hogy a szél forgandó dolog,

    Én a helyemen vagyok

     

    Hát ne álmodozz, mi lenne ha,….. lett volna ha,

    én is veled mentem volna?…

    Ne sértődj meg, de a tűznek itt is, ott is

    éppen úgy kell lobbannia, lángolnia, 

    égnie és hamvadnia

     

  • Ne nézd az órát Kedvesem

    a mutatók között lapul a félelem

    Ne nézd az órát Kedvesem

    hisz úgy is tudod, az idő végtelen

     

    Ugye neked is feltűnt már,milyen rövid volt a nyár,

    Az idő gyorsan elrepül,s közben börtönébe zár

    Most is nézed az órád,mintha lekésnéd az életed

    Neked nem az a fontos, ami van hanem az, ami még lehet.

     

    Ne nézd az órát kedvesem

    ami fontos az semmi más, csak az örök jelen

    Ne nézd az órát kedvesem

    hisz úgy is tudod, az idő végtelen

     

    Hogyha akarsz egy szebb jövőt,ugye azt most kell kezdened

    Saját magánál bölcsebb soha senki nem lehet

    Megelőzni a pillanatot,mondd mire is volna jó?

    Ráérsz akkor úszni,ha már süllyed a hajó.

     

    Ne nézd az órád kedvesem,a jövőd helyett a jelened kell nekem

    Ne nézd az órát kedvesem,hisz úgy is tudod, az idő végtelen

  • Semmi sincs, vagy minden itt van

    egyszerre és mindörökre

    Bezárhatod tenyeredbe

    a nagyvilág egy kismadár most.

    Engedd szálljon fel az égbe,

    sötétségből ki a fényre

    Gondolatban vele szállhatsz

    egyik ágról, másik ágra

    A valóság most nagyon fájna

    fentről minden szép.

     

    Felhők alatt, emberek közt

    rossz álmok, ha kísértenek

    Ne hidd el hiába hívnak

    ne engedd, hogy elérjenek

    Te csak marad olyan tiszta, 

    mint a hó, repülj a földre

    Hideg fényben tündökölve

    mint a hó, repülj a földre

    Ne nézz hátra, csak előre

    csak előre nézz…

     

  • Este van már csillag van az égen
    Véget ért megint egy szép napunk,
    Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
    Hiszen isten tudja hol találkozunk.

    Az angyalok is könnyes szemmel néznek,
    Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
    Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
    De hát isten hozzád vár az otthonunk.

    Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
    S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.

    Alszik már az utca és a város,
    Ébren talán csak mi álmodunk,
    Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
    Csak az isten tudja hol találkozunk.

    Mára már a muzsikának vége,
    Legyen ez az utolsó dalunk,
    Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
    Legyen istenhozzád vár az otthonunk.

    Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
    S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.

    Minden jó csak legyen jó a vége,
    De addig még talán találkozunk,
    Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
    És ha lehet legyen szebb a holnapunk.

Unplugged.jpeg

Unplugged

Koncz Zsuzsa

EMI-Quint

1994

Dupla CD a Néprajzi Múzeum kis dísztermében rendezett koncertsorozat felvételeiből. Koncz Zsuzsa állandó turnézenekara itt kiegészül egy vonósnégyessel, melyre Bornai Tibor hangszerelte át a dalok egy részét.

unspecified.jpg

Illúzió nélkül

Koncz Zsuzsa

Quint

1991 

A rendszerváltás utáni új dalok az örömöt követő kiábrándulást, a realitások tudomásulvételét, az új út keresését tükrözik. A Jöjj kedvesem című eredetileg Fonográf-dalt Cseh Tamás közreműködésével ez a lemez fogalmazza újra.

unspecified.jpg

Verslemez III.

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1989 

A harmadik verslemez. József Attila, Szilágyi Domokos, Farkas Árpád, Nagy Gáspár megzenésített verseivel. A Walesi bárdokat Bornai Tibor zenésítette meg. A 2001-ben megjelent CD-verzión szerepel a Vörös rébék című Arany-ballada is.

  • Szállj költemény, szólj költemény

    Mindenkihez külön-külön,

    Hogy élünk ám és van remény, -

    Van idő, csípjük csak fülön.

     

    Nyugtasd a gazdagok riadt

    Kis lelkét – lesz majd kegyelem.

    Forrást kutat, nem vért itat 

    A szabadság s a szerelem.

     

    Szólítsd, mint méla borjúszáj

    A szorgalmas szegényeket – 

    Rágd szívükbe – nem muszáj

    Hősnek lenni, ha nem lehet.

  • Jéghideg vizek játéka, csoda,

    Királyi kertbe illő, oda,

    Szökik rövid vascsövön,

    Hogy nem marad

    Kő kövön!

    …van-e drága mestere,

    Hogy barlangot festene

    Levegőbe, van-e hang,

    Hogy nyomát őrizze hant.

    Jéghideg vizek játékát, csodásat

    - királyi kertbe illő varázslat –

    Ha elállítod, lezárod,

    s esik a cső egy oktávot,

    Nem hiszi, jaj, senki, senki

    El, hogy volt ideje lenni,

    Nedves idő tovajátszott,

    Mely sosem látott világot!

     

  • Semleges vizek mélyén

    embertelenül

    atomhajtású tengeralattjárón

    embertelenül

    elektronikus agyak számítják ki

    embertelenül

    a pontos és igaz jövendőt

    embertelenül

    hogy milyen lesz majd a föld

    embertelenül.

     

  • Havazás lennék, lengőn áldó,

    Gyűrött arcokra, földre szálló, 

    Vígasztaló-nagy csöndes ének,

    Lélegzete a mindenségnek.

     

    Havazás lennék, mintha volna

    Kedvem és pénzem annyi hóra,

    Mellyel ember ily hitvány bőrben

    Havazhat egész esztendőben.

     

    Lassún, mint akit nem is kérnek,

    Lennék Föld felett tengő ének,

    Egy szál ingben is elringatnám,

    Elmúlásommal sem ríkatnám.

     

    Lennék mindenség ingecskéje,

    Öltözködnék a szegénységre,

    Ne üssön át az éjszakákon

    Vacogó lélek, fázó álom.

     

    Havazás lennék, lengőn áldó

    Gyűrött arcokra, földre szálló,

    Csitítgató is ott, hol láz van.

    Méltóságos a pusztulásban.

  • A felhőt, egy fát, a madarat nézzed,

    Már darabokra tört szét a világ,

    Nincs erő, mely megtartsa az egészet,

    Tanácstalan nyögnek a szilvafák.

    Itt egy cserép. Ott egy földrész. Az álom

    Párája leng, mint köd a víz felett.

    Egy gondolat kihunyt a láthatáron,

    A vagonban sírnak a gyerekek.

  • Gyanútlanul hó esik a földre

    Gyanútlanul Ő most születik

    Gyanútlanul mondom a köszöntést

    Gyanútlanul mindörökre így

     

    Gyanútlanul persze a sok pásztor 

    Gyanútlanul három a király

    Gyanútlanul imbolyog a jászol

    Gyanútlanul ki mellette áll

     

     

    Gyanútlanul rágcsálják a szalmát

    Gyanútlanul most még szamarak

    Gyanútlanul serdülő júdások 

    Gyanútlanul Heródes alatt

     

    Gyanútlanul szikrázik az égbolt

    Gyanútlanul olvad el a hó

    Gyanútlanul szépen megfeszítik

    Gyanútlanul minden eladó

  • Hogy fényesednek az éjszakák!

    Amint élesednek a kések,

    De a félelmetes penge-arzenált

    Kicsorbíthatja az ÉNEK.

     

    Aki a félelmen túli tartomány

    Dalokra elszánt kölyke,

    Jól tudja miért e földi vágy,

    S miért a csillagok – fölötte.

     

  • Volna kedvem volna

    Nem csak egy tavaszra

    Számat se nyitanám

    Sohasem panaszra

     

    Ülhetne énrajtam 

    Akármilyen felhő

    Hogyha én volnék

    A szemközti nagy erdő

     

    Így egy szál magamban

    Kedvem is csak loppal

    Takarózhatom a 

    Saját árnyékommal

     

  •  

    Esik eső,

    Szakad, szakad

    Szeretnélek,

    De nem szabad.

     

    Te is tudod,

    Tudom én is

    Nézzük egymást

    Mégis, mégis.

     

    Törvény, szokás,

    Szabott szabály,

    Ajtó, asztal,

    Ház a határ.

     

    Te is tudod,

    Tudom én is

    Várjuk egymást

    Mégis, mégis.

     

    Beborul, és 

    Kinyíl az ég,

    Minden éjjel

    Megyek eléd

     

    Te is tudod,

    Tudom én is

    Messze vagyunk

    Mégis, mégis.

  • Edward király, angol király
    Léptet fakó lován:
    Hadd látom, úgymond, mennyit ér
    A velszi tartomány. 

    Van-e ott folyó és földje jó?
    Legelőin fű kövér?
    Használt-e a megöntözés:
    A pártos honfivér? 

    S a nép, az istenadta nép,
    Ha oly boldog-e rajt'
    Mint akarom, s mint a barom,
    Melyet igába hajt? 

    Felség! valóban koronád
    Legszebb gyémántja Velsz:
    Földet, folyót, legelni jót,
    Hegy-völgyet benne lelsz. 

    S a nép, az istenadta nép
    Oly boldog rajta, Sire!
    Kunyhói mind hallgatva, mint
    Megannyi puszta sir. 

    Edward király, angol király
    Léptet fakó lován:
    Körötte csend, amerre ment,
    És néma tartomány. 

    Montgomery a vár neve,
    Hol aznap este szállt;
    Montgomery, a vár ura,
    Vendégli a királyt. 

    Vadat és halat, s mi jó falat
    Szem-szájnak ingere,
    Sürgő csoport, száz szolga hord,
    Hogy nézni is tereh; 

    S mind, amiket e szép sziget
    Ételt-italt terem;
    S mind, ami bor pezsegve forr
    Túl messzi tengeren. 

    Ti urak, ti urak! hát senkisem
    Koccint értem pohárt?
    Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
    Ne éljen Eduárd? 

    Vadat és halat, s mi az ég alatt
    Szem-szájnak kellemes,
    Azt látok én: de ördög itt
    Belül minden nemes. 

    Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
    Ne éljen Eduárd?
    Hol van ki zengje tetteim –
    Elő egy velszi bárd! 

    Egymásra néz a sok vitéz,
    A vendég velsz urak;
    Orcáikon, mint félelem,
    Sápadt el a harag. 

    Szó bennszakad, hang fennakad,
    Lehellet megszegik. –
    Ajtó megől fehér galamb,
    Ősz bárd emelkedik. 

    Itt van, király, ki tetteidet
    Elzengi, mond az agg;
    S fegyver csörög, haló hörög
    Amint húrjába csap. 

    "Fegyver csörög, haló hörög,
    A nap vértóba száll,
    Vérszgra gyűl az éji vad:
    Te tetted ezt, király! 

    Levágva népünk ezrei,
    Halomba, mint kereszt,
    Hogy sírva tallóz, aki él:
    Király, te tetted ezt!" 

    Máglyára! el! igen kemény –
    Parancsol Eduárd –
    Ha! lágyabb ének kell nekünk;
    S belép egy ifju bárd. 

    "Ah! lágyan kél az esti szél
    Milford-öböl felé;
    Szüzek siralma, özvegyek
    Panasza nyög belé. 

    Ne szülj rabot, te szűz! anya
    Ne szoptass csecsemőt!..."
    S int a király. S elérte még
    A máglyára menőt. 

    De vakmerőn s hivatlanúl
    Előáll harmadik;
    Kobzán a dal magára vall,
    Ez íge hallatik: 

    "Elhullt csatában a derék –
    No halld meg, Eduárd:
    Neved ki diccsel ejtené,
    Nem él oly velszi bárd. 

    Emléke síra lanton még –
    No halld meg Eduárd:
    Átok fejedre minden dal,
    melyet zeng velszi bárd." 

    Meglátom én! – S parancsot ád
    Király rettenetest:
    Máglyára, ki ellenszegűl,
    Minden velsz énekest! 

    Szolgái szét száguldanak,
    Ország-szerin, tova.
    Montgomeryben így esett
    A híres lakoma. – 

    S Edward király, angol király
    Vágtat fakó lován;
    Körötte ég földszint az ég:
    A velszi tartomány. 

    Ötszáz, bizony, dalolva ment
    Lángsírba velszi bárd:
    De egy se bírta mondani
    Hogy: éljen Eduárd. – 

    Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
    London utcáin ez?
    Felköttetem a lord-majort,
    Ha bosszant bármi nesz! 

    Áll néma csend; légy szárnya bent,
    Se künn, nem hallatik:
    "Fejére szól, ki szóót emel!
    Király nem alhatik." 

    Ha, ha! elő síp, dob, zene!
    Harsogjon harsona:
    Fülembe zúgja átkait
    A velszi lakoma... 

    De túl zenén, túl síp-dobon,
    Riadó kürtön át:
    Ötszáz énekli hangosan
    A vértanúk dalát.

  • "Vörös Rébék általment a
    Keskeny pallón s elrepült -"
    Tollászkodni, már mint varju,
    Egy jegenyefára űlt.
    Akinek azt mondja: kár!
    Nagy baj éri és nagy kár:
    Hess madár!

    Ő volt az, ki addig főzte
    Pörge Dani bocskorát,
    Míg elvette a Sinkóék
    Cifra lányát, a Terát.
    De most bezzeg bánja már,
    Váltig hajtja: kár volt, kár!
    Hess madár!

    Pörge Dani most őbenne
    Ha elbotlik se köszön,
    S ha ott kapja, kibuktatja
    Orrával a küszöbön.
    Pedig titkon oda jár,
    Szép asszonynak mondja: kár!
    Hess madár!

    Cifra asszony színes szóra
    Tetteti, hogy mit se hajt:
    "Kend meg köztünk ne csináljon
    Háborodást, házi bajt,
    Nem vagyok én csapodár."
    Rebi néni mondja: kár!
    Hess madár!

    Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
    Piros kendőt s egyebet:
    "Nesze lyányom! e mézes bor
    Erősítse a szíved:
    Szépnek úgy nem tenni kár!"
    - "Hadd jöjjön hát a kasznár."
    Hess madár!

    Háborúság, házi patvar
    Attól kezdve van elég;
    De nem hallik a szomszédba:
    Pörge Dani tűri még.
    A bölcső is ott van már:
    Künn egy varju mondja: kár!
    Hess madár!

      "Asszony, ördög! vidd apádnak
      Haza ezt a gyermeket -
      Ne! a varjut (hol a puskám?)
      Útra meglövöm neked."
      Varju azt se mondja: kár!
      El sem is rebbenti már:
      "Hess madár!"

    Híre terjed a helységben:
    "Tudjátok, mi az eset?
    Pörge Dani egy varjút lőtt
    S Rebi néni leesett!"
    Rebi lelke nem vón kár:
    De, mint varjú visszajár.
    Hess madár!

    Gyilkost a törvény nyomozza;
    Szegény Dani mit tegyen?
    Útnak indul, bújdosásnak,
    Keskeny pallón átmegyen.
    Szembe jött rá a kasznár.
    Varjú elkiáltja: kár!
    Hess madár!

    Keskeny a palló kettőnek:
    Nem térhet ki a Dani;
    Egy billentés: lent a vízben
    Nagyot csobban valami.
    Sok eső volt: mély az ár.
    Varjú látja, mondja: kár!
    Hess madár!

    Bujdosónak kín az élte,
    Reszket, ha levél zörög:
    Felvont sárkányt vesz kezébe,
    Hajtja éh: "megállj, görög!"
    Varjú mind' kiséri: "kár!...
    Fennakadsz te, szép betyár!"
    Hess madár!

      "Most ebédre, hollók, varjak
      Seregestül, aki van!
      De szemét ne bántsa senki:
      Azzal elbánok magam."
      Fekete volt, mint bogár:
      Asszony ott sír: "mégis kár!
      Hess madár!" -

    Vörös Rébék átalment a
    Keskeny pallón: most repűl;
    Egy varjúból a másikba
    Száll a lelke, vég né'kűl;
    S kinek ő azt mondja: kár!
    Nagy baj éri és nagy kár.
    Hess madár!

unspecified.jpg

Válogatott kislemezek

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1966-84

Válogatott felvételek, melyek részben a Magyar Rádióban készültek és kislemezeken jelentek meg.

  • Ó, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá

    Én még nem tudom, hogy kezdjem el

    Keresem a szót, keresem a hangot

    Keresem a szót, keresem a hangot

     

    Tudom, elmondva másképp hat minden

    Félek, nem értesz engem majd meg

    Keresem a szót, keresem a hangot

    Keresem a szót, keresem a hangot

     

    Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek

    Mégis mindinkább érzem, hogy

    szükségem van nagyon rád

    Hidd el nekem

     

    Én már nem tudom, mi az mit érzek

    Én már mindenben kételkedem

    Keresem a szót, keresem a hangot

    Keresem a szót, keresem a hangot

     

    Így hát légy kicsit megértőbb kérlek

    Néha őszintén segíts nekem

    Keresem a szót, keresem a hangot

    Keresem a szót, keresem a hangot

     

    Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek

    Mégis megkérlek, ne menj el

    ne hagyj el, egy kicsit várj

    Türelmesen

     

  • Sok mindent elfeledtél, volt, aki eltemettél

    De néha feltámadtak és újra megtalálnak, igen

    Ha itt van velem

     

    Volt mikor jót nevettél, sírni csak később kezdtél

    Olyankor azt kívántad, bár lennék mindig nálad, igen

    S most itt vagy velem

     

    De mindig jön egy újabb reggel

    A nap is általában felkel

    Esténként, ha elfárad, lenyugszik

    S arra gondolsz, minden elmúlik

     

    Volt úgy, hogy azt gondoltad, már minden más lesz holnap

    És mikor felébredtél, sok mindent nem értettél, igen

    S most itt vagy velem

     

    De mindig jön egy újabb reggel

    A nap is általában felkel

    Esténként, ha elfárad, lenyugszik

    S arra gondolsz, minden elmúlik

     

    És egyszer összetörve, azt hitted, mindennek vége

    Sokáig kételkedtél és megint újra hittél, igen

    S most itt vagy velem

  • Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell

    Könnyítene rajta könnye, hogyha hullna, mégse mer

    Úgy nevet ő, mint aki csupa derű

    Észre sem veszi azt, hogy oly keserű

     

    Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell

    Mégis rejti könnyét, azt hiszi, ha gyöngébb, félni kell

    Miért hiszed el azt, hogy jobb a közöny

    Miért hazudnál, sosem szégyen a könny

     

    Sírj, hogyha kell akárki előtt, ne félj, ne bújj sehova el

    Sírni kell, ha nincs már erőd, így majd hazug nem leszel

     

    Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell

    Menj, csak menj az úton, s hagyd, hogy könnyed hulljon, ha sírni kell

    Fújja a szél arcod, mossa eső, bánatod elmossa majd az eső

     

  • Sajnálom szegényt, a következőt

    Miattad fogom büntetni őt

    Nem leszek gonosz, se könyörtelen

    Csak annyira komisz, mint te vagy velem

     

    Sajnálom szegényt, ki előttem áll

    Eljátszott mindent előre már

    Nem hiszem soha egy szavát sem el

    Csalódni elég volt egyszer

     

    Kár volt így hazudni, volt egy tisztább út is

    Kár volt így hazudni, megtettem volna úgy is

     

    Sajnálom szegényt, a következőt

    Miattad fogom büntetni őt

    Naponta rajongva jöhet felém

    Csak téged akarlak én

     

    Kár volt így hazudni, volt egy tisztább út is

    Kár volt így hazudni, megtettem volna úgy is

     

    Sajnálom szegényt, a következőt

    Miattad fogom büntetni őt

    Naponta rajongva jöhet felém

    Csak téged akarlak én

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Ó, csak annyit mondj, hogy szeretsz és boldog vagyok

    Akkor örömömben máris csak úgy táncolok, mint egy báb, kit tart a húr

     

    Körhinta nálad a szerelem, érzem, hogy milyen szép

    De félek, rámtör a veszedelem, s akkor lezuhannék

    Ha tudnám, kalandot vársz, másnap messze is jársz

     

    Ó, csak annyit mondj, hogy szeretsz és boldog vagyok

    Akkor örömömben máris csak úgy táncolok, mint egy báb, kit tart a húr

     

    Körhintánkon így közel az ég, mi szállunk azon is túl

    Ám egy bábunak az is elég, ha bárki zsinórhoz nyúl

    Merre visz ez az út, bút vagy örömet nyújt

     

    Ó, csak annyit mondj, hogy szeretsz és boldog vagyok

    Akkor örömömben máris csak úgy táncolok, mint egy báb, kit tart a húr

     

    Mint egy parikajan-csi

     

  • Nyíló vérpiros rózsa, sötét éjjel is rózsa

     

    Kővel dobálják, széllel rombolják otthonát

    Fészkéből űzik a békés fecskepárt

    Pillangó szárnyát ollóval vágják, nem repül

    Parányi teste kínlódva menekül

     

    Megölnek minden szépet, megölnek százszor is

    De egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa

     

    Pénzedre lesnek, ellopják legszebb álmaid

    Források vizét sötétre szennyezik

    Felkínál néked ezernyi szépet életünk

    Mirajtunk múlik, ha mégis szenvedünk

     

    Hát ne ölj meg minden szépet, megölnek téged is

    Lám egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa

     

  • Azt hitted, kis bolond, egyszerű lesz életed

    Ha nem hallgatsz rám s lehunyod szép szemed

    Azt hitted, kis bolond, egyszerű lesz az életed

    Ha senkit nem szeretsz, és téged senki nem szeret

     

    Nézd, ég a tűz, a kezed jéghideg

    Nem nyújthatod senkinek, senkinek

    Egymagad vagy és ha sírsz, senki se lát

    Fogadd meg hát: soha többé, soha többé, soha többé

     

    Volt, aki várt, de te elfordultál

    Azt mondtad: senkihez semmi közöd

    S egyedül maradtál

     

    Azt hitted, kis bolond, gondtalan lesz életed

    Ha más bánatát messziről nézheted

    Azt hitted, kis bolond, könnyebb lesz az életed

    Ha senkit sem szeretsz, de látod nem, nem lehet

     

    Nézd, ég a tűz, a kezed jéghideg

    Nem nyújthatod senkinek, senkinek

    Egymagad vagy és ha sírsz, senki se lát

    Fogadd meg hát: soha többé, soha többé, soha többé

     

    Hogy soha már

    Tudom, jön valaki majd

    S rád talál

     

  • Nézd: ilyen az ég

    estefelé

    ibolyakék

    ilyen az ég

     

    Nézd: ilyen a föld

    hegy és völgy

    szomorú zöld

    ilyen a föld

     

    Nem vihetlek el most sehova sem

    Későre jár, aludj el kedvesem

     

    Nézd: ilyen a nap

    színarany

    sugarakat

    meleget ad

     

    Nézd: ilyen a rét

    csupa virág

    gyönyörű szép

    ilyen a rét

     

    Nem vihetlek el most sehova sem

    Későre jár, aludj el kedvesem

     

    Nézd: ilyen a tó

    mély a víz

    ringató

    ezüst tó

     

    Nézd: a parton áll

    a házikó

    téged vár

    aludj már

  • Egy fiú, ki a földszint 5-ben egyedül lakott

    Szikrázóan fiatal volt és oly elhagyott

    Mellette, a földszint 6-ban élt egy karcsú lány

    És igazán nem volt köztük semmi más

     

    Csupán négy, négy szürke fal

    Igen négy, négy szomorú szürke fal

     

    Bár a fiú délen is járt, északon is járt

    Olyan messze távolban kereste a csodát

    Ami itt van pár lépésre, somolyog a lány

    És igazán nem volt köztük semmi más

     

    Csupán négy, négy szomorúszürke fal

    Igen négy, négy szomorú szürke fal

     

    Szürke öreg lett a férfi, elhervadt a lány

    Megfakult a szívük is a fal két oldalán

    Téli éjben, vad erővel jött egy szélvihar

    De már későn omlott le a szürke fal

     

    Igen négy, négy szomorú szürke fal…

  • Bíborszínű most a napsugár, nyugovóra tér

    Hűvös szél fúj, bújj hát közelebb, akkor majd nem ér

    Ne gondolj most semmi másra, érezd magad jól

    De az lesz majd ó, az igazi, hogyha a tücsök szól, hogyha a tücsök szól

     

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz, ne lássa senki meg

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz, ne tudja senki meg

     

    Négy csillag közt járok teveled, otthonunk a rét

    Fűzágból fontad a ruhám, látod milyen szép

    Ilyen csodás nyári este nem jó aludni

    És biztosra veheted, hogy nem fogsz csalódni, nem fogsz csalódni

     

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz, ne lássa senki meg

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz,

    Várj, míg sötét lesz, ne tudja senki meg

  • A csillag fényét a Naptól kapja

    A Föld virágot ad a rétnek

    A virág mézét a méhecske kapja

    De mit adhatok én néked

     

    A folyó vizét a forrástól kapja

    Fiú anyjától az életet

    Az éj az égtől a csillagot kapja

    De mit adhatok én néked

     

    Arra gondolok, néked mit adhatok

    Minek örülnél, és örökké magadnál tarthatod

    Itt a két kezem, ez van nekem

    Tudod jól, ezt adom, ez mindenem

     

  • Nagy szerelmed elhagyott, elhagyott

    Mennyit ér, most láthatod, láthatod

    Mégis azt hiszed, hogy hozzá tartozol

     

    Hosszú volt a bánatod, bánatod

    Eltévedtél, jól tudod, jól tudod

    Mégis azt hiszed, hogy hozzá tartozol

     

    Úgy kérlek én, felejtsd el őt

    gondolj rám, ha ellenállni nincs erőd

    Ó, kedvesem, felejtsd el őt

    gondolj rám, ha úgy érzed, hogy nincs erőd

     

    Mondd el, ha kell

    hogy téged többé már nem érdekel

    Újjászülettél és a múltra nem emlékezel

    Mond el, ha kell

    hisz erről mindenkinek tudni kell

    Boldog vagy velem, és a csillagokban többé nem hiszel

     

    Elhervadt egy rózsaág, rózsaág

    Visszasírja fénykorát, fénykorát

    És te azt hiszed, hogy hozzá tartozol

     

    Szenvedélyed tiszta volt, tiszta volt

    Csillagfényben átkarol, átkarol

    És te azt hiszed, hogy hozzá tartozol

     

    Úgy kérlek én, felejtsd el őt

    gondolj rám, ha ellenállni nincs erőd

    Ó, kedvesem, felejtsd el őt

    gondolj rám, ha úgy érzed, hogy nincs erőd

     

    Mondd el, ha kell

    hogy téged többé már nem érdekel

    Újjászülettél és a múltra nem emlékezel

    Mond el, ha kell

    hisz erről mindenkinek tudni kell

    Boldog vagy velem, és a csillagokban többé nem hiszel

  • Ahogy az igaz dolgok fejtetőre állnak

    Ahogy a kérdésre választ nem találsz

    Ahogy a sárga rózsa üvegházban nyílik

    Ahogy a nyitott ajtók mögött ott a rács

    Úgy érzem én, hogy fáradok

     

    Karolj át

    ha látod azt, hogy nincs már erőm állni

    Altass el engem, takarj be jól

     

    Ahogy a beatzenész is megszokások rabja

    Ahogy az öreg bölcs már szenilisen ír

    Ahogy a gazdag filmben szegény a vászon

    Ahogy az újságpapír mindent kibír

    Úgy érzem én, hogy fáradok

     

    Karolj át

    ha látod azt, hogy nincs már erőm állni

    Altass el engem, takarj be jól

     

    Ahogy a szívem helyén az agyam fiókja nyílik

    Ahogy az ellenség is lehet jóbarát

    Ahogy több értelme van már minden szónak

    ahogy végül igaz lesz a hazugság

    Úgy érzem én, hogy fáradok

     

    Karolj át

    ha látod azt, hogy nincs már erőm állni

    Altass el engem, takarj be jól

     

  • Ma már másképp állnak fenn a csillagok

    A régi úton nem megyünk

    Ma már nem vezet a tiszta szerelem

    Idegen lett életünk

     

    Rég volt, szép volt

    Tiszta fény derül egy új nap hajnalán

    Rég volt, szép volt

    Látod, este van és nem gondolsz rám

     

    Sok az elfelejtett emlék

    Sok az ismeretlen ismerős

    Sok a félreértett indulat

    Sok a tartalmatlan szó

     

    Rég volt, szép volt

    Tiszta fény derül egy új nap hajnalán

    Rég volt, szép volt

    Látod, este van és nem gondolsz rám

     

    Ma már megszokássá vált a szenvedély

    s az áldozat semmit sem ér

     

    Rég volt, szép volt

    Tiszta fény derül egy új nap hajnalán

    Rég volt, szép volt

    Látod, este van és nem gondolsz rám

     

    Valahol az esti csendben

    Megszólalt egy kismadár

  • Reggel szobában benevetett a nap

    Én megéreztem, hogy ez különleges nap

    Csengetett a postás, alig hittem el

    Mert a táviratban az volt, hogy este érkezel

     

    Ma végre jó a kedvem, ó-ó

    Mert érzem, hogy itt leszel velem

    Ma örülök is hogy élek, ó-ó

    És várom, hogy este hét legyen

     

    És délelőtt az utcán egy srác utánam szól

    Jaj, bocsásson meg nekem, de már láttam valahol

    És azt is mondta még, hogy csodálatos vagyok

    Persze válasz nélkül hagytam, de nem hazudhatok

     

    Ma végre jó a kedvem, ó-ó

    Mert érzem, hogy itt leszel velem

    Ma örülök is hogy élek, ó-ó

    És várom, hogy este hét legyen

     

    Azt mondták rám, hogy szomorú vagyok

    Igen, mert egyedül voltam, és ez nem vidám dolog

    De este érkezel és bár fáradt leszel

    Mégis ezt az éjszakát velem ébren töltöd el

     

    Ma végre jó a kedvem, ó-ó

    Mert érzem, hogy itt leszel velem

    Ma örülök is hogy élek, ó-ó

    És várom, hogy este hét legyen

  • I love you, mikor felhős fenn az ég

    I love you, mikor felhőtlen és kék

    I love you, mikor csillag fénye ég

    Ha hozzád indulok

    fura kis dalt dúdolok

    Ez a dal csak arról szól

    hogy I love you

     

    I love you, mikor zöldellnek a fák

    I love you, mikor lombjuk hullatják

    I love you, mikor elszárad az ág

    Ha hozzád indulok

    fura kis dalt dúdolok

    Ez a dal csak arról szól

    hogy I love you

     

    I love you, mikor virágzik a rét

    I love you, mikor elveszti színét

    I love you, mikor hullik rá a jég

    Ha hozzád indulok

    fura kis dalt dúdolok

    Ez a dal csak arról szól

    hogy I love you

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Mama, kérlek, meséld el nekem

    hogy milyen volt az élet nélkülem

    Gondoltál rám, mikor azt tervezted el

    hogy mi lesz majd, ha nagy leszel

     

    Mama, kérlek, meséld el nekem

    hogy hogyan kezdődött az életem

    Véletlen volt, vagy számítottál rám

    azon az édes éjszakán

     

    Hisz jól tudod, nem kértelek

    nem kértem tőled az életet

    S még mielőtt majd egyszer meghalok

    még tudnom kell, miért vagyok

     

    Mama, kérlek, meséld el nekem

    hogy milyen volt az első szerelem

    Érezted azt, mikor téged elhagyott

    milyen jó, hogy én még nem vagyok

     

    Mama, kérlek, azt mond el nekem

    akartad-e azt, hogy így legyen

    Én azt hiszem, hogy véletlen csupán

    hogy épp ő az én apám

     

    Hisz jól tudod, nem kértelek

    nem kértem tőled az életet

    S még mielőtt majd egyszer meghalok

    még tudnom kell, miért vagyok

     

    Mama, látod, zavarban vagyok

    most megint egész másra gondolok

    Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki

    és tőlem is megkérdezi

    mit mondjak én majd őneki

    mit mondjak én

  • Tudom, te is indultál

    Tudom, te is álmodtál

    Tudom, te is csalódtál

    De a Föld forog tovább

     

    Kijártad az iskolát

    És érzed, hogy nincs tovább

    Ne várj valami új csodát

    De a Föld forog tovább

    És meg nem áll

     

    Ne add fel, ne add fel

    Soha ne add fel a reményt

    Hisz a holnap mindig egy új nap

    S míg élünk, választhatunk

    Hogy a holnap érkezik hozzánk el

    Vagy nála találkozunk

     

    Lejártad a lábadat

    Kerested a jó utat

    Tudod a határokat

    De a Föld forog tovább

     

    Megérted az éveket

    Belátod a tényeket

    Kevés, amit kérhetek

    De a Föld forog tovább

    És meg nem áll

  • Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom

    Ha körülnézek, látom, hogy nincs is rá okom

    De van néhány dolog, amit elmondanék

    Csak attól félek én, hogy félreértenéd

     

    Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod

    Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok

    S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám

    A türelmetlenségem a legnagyobb hibám

     

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el neked a bánatom

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el, nem tudom

     

    S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod

    Attól félsz talán, hogy mindig rosszra gondolok

    Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék

    De vallatni nem merlek, még félreértenéd

     

    És úgy érzem már néha, hogy nincs szükséged rám

    Te mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám

    S ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,

    Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek

     

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el neked a bánatom

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el neked

    Hogy mondjam el, nem tudom

  • Voltam már bűntudatlan

    jóformán azt se tudtam

    hogy másnap minden éppen úgy fáj

    Voltam már engedelmes

    kedves és illedelmes

    szent volt előttem minden szabály

     

    Voltam már csacska gyermek

    jószándékkal neveltek

    nem tudta senki, hogy rám mi vár

    Most mégis azt hiszem

    nem történt semmi sem

    most újra úgy érzem, hogy

     

    Minden pillanat azt ígéri

    most kezdődik el az életem

    Az életem

     

    Voltam már szenvedélyes

    őrült, mindenre képes

    nem hittem el, hogy kemény a fal

    Voltam már kellemetlen

    hűtlen és engedetlen

    azt hittem, hogy elég egy tiszta dal

     

    Voltam már nemtörődöm

    mindegy volt, hová vetődöm

    nem érdekelt, hogy mi lesz velem

    Most mégis azt hiszem

    nem történt semmi sem

    most újra úgy érzem, hogy

     

    Minden pillanat azt ígéri

    most kezdődik el az életem

    Az életem

  • A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények

    Egy szőke lányt neveltek az 50-es évek

    A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva

    Az apja eltűnt, s a család hiába várta

     

    A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak

    Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap,

    A Kárpáthyék lánya a randevúra várva

    Egész nap egy dalt dúdol magába’

     

    A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak

    A viharban egy lányszív lángra gyulladt

    És együtt mentek el a sári cukrászdába

    S a fiú befizette egy stefániára

     

    És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’

    Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára

    És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’

    Mikor az első szerelmét hiába várta

     

    A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek

    Most toronyházak állják útját a fénynek

    A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába’

    New Jerseyben van családi háza

     

    A férje francia és van két nagyfia

    a nagyobbik egy new wave banda sztárja

    De vannak bizonyos esték, mikor csönd borul a házra

    És ő egy régi dalt dúdol magába’

    És az első szerelmét újra várja

     

    És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’

    És emlékezik egy régi cukrászdára

    A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába’

    Van autója és New Jerseyben háza

    A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába’

    És látogatóba jön Magyarországra

     

    És a Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába

    És befizet 33 stefániára

unspecified.jpg

Fordul a világ

Koncz Zsuza

Hungaroton/Gong

1988 

Koncz Zsuzsa „rendszerváltó” lemeze. Bornai Tibor és Bródy János átütő erejű dalai (Ha fordul a világ, Zeng az ének - Vámos Miklós: Zenga zének c. könyvéből - Szabadság, szerelem, - duett Sass Sylviával - A város közepén) alapozzák meg a sikert.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    A terézvárosi fák alatt sok konszolidált év elszaladt

    De semmit nem felejtett el az a kisfiú

    Aki akkoriban titkon hittanra járt

    Mert anya szerint az sosem árt

    Csak apa volt ideges és szomorú

     

    A téren, ha este lett, ropogtak a játékfegyverek

    Az ablakokban kigyúlt a lámpafény

    Néhány rokon, ha összegyűlt és

    Politikáról szó került, csak suttogták

    Ami nem volt elmondható.

    A kisfiú csak hallgatott, és a néhány szó

    Amit felfogott, minden volt, Csak nem megnyugtató

     

    A világvevő rádión, egy őszi alkonyon

    Egy recsegő hang a hazáról beszélt

    Apa fel-le járt, a kisfiú csak állt

    És hogy ne féljen úgy, hát énekelt egy dalt, hogy

     

    Zeng, zeng az énekszó

    És az úttörő kedve jó

    Mert szép az életünk

    Ugye milyen jó nekünk

    Zeng, csak zeng az énekszó

    Már a téren is hallható

    És a háztetők felett

    Mint egy elszabadult luftballon

    Lebeg.

     

    Pár nap múlva egy hajnalon megszólat a telefon

    Egy ismerős hang sietve búcsúzott

    Hogy ők elutaznak most messzire 

    Még az is lehet, hogy örökre

    De amint tudnak, majd írnak képeslapot

     

    A téren dörögtek a valódi fegyverek

    Az ablakokban kihunyt a lámpafény

    A család egy délelőtt a pincébe költözött

    És a kisfiú csak énekelte a dalt, hogy

     

    Zeng, zeng az énekszó…

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Már réges-régen nem hiszem

    de néha elképzelem

    Milyen is volt az élet

    Ha egy nap arra ébrednék

    hogy megfordult velünk a világ

     

    Én álmodom még akkor is

    ha tudom, hogy nem szabad

    De ki tudja féken tartani

    a visszatérő álmokat

    hogy megfordítható a világ

     

    És a képzelet nyomán

    elég egy mozdulat

    És láncát tépi már

    a visszafojtott indulat

    Hát mondd, mit remélsz

    ha megfordulna még a világ

     

    Lehetett volna más is

    minden, mi ma létező

    De türelemmel és akarattal

    miért nem volna érthető

    hogy megforduljon még a világ

     

    Én álmodom még akkor is

    ha tudom, hogy nem lehet

    Türelemmel és akarattal

    visszaadni az életeket

    De megfordulhat még a világ

     

    És a képzelet nyomán

    elég egy mozdulat

    És láncát tépi már

    a visszafojtott indulat

    Hát mondd, mit remélsz

    ha megfordulna még a világ

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Ősz elején, egy késő délután

    Egyedül állok a rakpart oldalán

    Zavaros a víz

    Némán fut a folyó

    Kötélre fűzve áll a sétahajó

    Üres a híd, zárva a rozsdás kikötő.

     

    Hát ez az a város, ahol élünk, te meg én

    Hol lassan közelít a jövő

    Mert tévúton jár az idő

    És lépte alatt hallgat a fényes macskakő

     

    Ősz elején, egy késő délután

    Elindulok a rakpart oldalán

    A háztetők fölött még pihen a szél

    A tűzfalakon már kopog a tél

    És zajtalanul hullik a lassú eső

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Hol volt, hol nem volt, a rádió hangja szólt

    S olyan szépen mondta az esti mesét.

    Hogy a sárkány s az óriás

    Hát csúnya volt nem vitás 

    De a végén győzött a jó és a szép.

     

    Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság

    Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság.

    Hiszen ma csipkés kombiné van szegény Csipkerózsikán,

    És a Hamupipőke jól él túl az Óperencián. 

     

    Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság

    Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság.

    Hiszen ma díszszemlére járnak az ólomkatonák

    És szoros kötelékben szállnak a táltos paripák.

     

    Hol volt, hol nem volt, 

    Régen volt, de szép volt,

    Mikor vártam, vártam az esti mesét.

    Végül tudtam már azt, hogy hol repül a griff madár, 

    S kinek szánják a szép királylány kezét.

     

    Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság

    Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság

    Hiszen ma Hófehérke tudja, ha nem túl ostoba,

    Hogy a pótmamája nem rossz, csak a helyzet mostoha.

     

    Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság

    Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság.

    Hiszen a terülj asztalkának kicsi a szűk panellakás,

    És a mézesmadzag éppen még nem mézeskalács.

  • Miért kérdezed, hogy mit tegyen

    aki későn jött közénk

    de sajnos már lélektelen

    Miért kérdezed, hogy merre jár

    aki elvakultan indul el

    s most új csodára vár

     

    Miért kérdezed, mi vár még rád

    Tudod, hinni kell, hogy van remény

    bár nincsenek csodák

    Mért kérdezed, mi lesz a tét

    A költő így felelne rá

    ha köztünk élne még:

     

    „Szabadság, szerelem

    e kettő kell nekem!”

    Van-e más, amiben hiszel

    ha már nem maradt semmi sem

     

    „Szabadság, szerelem

    e kettő kell nekem!”

    Visz az út valami felé

    ami nem volt még talán sosem

     

    Nincs új világ, a régi él tovább

    De hinni kell, hogy van remény

    bár nincsenek csodák

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Az áruház előtt, ahol annyi ember jár

    A gazdasági helyzet tétován muzsikál

    A forgóajtón át ki-be áramlik a nép

    S bevásárlás közben hallgatják a dalt

    A koldusét

     

    A tisztaság leánya, ki az árakért felel

    Hűségért cserébe szerelmet adna el

    De egyre inkább érzi már, hogy mindhiába vár

    Tekintetek tüzében szemlesütve jár

     

    Itt várok én, a város közepén

    hol mindig elvakít az üvegházi fény

    Itt várok rád, gyanútlan jössz felém

    hisz honnan sejtenéd, hogy téged várlak én

     

    A kisvállalkozó rohan, csak rohan a téren át

    Örök mosollyal nézik a műanyag babák

    Az áruház háttal a költő merengve ül

    A kőszobor tövében vén cigány hegedül

     

    Itt várok én, a város közepén

    hol mindig elvakít az üvegházi fény

    Itt várok rád, gyanútlan jössz felém

    hisz honnan sejtenéd, hogy téged várlak én

     

    És búcsút int nekünk az őszi napsugár

    A neonfény kigyúl, az áruház bezár

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Volt néhány pillanat az életünk során

    mikor a lelkünk hangja szólt

    Mikor még éreztük, hogy összetartozunk

    és minden szándék tiszta volt

     

    Akkor még várat épített a képzelet

    az égben volt az otthonunk

    Ma már a földre horgasztjuk tekintetünk

    és álmunkban sem szárnyalunk

     

    Hol az a dal, ami felkavar

    Hol az a dal, ami vigasztal

    Hol az a dal, ami egyszer észrevétlenül elveszett

    Hol az a dal, ami szinte forr

    Hol az a dal, ami értünk szól

    Hol az a dal, amely már egyszer létezett

     

    Ma már szívünk helyén kompjúter dobog

    kiszámított a szenvedély

    Egy új világ helyett csak látványt tervezünk

    a lelkünk hallgat, s a pénz beszél

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Nézd, idebent most fúj a szél

    Minden port, ami bennem él elsöpör

    Valami véget ér, ahogy csendben fúj a szél.

     

    Nézd, lassan hull már az első hó

    Puha, csendben szállongó

    A szívemen tiszta hótakaró,ahogy csendben hull a hó.

     

    A kép végre összeállt, mert hirtelen eltalált 

    Egy furcsa, tiszta fénysugár

    Ami sehol sincs, de valahol mindig vár.

    Most valami újra él és egy titokról mesél

    Ami eddig rejtve volt, mint sűrű éjjel

    Felhők mögött a hold.

     

    Nézd, odakint egy új világ 

    Idebentről nő tovább 

    És együtt él vele a valóság,ahogy fatörzsön él az ág. 

  • Ha nem hiszed, hogy érdemes

    miért kezdted el

    Ha nem hiszed, hogy sikerül

    miért vállaltad fel

    Ha nem hiszed, hogy megéri

    a fáradságodat

    A korlátok közt miért keresnél

    mindig kiutat

     

    Ha nem hiszed, hogy érdemes

    mért indultál el

    Ha nem hiszed, hogy sikerül

    mért nem adtad fel

    Ha nem hiszed, hogy megéri

    a szenvedéseket

    Mért nem dobod el magadtól

    ezt az életet

     

    Nem lehet, nem lehet

    értsétek meg, nem lehet

    Hit nélkül sem alkotni

    sem élni nem lehet

     

    Ha nem hiszed, hogy érdemes

    mért mozdul kezed

    Ha nem hiszed, hogy sikerül

    magad vagy ellened

    Ha nem hiszed, hogy megéri

    hunyd le a szemed

    És fordulj el, vagy fordulj fel

    hogy eltemessenek

     

    Nem lehet, nem lehet

    értsétek meg, nem lehet

    Hit nélkül sem alkotni

    sem élni nem lehet

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Emlékszel-e még a régi házra

    hol együtt voltunk kócos gyerekek

    Én elloptam egy egész üveg lekvárt

    és titokban együtt ettem meg veled

     

    Emlékszel-e még a mi utcánkra

    A sarkon volt egy kis mozi

    hol egyszer megnéztünk egy szerelmes filmet

    és megpróbáltuk eljátszani

     

    Hogy háború van, s kigyulladt a házunk

    s te ájultan a tűzön átviszel

    És megesküdtél a lépcsőházban állva

    hogyha nagy leszel majd, feleségül veszel

     

    Hová tűntek, mondd, azok az évek

    Hová lettek a szép ígéretek

    Ha találkoznánk, már meg sem ismernélek

    De néha még álmodom veled

     

    Emlékszel-e még az iskolánkra

    Vártál rám a tanítás után

    de nem mentem veled a cukrászdába

    Azt hiszem, féltékeny voltál rám

     

    És emlékszel, mikor világgá mentünk

    mert túl nagy volt otthon a fegyelem

    Késő éjjel vittek vissza minket

    és egész úton fogtad a kezem

     

    Hová tűntek, mondd, azok az évek

    Hová lettek a szép ígéretek

    Ha találkoznánk, már meg sem ismernélek

    De néha még álmodom veled

     

    És emlékszel-e még a régi nyárra

    Együtt voltunk lenn a tóparton

    Találtunk egy gyűrűt is a vízben

    Hogy mikor veszett el, már nem tudom

     

    És este tüzet raktunk ott a kertben

    Hozzád bújtam és átöleltelek

    És azt ígértem meg a csillagfényben

    hogy tiéd leszek majd egyszer, ha nagy leszek

     

    Hová tűntek, mondd, azok az évek

    Hová lettek a szép ígéretek

    Ha találkoznánk, már meg sem ismernélek

    De néha még álmodom veled

     

unspecified.jpg

Újhold

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1985 

A Fonográf utáni útkeresés dokumentuma. Részben új stúdiózenész gárdával, Bornai Tibor zenei vezetésével, nagyrészt az általa írt dalokkal, Bródy szövegeivel.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Ahogy a Hold is körbejár az égen

    Lehet még erény, ami ma szégyen

    Lehet még úgy is, ahogy szeretnénk

     

    Aki ma fenn van, holnap lekerülhet

    Ami ma nem megy, holnap sikerülhet

    Valóra válhat, ami csak álom ma még

     

    Van, aki számít, és van, aki kér

    Van, aki mindent könnyen ígér

    De Te, aki szótlan a lelked adod

    Ne hagyj engem, ne hagyj engem

     

    Van, aki bátor, és van, aki fél

    Van, aki most is csak a múltból él

    De Te, aki látod a holnapokat

    Ne hagyj engem, ne hagyj engem

     

    Ami ma fényes, holnap kifakulhat

    Aki ma bent van, holnap kivonulhat

    Lehet még úgy is, ahogyan szeretnénk

     

    Ami ma szürke, holnap kivirulhat

    Ami ma nincs még, kialakulhat

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Keringve jár az éjben

    szemében holdsugár

    A valóságtól távol

    messze jár.

     

    Kezét magasba tárja

    mint szárnyszegett madár

    Röpülne fel az égbe 

    s körbe jár

     

    A halálveszélyek hídján

    csak így juthat át

    És elkíséri útján 

    a holdvilág.

     

    Szívében nincsen kétség

    nem szédíti vágy

    Az ébredéstől őrzi 

    a holdvilág

     

    Titokzatos az éjjel

    az álom elkerül

    Az alvajárót nézem

    idegenül.

     

    Kezét magasba tárja

    mint szárnyszegett madár,

    Röpülne fel az égbe 

    s körbe jár

     

  • Tudod, az volt a nyár

    Mikor felnőttem én

    Ugye, emlékszel még

    Táncolt a Hold a tó vizén

     

    Nekünk más volt a part

    És mi gyűlöltük őt

    Ahogy játszott egy dalt

    Ezüstösen csendülőt

     

    Más már a táj, de néha még

    Egy régi dalt sodor a szél

    az égen át

    Ugye, hallod még a holdfény dallamát

    Ugye, hallod még a holdfény dallamát

     

    Tudod, felnőttem már

    Gyakran ott járok lenn

    És ha csendes az éj

    Kísért a Hold, s emlékezem

     

    Olyan rég elmúlt már

    Mikor gyűlöltük őt

    Ahogy játszott egy dalt

    Ezüstösen csendülőt

     

    Más már a táj, de néha még

    Egy régi dalt sodor a szél

    az égen át

    Ugye, hallod még a holdfény dallamát

    Ugye, hallod még a holdfény dallamát

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Volt már, amikor hullottak a csillagok

    Volt már, amikor tévedtek az álmodók

    Volt már, hogy sötéten égett minden fény

    Volt már, amikor úgy érezted, nincs remény

     

    De mindig volt egy hang

    Vigasztalt, hogy ne hagyd magad

    Ne félj, hiszen eljön a nap

    És ez nem marad így tovább

    És van, aki számít rád

    Ne félj, hiszen eljön a nap

    És ez nem marad így tovább

    És van, aki gondol rád

     

    Volt már, amikor zárultak az ablakok

    Volt már, amikor úgy érezted, nincs kiút 

    Volt már, amikor úgy tűnt, minden véget ért

    Volt már, amikor azt mondtad, hogy nincs miért

     

    De mindig volt egy hang

    Vigasztalt, hogy ne hagyd magad

    Ne félj, hiszen eljön a nap

    És ez nem marad így tovább

    És van, aki számít rád

    Ne félj, hiszen eljön a nap

    És ez nem marad így tovább

    És van, aki gondol rád

     

    Van, aki számít rád

    Van, aki gondol rád

    Ne félj, ne félj

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Köszönöm, hogy értem jöttél

    út porából felemeltél

    Köszönöm, hogy életemnek

    új értelmet adtál

     

    Köszönöm, hogy segítettél

    a bajban nem feledtél

    Köszönöm, hogy megérezted

    szükségem van rád

     

    Köszönöm, hogy erőt adtál

    bánatomban vigasztaltál

    Köszönöm, hogy hozzám mindig

    türelmes voltál

     

    Köszönöm, hogy elviseltél

    lehetetlent sosem kértél

    Köszönöm, hogy megértetted

    szükségem van rád

     

    Ki tudja, nélküled hol lennék ma már

    Tán jobb, ha el sem képzelem

    Amit tőled megtanultam, nem felejtem el

    Amíg élek és emlékezem

     

    Köszönöm, hogy rám találtál

    köszönöm, hogy velem voltál

    Köszönöm, hogy végül mégis

    magamra hagytál

     

    Köszönöm, hogy elengedtél

    hálát sosem követeltél

    Köszönöm, hogy megérezted

    nincs szükségem rád

     

    Ki tudja, melletted hol lennék ma már

    Tán jobb, ha el sem képzelem

    Amit tőled megtanultam, nem felejtem el

    Amíg élek s emlékezem

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Évek múltak el, hogy nem volt reménysugár

    Tapogatóztam tétován, mint aki sötétben jár

    Hiába mentem én a csillagfény után

    Mindig ott találtam magam egy szakadék oldalán

    De ma új Hold kelt fel

     

    A csillagok csak hadd járják a táncukat

    Hiszen úgysem oldják fel az éjszakát

    És a holnap hajnalára már az új Hold kísérjen át

     

    A holdfogyatkozás rosszul hatott rám

    S nem ragyogtak a jóslatok a csillagok nyomán

    A lassuló idő nem volt vigasztaló

    S akárhogy fordult, nem javult a konstelláció

    De ma új Hold kelt fel

     

    A csillagok csak hadd járják a táncukat

    Hiszen úgysem oldják fel az éjszakát

    És a holnap hajnalára már az új Hold kísérjen át

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Valahonnan mindig fújnak a szellők

    Valamerre mindig fényes az ég

    S aki a széllel szembeszáll

    Az se tudja, merre jár

    A szél

    Megfordul és utolér

     

    Valamerre mindig állnak a jelzők

    Valahonnan mindig jön a vihar

    S aki szélkakasnak áll

    Az se tudja, mire vár 

    A szél

    Csak megfordul, ha odaér

     

    Mielőtt előrejelzést írnál

    Mond meg: ha nem fúj a szél, mit csinál?

    És hogyha bizonyos dolgokat mégis tudnál

    Írd meg: ha nem fúj a szél, mit csinál?

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Az a baj, hogy valamikor hittem én

    Hogy sose bánt, ki mosolyogva jön felém

    Az az óra elmúlt, amikor jó volt még veled

    De ma jobb lenne már sokkal nélküled

     

    Az a baj, hogy te még ma is azt hiszed

    Hogy te vagy az, kit nélkülözni nem lehet

    Az az óra elmúlt, amikor jó volt még veled

    De ma jobb lenne már sokkal nélküled

     

    Nem igaz, hogy rajtad kívül senki meg nem véd

    Nem igaz, hogy nélküled élni nem tudnék

    Nem igaz, hogy csak te lehetsz az igazán jó barát

    Nem igaz, hogy mosolyodon senki át nem lát

     

    Az a baj, hogy valahol az én hibám

    Hogy te vagy az, ki szerepet oszthat rám

    Az az óra elmúlt, amikor jó volt még veled

    De ma jobb lenne már sokkal nélküled

     

    Nem igaz, hogy rajtad kívül senki meg nem véd

    Nem igaz, hogy nélküled élni nem tudnék

    Nem igaz, hogy csak te lehetsz az igazán jó barát

    Nem igaz, hogy mosolyodon senki át nem lát

     

    Nem igaz, hogy te vagy a jóbarát

    Nem igaz, hogy te vagy a jóbarát

    Nem igaz

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Nos, Tisztelt Vásárlók, jó hírt közölhetek

    Megjött a Szaloncukor

    Kívülről csillogó, bévül meg olvadó

    De jó! Ez kell nekünk

     

    Rekord forgalomban évek óta már

    Sláger a Szaloncukor

    Könnyen fogyasztható és mindig kapható

    De jó! Ez kell nekünk

     

    Ne légy hát szalonképtelen

    Vedd fel a csillogó ruhád

    Ne habozzál

    Kesernyés dalra nincs igény

    Légy most édesen vidám

    Mosolyogjál

     

    Receptre írta fel a Doktor Úr nekünk

    Gyógyít a Szaloncukor

    Senkit sem izgató, és ez megnyugtató

    De jó! Ez kell nekünk

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Bágyadtan búcsút intett a napfény

    nyugatra nyíló ablakon át

    Ünnepnap este van, s csak a szél röpíti fel

    az utca zaját hozzám

    Fáradtan eltűnődöm a csöndben

    miért oly szűkre szabott a lét

    S szobám falán át hallom a szomszéd rádió

    üzenetét hozzám

     

    Viszonylag kedvező hangulat a pályán

    a helyzetünk még bíztató

    De csapatunk már nincs fölényben, s kapkodó a játék

    és vár még ránk egy forduló

     

    Lassanként körénk gyűlnek az árnyak

    sötét lesz fenn a csillagos ég

    Álmomban hallom még a szomszéd rádió

    Üzenetét hozzám

     

    Viszonylag kedvező hangulat a pályán

    a helyzetünk nem bíztató

    A csapatunk már szétesett, és kapkodó a játék

    és vár még ránk egy forduló

     

unspecified.jpg

Morgenlicht

Koncz Zsuzsa

Bellaphon

1984 

1984-ben, a Bécs környéki Powersound Factoryban felvett lemezen Koncz Zsuzsa főleg a bécsi rocker-elit dalait énekli. Wolfgang Ambros és zenekara, a N1 vom Wienerwald, nagy sztárok Ausztria és Németország szerte ma is. Ők komponálták és játszák a dalokat. Két magyar dal szerepel a lemezen, a Miért hagytuk hogy így legyen, és a Kárpátiék lánya.

unspecified.jpg

Menetrend

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1981

A lemezen a dalok többsége arról szól, milyennek látja közelmúltunkat a Tolcsvay-Bródy szerzőpáros, természetesen Koncz Zsuzsával egyetértésben. A Vurstli, az Amerika, a Különvonatok - mind egy-egy történelmi pillanatról szól. A borítón közreműködőként a Fonográf szerepel, de ez már alkalmi csapat, mely Tolcsvay László irányításával játszik a felvételeken.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Holnapra kész lesz az új megoldás

    Holnap beválik a számítás

    Holnapra kész, mert a jövő tervezett

    Holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet

     

    Holnapra kész lesz az új beosztás

    Holnap, tudom, lesz csodálkozás

    Holnapra kész, mert a jövő tervezett

    Holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet

     

    Várom, úgy várom, úgy várom

    ezt a készülő csodát

    Várom, úgy várom, úgy várom

    Hú, de szép lesz ez a világ

    Várom, úgy várom, úgy várom

    ezt az új megindulást

    Várom, úgy várom, úgy várom

    mint a gát az áradást

     

    Szépül és épül ez a Föld

    szépül és épül ez a Föld

    Holnapra kész

    Ámul és bámul, aki néz

    ámul és bámul, aki néz

    Holnapra kész

    ahol napra kész

     

    Holnapra kész lesz az új igazság

    Holnap kész az egész világ

    Holnapra kész, mert a jövő tervezett

    Holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Szólj, kedvesem

    mondd el nekem

    miért érzed úgy

    hogy nem szabad

     

    Szólj, kedvesem

    mondd el nekem

    miért feszít

    az indulat

    Nézz fel hát

    ó, nézz fel hát

    Felettünk végtelen az ég

    Nézz fel ház

    ó, nézz fel hát

    Ha ritkán is, de néha kék

     

    Szólj, kedvesem

    mondd el nekem

    miért érzed úgy

    hogy nem szabad

     

    Szólj, kedvesem

    mondd el nekem

    emeld hát fel

    konok fejed

     

    Nézz fel hát

    ó, nézz fel hát

    Felettünk végtelen az ég

    Nézz fel ház

    ó, nézz fel hát

    Ha ritkán is, de néha kék

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Ajánlatom egy új világ, mely meghódítható

    hol gyorsabban terjed a hang és messzebb hallható

    A fényt egyenesen szórja szét az új közeg

    s az ember némi technikával könnyedén lebeg

     

    Bármi bánat nyomja a szívünk, megkönnyebbülünk

    és senki észre sem veszi, ha máris könnyezünk

    Ajánlatom szerint örökre boldogok leszünk

    ha minden élet kezdetéhez visszaérkezünk

     

    A víz alatt, a víz alatt létezés csodás

    van életem bőségesen s nincs vízkorlátozás

    A víz alatt csak egy a gond: a levegő kevés

    de esküszöm, csupán az első öt perc a nehéz

     

    Vizet fakaszt a sok panasz: a légkör mérgező

    és szárnyalásra nem való a változó idő

    Ajánlatom tehát új, és példát is mutat

    ki öt percig kibírja lenn, örökre ott marad

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Ki tudja, honnan jött

    itt volt a lány

    és tiszta volt

    és minden ok nélkül vidám

    Szemében csillagok

    hajában virág

    s mint lágy eső

    oldotta szívünk bánatát

     

    És bámultuk őt

    a szívünkhöz nőtt

    és vártunk egy új

    egy mindent elmosó esőt

    Csillagvirág

    szép új világ

    most hol keresselek

    hol találok rád

    Csillagvirág

     

    Mint fényes égi jel

    a régen várt

    úgy tündökölt

    hogy feledtünk az éjszakát

    Bontotta szirmait

    és egyre nőtt

    mint készülő szövetség

    Ég és Föld között

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Váratlanul jönnek

    és késő este ellepik a házunk

    Barátságos arccal

    remélik, hogy nem zavarnak nálunk

     

    Ajándékot hoznak

    és elvárják, hogy szépen megköszönjük

    Ellenállhatatlan

    kedvességet fedeznek fel bennünk

     

    Inni szeretnének

    és nem ettek már reggel óta semmit

    A világért sem kérnek

    csak éppen tőlünk elvárnak már ennyit

     

    Közel már a hajnal

    de távozásukra hiába várunk

    Ha el nem küldjük őket

    másnap estig itt maradnak nálunk

     

    Vendégek, váratlan látogatók

    Vendégek, váratlan látogatók

    Még az a szerencse, micsoda szerencse

    Igazi szerencse, hogy megtaláltak

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Mikor új századot kezdtek el írni

    Barocaldi már a ligetben cirkuszolt

    S ha a kardnyelő a gázsit hozta szóba

    Barocaldi mindig ugyanúgy válaszolt:

     

    Nézze, a vurstliban a művész a fénylő nap

    mert ha szépen süt, a kassza is sikert mutat

    De ha szélviharban felhők mögé bújik

    úgy a kenyér helyett csupán a kard marad

     

    Az első pesti kinematográfiában

    látható a meggyilkolt Sándor király

    És az Újváry-féle fekete színpad

    avantgarde mutatványt is prezentál

     

    De itt a vurstliban a művész a fénylő nap

    mert ha szépen süt, a kassza is sikert mutat

    De ha szélviharban felhők mögé bújik

    úgy a kenyér helyett csupán a kard marad

     

    A vurstliban az ős-Fonográf mellett

    hol a Radetzky-mars recsegve hallható

    Még a jövőbe látó Messalina se tudja

    hogy a háború mikorra várható

     

    Mert itt a vurstliban a művész a fénylő nap

    mert ha szépen süt, a kassza is sikert mutat

    De ha szélviharban felhők mögé bújik

    úgy a kenyér helyett csupán a kard marad

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Joli néni ártatlan

    aranyos kislány volt

    a kabaréban Máy Bella

    Amerikából dalolt

     

    Sétált a tömeg az utcákon

    s eltévedt könnyen a lány 

    a fűszeres is terveket szőtt

    egy dalocska hallatán

     

    Amerika, ígéret földje, Amerika

    az élet vize árad benned, a tengeren túl

    a tengeren túl, a tengeren túl

    Amerika, az ígéret földje, Amerika

    ölelj magadhoz, légy az új hazám

    hol a szerencse mosolyog rám

     

    Áron bácsi hát búcsúzott

    gondosan bepakolt

    belefért egy bőröndbe

    mindaz, amije volt

     

    Simeki úr is így indult

    s ma már milliomos

    Amerikában ez így járja

    ha az ember egy kicsit okos

     

    Áron bácsinak emlékét

    őrzi az utolsó kép

    a vonatablakból intett még

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Az európai állomás határain

    sok vonat bejött és kiment

    És mindig érkezett egy újabb szerelvény

    mit nem jelölt a menetrend

     

    Az állomáson volt már tűrhetetlen zaj

    és volt már félelmes csend

    De mindig érkezett egy újabb szerelvény

    mit nem jelölt a menetrend

     

    Az állomáson átrohant már sok vonat

    és néhány sokáig pihent

    És mindig érkezett egy újabb szerelvény

    mit nem jelölt a menetrend

     

    Az állomás környékén volt már tüntetés

    és volt már zavartalan a rend

    De mindig érkezett egy újabb szerelvény

    mit nem jelölt a menetrend

     

    Hányan terveztek nagy utazást

    szilárdnak tűnő síneket

    Váratlan volt a változás

    mit nem jelölt a menetrend

     

  • Elszállt az első nyolcvan év

    széthull a tükrében a kép

    A művész, ha volt egyáltalán

    csak ámul a disszonancián

    A fények sötéten égnek

    elszállt az első nyolcvan év

     

    Elszállt az első nyolcvan év

    felnőtt sok elszánt nemzedék

    A téren egy padon üldögél

    a bölcsen lemondó szenvedély

    A vágyak bújócskát játszanak

    elszállt az első nyolcvan év

     

    Elszállt az első nyolcvan év

    az első dal most véget ért

    S ha játszol gitáron, zongorán

    érezd, hogy lehetnél vidám

    A húrok benned feszülnek

    elszállt az első nyolcvan év

     

unspecified.jpg

Valahol

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1979

A szakmai zsűri az évtized lemezének választja az albumot. Koncz Zsuzsa pályafutásának kiemelkedő lemeze egy év kihagyás után jelenik meg. Az utolsó, még valóban "fonográfos" Lp, de a munkák oroszlánrészét már Tolcsvay László végzi. Az Őszinte bohóc, A város fölött, a Légy óvatos gyakran hangzik el ma is a koncerteken.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Valahol azt hallottam

    hogy nem kell sose félni

    Valahol azt hallottam

    hogy tudni kell hogyan élni

    Valahol azt hallottam

    hogy minden csupán játék

    − Ki mondta mindazt

    Már nem tudom −

     

    Valahol azt hallottam

    viszonylagos az érték

    Valahol azt hallottam

    bizonytalan az érzék

    Valahol azt hallottam

    az élet csupán csak álom

    Így mondták valahol

     

    Minden addig tart, míg szól a dal, valahol

    addig álmodj velem, addig álmodj még

    álmodj, míg csak szól a dal

     

    Valahol azt hallottam

    hogy tudni kell hova lépni

    Valahol azt hallottam

    hogy tudni kell mire vélni

    Valahol azt hallottam a morál csupán csak álarc

    − Ki mondta mindezt

    már nem tudom −

     

    Valahol azt hallottam

    hogy látni kell, nem nézni

    Valahol azt hallottam

    az igazat kell beszélni

    Valahol azt hallottam

    nincs szerelem nélkül élni

    Így mondták valahol

  • Könnyű kiskabátban az eszpresszó előtt

    úgy tett a lány, mint aki épp csak arra jár

    De látszott rajta, ahogy az órát figyelte

    hogy valakit izgatottan vár

     

    Éreztem, arra gondol, hátha nem jön el

    tétován elindult a Margit-híd felé

    Az újságosnál megállt és vett egy divatlapot

    s visszament az eszpresszó elé

     

    Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más

    mint állandó, nyugtalan, örök várakozás

    S mikor az ember többé senkit se vár

    az mindennek a vége már

     

    Múlnak a percek és a lány hiába vár

    látszott az arcán a végtelen szomorúság

    Az együttérző felhők elsírták maguk

    elsőben indultam tovább

     

    És azt gondoltam, hogy az életünk nem más

    mint állandó, nyugtalan, örök várakozás

    S mikor az ember többé senkit sem vár

    az mindennek a vége már

     

  • Nyár éjszakán felkapott a szél

    oly könnyű voltam, akár egy kis levél

    Magasban szálltam és átölelt a ég

    oly felhőtlen volt a kép

     

    Néztem a várost, békésen pihent

    felülről úgy tűnt, hogy zavartalan a csend

    Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt

    és kacsintott rám a Hold

     

    Lebegtem az égen a Belváros fölött

    alattam csillogott a felosztott Föld

    Távolban gyárak és halvány csillagok

    hallgattam a bölcs folyót

     

    Magamba szálltam, későre járt

    már látni véltem egy új kor hajnalán

    Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról

    éreztem, hozzám is szól

     

    Van még, ki rosszkedvűen ébred

    van még, ki holtvágányon áll

    Van még, ki gátlásoktól szenved

    van még, ki megváltásra vár

     

    A földhözragadt ember dülöngélve járt

    a kereszteződésnél tétován megállt

    felnézett rám és bár nem láthatott

    a szívéből átkot szórt

     

    És hírtelen rám tőrt a félelem

    éreztem, nem tart fönn többé semmi sem

    Zuhanni kezdtem és az álom véget ért

    Oly távol van most az ég

     

  • Látom én, kedvesem, hogy nem vagy túl vidám

    Oly sokat tépelődsz az idő múlásán

     

    Elmúlt néhány év, néhány furcsa év

    Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem

    Valahol itt van még

     

    Jól tudom, voltak már boldogabb idők

    Lebegtünk gondtalan, ég és föld között

     

    Elmúlt néhány év, néhány furcsa év

    Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem

    Valahol itt van még

     

    Szép volt a nyár, az első találkozás

    Szép lesz az ősz, miért is lenne más

     

    Hát jöjj, és nézd, kedvesem

    így élűnk csendesen

    mosolyog arcodon a napsugár

    Hát jöjj, és nézd, kedvesem

    így élűnk csendesen

    Ne légy bánatos, hisz a jó és a rossz

    tudjuk már, hogy mindig együtt jár

     

    Éjszakák, nappalok sorra tűntek el

    Kérdezed: hova lettek? Senki sem felel

     

    Elmúlt néhány év, néhány furcsa év

    Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem

    Valahol itt van még

  • Mondtam, hogy ne álljunk egy helyben

    míg alattunk a Föld forog

    Mondtam, hogy változásra érett

    több éve jó néhány dolog

     

    Mondtam, hogy ébredjünk fel végre

    az álmok megtévesztenek

    Mondtam, hogy rázzuk le magunkról

    a téves előítéletet

     

    Mindenki egyetért velem

    csak engem nem ért senki sem

     

    Mondtam, hogy ne vágjuk a fákat

    a kertet tönkretenni kár

    Mondtam, hogy készüljünk a télre

    hisz gyorsan elmúlik a nyár

     

    Mindenki egyetért velem

    csak engem nem ért senki sem

     

  • Minden érvet átgondolva

    rosszkedvűen indult újra el Kis Virág

    Harminc év mögötte állott

    ismerte a nagyvilágot rég Kis Virág

     

    Mondhatsz bármi rosszat róla

    mégis ő indult az útra el, Kis Virág

    A környéket már jól ismerte

    a kelepcéket így kerülte el Kis Virág

     

    Búcsúzáskor annyit mondott

    nem kerülheted el a sorsod

    s nem lehet más választásod

    menj, ha menni kell, menj az úton

     

    Az új cipőjét másnak adta

    a régi vándorcsizmát húzta fel Kis Virág

    Hosszú haját szél sodorta

    így indult az újabb útra el Kis Virág

     

    Búcsúzáskor annyit mondott

    nem kerülheted el a sorsod

    s nem lehet más választásod

    menj, ha menni kell, menj az úton

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Tiszta és pontos, gyors és rendezett

    Utazz a metrón, mindig kapsz helyet

    Száguld a vonat s a lépcső is mozog

    Nincs jobb megoldás: le a föld alá

     

    A felszín sáros, tiszta lenn a mély

    Fenn nagy tolongás, lenn alig van veszély

    Szigorúan őrzött a biztonsági sáv

    Nincs jobb megoldás: le a föld alá

     

    Szédült, ki autóval városban jár

    Ábrándos lelkű, ki villamosra vár

    Meggondolatlan, ki troliról beszél

    Hisz a felszín csupa veszély

     

    Nyáron hűvös van, télen nincs hideg

    A szélvihar nem támaszt felleget

    Nem tévedhetnek az időjóslatok

    Nincs jobb megoldás: le a föld alá

     

    A város lassan leássa magát

    És egyre terjed a földalattiság

    Hisz lenn a mélyben nincs összeütközés

    A legjobb megoldás: le a föld alá

     

    Szédült, ki autóval városban jár

    Ábrándos lelkű, ki villamosra vár

    Meggondolatlan, ki troliról beszél

    Hisz a felszín csupa veszély

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Régóta már keresem azt a csillagot

    mit úgy követnék, hogy tudom, hová indulok

    Régóta már várok rád,

    hogy elindulj felém, hogy végre rám találj

     

    Régóta már mindig azzal ébredek

    hogy véletlenül talán jó útra tévedek

    Régóta már álmodom

    hogy hozzám érkezel egy tiszta hajnalon

     

    Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk

    légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk

    Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át

    meglátod, eltűnik az értetlen világ

     

    Régóta mér kutatom értelmemet

    hol találnék magamnak búvóhelyet

    Régóta már szeretném

    hogy eltüntesselek egy kis dal rejtekén

     

    Régóta már magasba hívnak vágyaim

    bár gyengék még viaszból készült szárnyaim

    Régóta már képzelem

    hogy Földhöz közeledsz, hogy otthonod legyen

     

    Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk

    légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk

    Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át

    meglátod, eltűnik az értetlen világ

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    És elvesztettem az emlékkönyvemet

    remélem, hogy nem találják meg

    Mert az nem volt véletlen

    csak ártatlanul úgy tettem

    Hogy sajnálom az emlékkönyvemet

     

    És elvesztettem jó néhány napot

    mit vissza többé soha nem kapok

    Nem tudom, hogy hol hagytam

    vagy elvették, vagy eladtam

    De sajnálom az elveszett időt

     

    És elvesztettem néhány ötletet

    az enyém volt, de más találta meg

    De ez még azért nem a vég

    majd használom a másokét

    És azt mondom, hogy az enyém volt már rég

     

    És elvesztettem egy régi barátot

    újat helyette nem találok

    Bár jó barátom most is van

    a régiben jobban bíztam

    Hát sajnálom a régi barátot

     

    És elvesztettem hű szerelmemet

    és attól félek végleg elveszett

    Hisz én nem voltam hűséges

    és ő még nem volt szerelmes

    Ki sajnálja a hű szerelmemet

     

    És elvesztettem a komolyságomat

    A jókedvem így fék nélkül maradt

    Ha van valami, amit nem bánok

    az éppen az az állapot

    Hogy elvesztettem a komolyságomat

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    A csillagokat nem értem el

    varázsló nem vagyok

    Hiába kéred, kihűlt szívedbe

    lángot nem lophatok

    Hogy elfáradtál félúton

    az nem az én hibám

    S ha nem álltál ki mellettem

    most nem kiálthatsz rám

     

    Hiába vádolsz azzal is

    hogy nem szerettelek

    A magam módján megpróbáltam

    mindent, amit lehet

    Meg nem valósult álmaidról

    számot nem adhatok

    A nagy produkció helyett

    egy kis dalt dúdolok

     

    Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak

    keress magadnak valami mást

    De ne rám légy mérges, hogyha végül

    senkit nem találsz

    Ha úgy érzed, megcsaltalak

    keress magadnak valaki mást

    De nálam őszintébb bohócot

    többet úgyse, úgyse látsz

     

    Lehet, hogy egykor mást ígértem

    de most már jól tudom

    Az igazságot, mint a földet

    szét nem oszthatom

    Lelked görcsös kis csomóit

    fel nem oldhatom

    A szabadságot, mint jutalmat

    át nem adhatom

     

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Nem akarlak bántani

    de mégis el kell mondanom, hogy vége

    Nem akarlak bántani

    de nem tehetsz már ellene, sem érte

     

    Véget ért egy fordulat, véget ért

    véget ért, tudom jól, miért

     

    Nem is értem, miért teszem

    de jobb ezt így kimondani, hogy vége

    Nem is értem, mért teszem

    de vigasztal, hogy mindenképp megérte

     

    Véget ért egy fordulat, véget ért

    véget ért, tudom jól, miért

     

    Ami egyszer véget ért,

    az már csak múlt időben jelenség

    Ami egyszer véget ért, az már csak addig él

    míg emlék, emlék, emlék marad

     

    Nem akartam mondani

    de úgy tűnik, hogy titkolod a sorsod

    Nem akartam mondani

    de látom azt, hogy így sem lennél boldog

     

    Véget ért egy fordulat, véget ért

    véget ért, tudom jól, miért

    Véget ért egy fordulat, véget ért

    újra kell kezdenünk megint

     

unspecified.jpg

X.

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1977

Összefoglalása egy korszaknak, melynek dalai szorosan kötődnek a Fonográf zenészeihez, és amelyet még az intenzív közös munka jellemez. Olyan népszerűvé vált és máig szívesen hallgatott dalokkal, mint az 1964, a Csak egy dal vagy a Bordódi Kristóf.

  • Hatvannégyben épp hogy elindultunk

    Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk

     

    Éretten, az életre készen

    Istent kerestük

    lenn a Földön, fenn az égen

     

    A magnó mellett letérdepeltünk

    a lelkünk összeért

    lenn a Földön, fenn az égen

     

    Az volt a hej, igazi szép idő

    Az volt a hej, igazi szép idő

    Mikor egy dal, egy szó, egy hang

    még igazán dal, egy szó, egy hang

    még igazán dal, egy szó, egy hang volt

     

    Hatvannégyben épp hogy elindultunk

    Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk

     

    A nehéz napok éjszakáin

    hallgattuk a dalt

    lenn a Földön, fenn az égben

     

    Nem hallottam azóta sem

    olyan gyönyörű nótaszót

    lenn a Földön, fenn az égben

  • A széllel szemben járok

    meleg van, mégis fázom én, igen

    - Senki sincs velem

     

    A széllel szemben járok

    esőben bőrig ázom én, igen

    - Senki sincs velem

     

    A Nap rám biztatóan néz

    nem érti, mégsem kérdi

    Hová mész, őrült vándor

     

    A széllel szemben járok

    talán majd rád találok én, igen

    - Senki sincs velem

     

    Arra, ki szembe fújja

    ahonnan útra kelt a szél, igen

    - Senki sincs velem

     

    A Nap rám biztatóan néz

    nem érti, mégsem kérdi

    Hová mész, őrült vándor

  • Őrizkedj a mérges póktól

    lágy ajkadra mérget csókol

    fordulj el és zárd össze a szád

    Tartózkodj az ellepkétől

    szárnyira festett képtől

    csúf kis hernyón lásd az álruhát

     

    Őrizkedj az infarkastól

    felfal téged vagy megkóstol

    mindenképp kerüld, amerre jár

    Tartózkodj a barbáránytól

    nappal kezes, éjjel tombol

    ha az alkohol a fejébe száll

     

    Őrizkedj a fúrókától

    égnek fordult szemmel vádol

    almát rág és rémhírekből és

    Tartózkodj a szélmajomtól

    jelzőtáblák élén táncol

    s gyorsabban fordul meg, mint a szél

     

    Őrizkedj a lelkecskétől

    szelíd képpel gyomron döfköl

    hogyha megcsíped a tomporát

    Tartózkodj a poroszlántól

    karmát nyújtja barátságból

    s mosolyog, hogy lásd a fogsorát

     

    Védd az életed

    az úton ésszel járj, ne bajjal

    Védd magad

    az erdőben csendben járj, ne zajjal

    Először balra nézz, aztán jobbra nézz

    ha forgalmas elágazáshoz érsz

  • Az én világom olyan alma

    éretlen és zöld világ

    Megérik majd késő ősszel

    így írják a bibliák

     

    Napsugártól sárgul lassan

    súlyától hajlik az ág

    Fénytől védett belsejében

    időkukac foga rág

     

    Égig érő almafák

    Szép Új Világ

    Remélem, még amíg élek

    eltart ez az ág

     

    Földre pottyan s elenyészik

    ha megérik a világ

    És helyébe nőnek újra

    égig érő almafák

     

  • Nem lehetek azonos én

    Nem lehetek azonos én se mással

    A kialakult megszokással

     

    Nem lehetek azonos én

    Nem lehetek azonos én se mással

    A megcsalható valósággal

     

    Vádolsz, hogy nem vagyok az, aki voltam

    Vádolsz, hogy nem vagyok az, akit vársz

    Vádolsz, ha nem vagyok éles

    Vádolsz, ha nem vagyok édes

    Vádolsz, ha majd befejezem

     

    Nem lehetek azonos én

    Nem lehetek azonos én se mással

    Az eljátszható csalódással

     

    Nem lehetek azonos én

    Nem lehetek azonos én se mással

    A visszafelé haladással

     

    Vádolsz, hogy nem vagyok az, aki voltam

    Vádolsz, hogy nem vagyok az, akit vársz

    Vádolsz, ha nem vagyok éles

    Vádolsz, ha nem vagyok édes

    Vádolsz, ha majd befejezem

     

  • Hol jársz fiú, és te hol jársz, leány

    merre tévedtél el az úton

    Itt állok én, senki nem jön felém

    csak egy dalt sodor hozzám a szél

     

    Hol jársz fiú, és te hol jársz, leány

    merre tévedtél el az úton

    Itt állok én, senki nem jön felém

    csak egy dalt sodor hozzám a szél

     

    Messze fenn a hegytetőn már a hajnal dereng

    Egymagam indulok, egymagam érkezem

    Fentről talán majd megláthatom

    Hol vagyok, mért vagyok és hová tartozom

  • Kedves jóatyám, kérlek, figyelj most reám, ha lehet

    ne gyújts rá, mer’ a sok dohányzás nem tesz jót neked

    A kezed már-már láthatóan remeg

    s én féltelek

     

    Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédben kell

    elmondani, mitől szebb a rózsa, mint a mákvirág

    S hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád

    csak jót akarsz, és így tovább

     

    Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod

    de hát létrehoztál, felneveltél s gy most mondhatod

    Hogy neked hálával, hűséggel tartozom

    bár nem tudom

     

    Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem

    ma már úgy élhessen jól vagy rosszul, ahogy jó nekem

    És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt

    mint jó barát… s ez épp elég

     

    Én nem kérem tőled az áldást

    és nem kell nekem szentbeszéd

    És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm

    azt éppen nem… csak azt, hogy

    Nem kérem tőled az áldást

    és nem kell nekem szentbeszéd

    Hiszen én is tudok áldást osztani

    és szépeket mondani

     

  • Bordódi Kristóf lovára száll

    Felfelé száguld, hol nincsen határ

    Csillagos ég alatt álmokat űz

    Éleszd a lángot, égjen a tűz

     

    Fehér szobában, nyár éjszakán

    Illatos ágyban fekszik a lány

    Szemében könnyek, hiába vár

    Bordódi Kristóf lovára száll

     

    Ne sírj virágom, ne sírj anyám

    Láttok még engem a ház udvarán

    Bordódi Kristóf búcsúzik már

    Felfelé száguld, hol nincsen határ

     

    A Földtől már távol, az éghez közel

    Száguldó szélvész ragadja el

    Lelkében lángol az emésztő tűz

    Csillagos ég alatt álmokat űz

     

    Bordódi Kristóf a ház udvarán

    Hat fehér gyertya a két oldalán

    Sír fölé hajlik egy magányos fűz

    Éleszd a lángot, égjen a tűz

     

  • Azt hittem, mikor még kislány voltam

    hogy mindenki olyan, mint én vagyok

    És mondhatom, nagyon elcsodálkoztam, hajajaj

    mikor megtudtam, hogy mások a fiúk

     

    Az iskolában csúfoltak a srácok

    én meg vihogtam a Hédivel

    És sírtam is, ha néha nekem jöttek, hajajaj

    és sokáig nem jártam senkivel

     

    Emlékszem, mikor anyám észrevette

    hogy a Putzer Pisti hazáig kísért

    Összecsapta két kezét s felkiáltott, hajajaj

    én kezdtem már megsejteni, miért

     

    Mondhatták nekem a felnőtt bölcsek

    hogy nem szabad túl korán kezdeni

    Az ártatlanság útjáról letértem, hajajaj

    a sűrű erdőt felderíteni

     

    Csók nélkül egyszerűen képtelenség élni

    pedig hát tudok sütni, mosni, varrni, főzni

    Lányok, a haj, haj, helyzet az, hogy minden hiába

    Szükség van ma még a fiúkra

     

    Tudom, ma is többféle a nézet

    mi egyetértünk abban a Hédivel

    Hogy egy-két csók nem árthat semmiképp sem, hajajaj

    és az nemcsak házasság céljából kell

     

    Tisztában van majd mindenki azzal

    hogy mennyi mindent jelenthet egy csók

    De a slágerszövegírók nagyon tudják, hajajaj

    hogy részletezni illetlen dolog

     

    Csók nélkül egyszerűen képtelenség élni

     

  • Jöjj, szép leány, bátor legény

    induljunk el egységesen

    Kézben a kéz, vállhoz a váll

    ellen nem állhat senki sem

     

    Mars alkirály kastélya áll

    és még a gaz hódító

    Ki Mars alkirály kedvében jár

    mind gyáva és áruló

     

    Száz éve már így szól a dal

    Száz éve szól szüntelen

    Száz éve már úton vagyok

    Száz éve már ismerem

     

    Jöjj, szép leány, bátor legény

    nézzük, ki áll fel ellenünk

    Vár ránk az út, jöjj hát velünk

    egységesen csak győzhetünk

     

    Mars alkirály kastélya áll

    él még a gaz hódító

    Ki Mard alkirály kedvében jár

    mind gyáva és áruló

     

    Száz éve már így szól a dal

    Száz éve szól szüntelen

    Száz éve már úton vagyok

    Száz éve már ismerem

     

    Jöjj, szép leány, bátor fiú

    induljunk hát újra el

     

  • Nem én dobom a labdát

    csak néha elkapom

    ha látom, hogy felém tart

    s túl jár a vonalon

     

    Nem én dobom a labdát

    csak néha elkapom

    és felzúgnak a nézők

    ha soká tartogatom

     

    A játszótéren kívül

    a játékot lesem

    egy bátor akciónál

    feldobog a szívem

     

    A játszótéren kívül

    a játékot lesem

    és néhanap, hogy játszom én is

     

    Nem én dobom a labdát

    ügyetlen a kezem

    a játék titkait

    még alig ismerem

     

    Nem én dobom a labdát

    csak néha elkapom

    s a játékvezetőnek

    vissza én adom

     

  • A Hold jár az égen

    s a múltról mesél

    Ezüstös hangjára

    bólint a szél

     

    A Csillagok sírnak

    egy Felhő legyint

    A Föld meg csak hallgat

    és tovább kering

unspecified.jpg

"...elmondom hát mindenkinek..."

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1976

A Kertész leszek átütő sikere lehetővé tette az alkotók számára egy újabb verslemez elkészítését. Karinthy Frigyes Előszó című verse, József Attila Altatója fontos állomás a versmegzenésítések sorában. Szörényi Levente folytatja az Arany-balladák megzenésítését, itt a Szondi két apródja szerepel.

  • Nem mondhatom el senkinek,

    Elmondom hát mindenkinek.

     

    Próbáltam súgni, szájon és fülön,

    Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

     

    A titkot, ami úgyis egyremegy,

    S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

     

    A titkot, amiért egykor titokban

    Világrajöttem vérben és mocsokban.

     

    A szót, a titkot, a piciny csodát,

    Hogy megkeressem azt a másikat

    S fülébe súgjam: add tovább.

     

    Nem mondhatom el senkinek,

    Elmondom hát mindenkinek.

     

    … …

     

    Elmondom én, elmondanám,

    De béna a kezem s dadog a szám.

     

    Elmondanám, az út hová vezet,

    Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

     

    Emeljetek fel, szólni, látni, élni,

    Itt lent a porban nem tudok beszélni.

     

    … …

     

    Nem mondhatom el senkinek,

    Elmondom hát mindenkinek.

     

    … …

     

    Amit nem mondhatok el senkinek,

    Amit majd elmondok mindenkinek.

  • Köd előttem, köd mögöttem,

    Isten tudja, honnan jöttem,

    szél hozott, szél visz el,

    minek kérdjem: mért visz el?

     

    Sose néztem, merre jártam,

    a felhőknek kiabáltam,

    erdő, jött: jaj, be szép!

    - megcibáltam üstökét.

     

    Jött az erdő: nekivágtam,

    a bozótban őzet láttam,

    kergettem, ott maradt,

    cirógattam, elszaladt.

     

    Ha elszaladt, hadd szaladjon,

    csak szeretőm megmaradjon,

    szeretőm: a titok.

    ő se tudja ki vagyok.

     

    Isten tudja, honnan jöttem,

    köd előttem, köd mögöttem,

    szél hozott, szél visz el,

    bolond kérdi, mért visz el?

     

  •  

    Nem hivalgó, cifra páva,

    Nem modern az én szívem.

    Egyszerűség lakik benne,

    Mosolyogva, szelíden.

     

    Egyszerű, de tiszta nóták,

    Amiket én dalok – 

    Mert a szívem súgja őket,

    Nem is olyan nagy dolog.

     

    Úgy csicsereg az én szívem

    Egyszerűen, szabadon,

    Mint a pintyőke madárka

    Fönt a lombos ágakon.

     

    Ami a szívemen fekszik,

    Azt dalolom, semmi mást:

    Legelő, kicsiny birkáktól

    Tanultam a versírást.

     

    Egyszerű és tiszta nóta:

    Gólyafészek, háztető –

    Nincsen benne semmi, ámde

    Az legalább érthető

     

    A jó Isten egyszerűnek

    Alkotta az eszemet,

    Nincsen abban nagy modernség,

    Csak szelídség, szeretet.

     

    Kicsi kunyhó, szerető szív,

    Messze égbolt, tiszta, kék –

    Fulladjon meg Ady Endre

    Lehetőleg máma még.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Adja meg az Isten

    Mit adni nem szokott,

    Száz bús vasárnap helyett

    Sok víg hétköznapot,

    Adja meg az Isten.

     

    Adja meg az Isten

    Sírásaink végét,

    Lelkünknek teljességes,

    S vágyott békességét,

    Adja meg az Isten.

     

    Adja meg az Isten,

    Bár furcsa a világ,

    Ne játsszak, ölő, gyilkos,

    Cudar komédiát,

    Adja meg az Isten.

     

    Adja meg az Isten,

    Mit adni nem szokott,

    Száz bús vasárnap helyett

    Sok víg hétköznapot,

    Adja meg az Isten.

  • Tedd a kezed

    homlokomra,

    mintha kezed

    kezem volna.

     

    Úgy őrizz, mint

    ki gyilkolna,

    mintha éltem

    élted volna.

     

    Úgy szeress, mint

    ha jó volna,

    mintha szívem

    szíved volna.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Én keresem a célomat:

    célom engem majd megtalál.

     

    Én keresem a hitemet:

    a hitem is majd megtalál.

     

    Én keresem a szívemet:

    a szívem is majd megtalál.

     

    Keresem azt, aki enyém:

    ő is keres majd. Megtalál.

     

    Én önmagamat keresem:

    egyetlen lesz, ki nem talál.

     

    Én keresem az életem:

    életem egyetlen halál.

     

    Én keresem halálomat

    és életem majd megtalál.

  • Koncz Zsuzsa, Fonográf Együttes

    Lehúnyja kék szemét az ég,

    lehúnyja sok szemét a ház,

    dunna alatt alszik a rét – 

    aludj el szépen, kis Balázs.

     

    Lábára lehajtja fejét,

    alszik a bogár, a darázs,

    vele alszik a zümmögés –

    aludj el szépen, kis Balázs.

     

    A villamos is aluszik,

    s míg szendereg a robogás,

    álmában csenget egy picit –

    aludj el szépen, kis Balázs. 

     

    Alszik a széken a kabát,

    szunnyadozik a szakadás,

    máma már nem szakad tovább –

    aludj el szépen, kis Balázs.

     

    Szundít a labda, meg a síp,

    az erdő, a kirándulás,

    a jó cukor is aluszik –

    aludj el szépen, kis Balázs.

     

    A távolságot, mint üveg-

    golyót, megkapod, óriás

    leszel, csak hunyd le kis szemed –

    aludj el szépen, kis Balázs.

     

    Tüzoltó leszel s katona!

    Vadakat terelő juhász!

    Látod, elalszik anyuka –

    aludj el szépen, kis Balázs.

  • Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

    Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja:

    Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom

        Tetején a lobogós hadi kopja.

     

    Két ifju térdel, kezökben a lant,

    a kopja tövén, mintha volna feszület.

    Zsibongva hadával a völgyben alant

        Ali győzelem-ünnepet űlet.

     

    „Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?

    Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?

    Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,

        Odaillőt egy huri nyakra!”

     

    „Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant

    Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:

    Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,

        És pengeti, pengeti sírván.”

     

    …S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,

    Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:

    Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!

        Meg nem marad itt anyaszülte.

     

    „Szép urfiak! immár e puszta halom,

    E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:

    Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,

        Odalenn vár mézizű sörbet.−”

     

     

    Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:

    Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,

    Jézusa kezében kész a kegyelem:

        Egyenest oda fog folyamodni.

     

    „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,

    Mit csak terem a nagy szultán birodalma.

    Jóillatu fűszer, és drága kenőcs…

        Ali győzelem-ünnepe van ma!”

     

    Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,

    És pattog a bomba, és röpked a gránát;

    Minden tüzes ördög népet, falat ont;

        Töri Drégel sziklai várát.

     

    „Szép úrfiak! a nap nyugovóra hajolt,

    Immár földi vállát biborszinü kaftán,

    Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:

    Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

     

    A vár piacára ezüstöt, aranyt,

    Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;

    Harcos paripái nyihognak alant:

        Szügyeikben tőrt keze forgat.

     

    „Aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett!

    Zászlós kopiával hős Ali temette;

    Itt nyugszik a halmon, − rövid az eset –;

        Zengjétek Alit ma helyette!”

     

    Két dalnoka is volt, két árva fiú:

    Öltözteti cifrán bársonyba, puhába:

    Nem hagyta cselédit – ezért öli bú –

        Vele halni meg, ócska ruhába’!

     

    „S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó;

    Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;

    Sátrában alusztok, a széltül is ó:

        Fiaim, hozzá köt a hála!”

     

    Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedül!

    Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:

    Jó kardja előtt a had rendre ledűl,

        Kelevéze ragyog vala balján.

     

    „Rusztem maga volt ő!… s hogy harcola még.

    Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!

    Én láttam e harcot!… Azonban elég:

        Ali majd haragunni fog érte.”

     

    Mint hulla a hulla! veszett a pogány,

    Kő módra befolyván a hegy menedékét:

    Ő álla halála vérmosta fokán,

    Diadallal várta be végét.

     

    „Eh! vége mikor lesz? kifogytak-e már

    Dícséretiből az otromba gyaurnak?

    Eb a hite kölykei! vesszeje vár

        És börtöne kész Ali úrnak!”

     

    Apadjon el a szem, mely célba vevé,

    Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;

    Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,

    Ki miatt lőn ily kora veszte!

71108HCD.jpg

Ne vágj ki minden fát!

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1975

Jellegzetes, kiforrott hangzás, változatos zenék, többrétegű szövegek: Hej tedd rá, Mire felnő a gyerek, Kornél és Elvíra, A gondolat.

  • Gondold meg, babám, hogy mit csinálsz

    szabályos válaszúton állsz

    Gondold meg, babám, hogy mit csinálsz

    remélem, nem Godot-ra vársz

     

    Áruld el, babám, hogy mit csinálsz

    kevés, hogy tettre készen állsz

    Áruld el, babám, hogy mit csinálsz

    megértő szívet találsz

     

    Ne nézz a messzi csillagra, babám

    Ne nézz a messzi csillagra, babám

    Ne nézz a messzi csillagra

    figyelj viszont a lábadra

    Előre nézz, ne a távolba, babám

     

    Mondtam már, babám, hogy jól vigyázz

    ne arra menj, amerre látsz

    Mondtam már, babám, hogy jól vigyázz

    homályos fellegekben jársz

     

  • Haj, így tedd rá

    Hej, úgy tedd rá

    Fordulj, leány

     

    Hej, így tedd rá

    Hej, úgy tedd rá

    Hármat kívánj

     

    Hej, így tedd rá

    Hej, úgy tedd rá

    Szép szál legény

     

    Hej, így tedd rá

    Hej, úgy tedd rá

    Légy új remény

     

    Indulj az útra és indulj el újra

    és hirdesd, hogy nem lesz nehéz

    Indulj az útra és indulj el újra

    én várok rád, míg visszatérsz

     

    Régi dal

    Ha mindenki együtt dalol

    és senki sem tudja, mikor

    de egyszer majd találkozunk

    csak még nem tudjuk, hol

     

    Hej, így tedd rá

    Hej, úgy tedd rá

    Így szólt a dal

     

    Hej, így tedd rá

    Hej, úgy tedd rá

    Elszállt a dal

     

  • Hogy velem nem törődtél

    épp, hogy elviseltél

    én már nem bánom

    Azt, hogy szeress engem

    úgy is, ha kényelmetlen

    én már nem várom

     

    Csak annyit kérek

    tőled, ha érted

    Ne vágj ki minden fát

    Legalább néha-néha

    lazíts egy félórát

     

    Hogy magad alatt vágod

    egyszer majd belátod

    én már nem nézem

    Azt, hogy hallgass énrám

    ott fenn a magas létrán

    én már nem kérem

     

    Csak annyit kérek 

    tőled, ha érted

    Ne vágj ki minden fát

    Legalább néha-néha

    lazíts egy félórát

     

    Azt, hogy nem értettél

    és sosem segítettél

    én már nem bánom

    Azt, hogy gondolj arra

    szükségünk van egymásra

    én már nem várom

     

    Csak annyit kérek

    tőled, ha érted

    Ne vágj ki minden fát

    Legalább néha-néha

    lazíts egy félórát

     

  • A királylány egy igaz szóért hét mérföldet járt

    S a csavargó a szemétdombon gyémántot talált

    A gyémánt is csak hideg kő, megenni nem lehet

    És százezer tál lencséért sem adnám lelkemet

     

    A sárgarózsa illatát már elfújta a szél

    A kertész bent a városban egy táncosnővel él

    A tenyérjós a sorsvonalról hosszú könyvet ír

    S a bohócon csak nevetnek, még akkor is, ha sír

     

    A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk

    A csillagévek óráin egy perc az életünk

    Megsejtett titkait a Földnek adjuk át

    A testünk épphogy kitölti a ránk szabott ruhát

     

    De Rozi azt mondta, hogy nem ez a lényeges

    De Rozi azt mondta, hogy nem ez az érdekes

    És Rozi azt mondta, hogy ne legyek őrült

    Az unokabátyja már bele is őszült

    De Rozi már tudja, hogy valahogy élni kell

     

  • Ha munkából jövök

    és rosszkedvű vagyok

    A szemed akkor is

    oly vidáman ragyog

     

    Az élet dolgait

    ha nehezen tűröm el

    A megértő mosoly

    arcodról nem tűnik el

     

    Ha egy szót se szólok hozzád

    s egész nap hallgatok

    A szemed akkor is

    oly vidáman ragyog

     

    Ha kétségek között

    nehezen alszom el

    A megértő mosoly

    arcodról nem tűnik el

     

    A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám

    Egy fénykép vagy a szobám falán

     

    Ha drága nagymamám

    már egész nap morog

    A szemed akkor is

    oly vidáman ragyog

     

    Ha szomszédban a kislány

    hamisan énekel

    A megértő mosoly

    arcodról nem tűnik el

     

    Ha bosszantóan önző

    és fölényes vagyok

    A szemed akkor is

    oly vidáman ragyog

     

    Ha jóbarátaim

    már nem viselnek el

    A megértő mosoly

    arcodról nem tűnik el

     

    A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám

    Egy fénykép vagy a szobám falán

     

    Ha dolgaim után

    egész nap futkosok

    A szemed akkor is

    csak vidáman ragyog

     

    Ha azt mondom, hogy engem

    az egész nem érdekel

    A megértő mosoly

    arcodról nem tűnik el

     

    Ha véletlen egy nap

    tegyük fel, meghalok

    A szemed akkor is

    majd vidáman ragyog

     

    S ha nem leszek halott

    csak úgy temetnek el

    A megértő mosoly

    arcodról nem tűnik el

     

  • Édes álom, jöjj el és ölelj át

    Vigyél el messze

     

    Ha behunyom a szemem, sötét van

    Ha kinyitom a szemem, sötét van

    Éjszaka

     

    Édes álom, jöjj, légy a kedvesem

    Oly régen várok rád

     

    Ha behunyom a szemem, sötét van

    Ha kinyitom a szemem, sötét van

    Éjszaka

     

  • Zöld szemem – kék

    ilyen a természetem

    Ez az igazság

    mivel hogy így hiszem

     

    Míg áll a Föld

    és körötte forog a Nap

    Az én kis lelkem

    nyugalma megmarad

     

    Csillagos ég

    ha fel nem érhetem

    Vetített háttér

    díszlet csak nekem

     

    Minden oly szép

    és minden nagyon jó

    És nincs a Földön

    hozzám hasonló

     

    Hej, tükör, mondd meg bátran

    ki a legszebb a világban

    Hej, tükör összetörlek

    ha nem én vagyok a legszebb

     

    Azért van nyár

    mert jólesik nekem

    Hogy magamat szép

    barnára süttetem

     

    Azért vagy te

    hogy esküdözz nekem

    Hogy rajtam kívül

    nincs más senki sem

     

    Hej, tükör, mondd meg bátran

    ki a legszebb a világban

    Hej, tükör összetörlek

    ha nem én vagyok a legszebb

     

  • Eltűnt egy dal, aki ismerte, szóljon

    addig még él, amíg emlékezünk

    Eltűnt egy vers, aki olvasta, szóljon

    addig még él, amíg emlékezünk

     

    Hol van a dal

    hova tűnt, hova tűnt az a sok virág

    Hol van a tánc

    hova tűnt, hova tűnt az az ifjúság

    Bennünk él tovább

     

    Eltűnt egy szó, aki hallotta, szóljon

    addig még él, amíg emlékezünk

    Eltűnt egy két, aki láthatta, szóljon 

    addig még él, amíg emlékezünk

     

    Hol van a dal

    hova tűnt, hova tűnt az a sok virág

    Hol van a tánc

    hova tűnt, hova tűnt az az ifjúság

    Bennünk él tovább

     

    Eltűnt egy tánc, aki táncolta, szóljon

    addig még él, amíg emlékezünk

    Eltűnt egy lány, aki elvitte, szóljon

    addig még él, amíg emlékezünk

     

    Hol van a dal

    hova tűnt, hova tűnt az a sok virág

    Hol van a tánc

    hova tűnt, hova tűnt az az ifjúság

    Bennünk él tovább

     

  • Kisfiú, kisfiú, te tudod, hogy ezt nem szabad

    Kisfiú, kisfiú, rendesen viseld magad

    Soha ne légy szemtelen, amíg együtt vagy velem

    Soha ne légy szemtelen, nem ám, mert leverem a kis kezed

    le ám, leverem a kis kezed

     

    Kisfiú, kisfiú, hát szabad ilyet mondani

    Kisfiú, kisfiú, nem te vagy a nagy Jani

    Soha ne légy szemtelen, amíg együtt vagy velem

    Soha ne légy szemtelen, nem ám, mert leverem a kis kezed

    le ám, leverem a kis kezed

     

    Mit szól majd az anyu-anyu, ha meghallja

    Mit szól majd az apu-apu, ha megtudja

    Tán ezt tani-tanulod ott

    ahol minden rendes gyerek a leckét fújja

    csak az fújja

     

    Kisfiú, kisfiú, te különleges eset vagy

    Kisfiú, kisfiú, te nem is szégyelled magad

    Mondom, ne légy szemtelen, az ilyet én nem tűrhetem

    Soha ne légy szemtelen, nem ám, mert kikötöm a sarkadat

    ki ám, kikötöm a sarkadat

     

    Kisfiú, kisfiú, hát nem sül ki a két szemed

    Kisfiú, kisfiú, hát mi az, ami kell neked

    Őszintén felelj nekem, csak akkor hogyha kérdezem

    De vigyázz, ne légy szemtelen, nem ám, mert leverem a kis kezed

    le ám, leverem a kis kezed

     

    Mit szól majd az anyu-anyu, ha meghallja

    Mit szól majd az apu-apu, ha megtudja

    Tán ezt tani-tanulod ott

    ahol minden rendes gyerek a leckét fújja

    csak az fújja

     

  • Hajnalban Elvira elhagyta az otthonát

    Kornélnak hagyott a sparhelten forró teát

    Mire Kornél az asztalhoz ült

    a tea már régen kihűlt

    Mire Kornél csak azt mondta: kár

    Ó milyen kár, hogy elszállt a nyár

     

    Elvira Szekszárdról küldött egy képeslapot

    Kornélnál akkor már két napja Helén lakott

    Így hát közösen olvasták el

    hogy Elvira mért adta fel

    Mire Kornél csak azt mondta: kár

    Ó milyen kár, hogy elszállt a nyár

     

    Elszállt a nyár

    s a házmester lakbérre vár

    Eljött az ősz

    és Helén oly pocsékul főz

    És eljött a tél

    és eltűnt Helén

    viszont megjött Adél

     

    Adéllal viszonylag kibírható volt a lét

    Egészen addig, míg terveiről nem beszélt

    Mire Kornél csak szótlanul állt

    viszont Adél egy válaszra várt

    Mire Kornél csak azt mondta: kár

    Ó milyen kár, hogy elszállt a nyár

     

    Elszállt a tél

    és hisztérikus lett Adél

    Tavasszal Szekszárdról

    érkezett újabb levél

    És eljött a nyár

    és Kornél így szólt:

    Engem Elvira vár

     

  • - Óvónéni kérem, mért kell szépen játszani

    kérdezte Réka kíváncsian

    - Óvónéni kérem, mért kell rendet tartani

    kérdezte Áron kíváncsian

     

    - Óvónéni kérem, mért kell csendben maradni

    kérdezte Klári kíváncsian

    - Óvónéni kérem, mért kell mindent megenni

    kérdezte Örsi kíváncsian

     

    - Óvónéni kérem, mért kell szépen felelni

    kérdezte Zsófi kíváncsian

    - Óvónéni kérem, mért kell egymást szeretni

    kérdezte Kornél kíváncsian

     

    Mire felnő, mindent megtanul

    Mire felnő, mindent megtanul

    Mire felnő, elfelejti már, hogy volt idő

    mikor még kérdezett

    mikor válaszra várt

    és az nem volt mindig érthető

     

  • Ki széllel szemben jár

    és napsütésre vár

    az is én vagyok

    az is én vagyok

     

    Ki csillagokra néz

    ha szíve oyl nhéz

    az is én vagyok

    az is én vagyok

     

    Nem értem, mért mondom el

    Tudom, úgysem érdekel

     

    Kit földre húz az ág

    és ápol sok virág

    az is én vagyok

    az is én vagyok

     

    A gondolat, a gondolat

    az, ami végül összetart

    A gondolat, a gondolat

    az, ami bennem él

    A gondolat, a gondolat

    az, ami mégis megmarad

    A gondolat, a gondolat

    talán

     

    Kit áramkör hevít

    s egy dal elandalít

    az is én vagyok

    az is én vagyok

     

    Ki önmagára lel

    ha mindent átölel

    az is én vagyok 

    az is én vagyok

     

    Nem értem, mért mondom el

    Tudom, úgysem érdekel

     

    Ki színpadról figyel

    és halkan énekel

    az is én vagyok

    az is én vagyok

     

    A gondolat, a gondolat

    az, ami végül összetart

    A gondolat, a gondolat

    az, ami bennem él

    A gondolat, a gondolat

    az, ami mégis megmarad

    A gondolat, a gondolat

    talán

unspecified.jpg

Kertész leszek

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1975

Az első verslemez, melyen kizárólag magyar költők verseire komponált dalok hallhatók. A Jelbeszéd betiltását és a Bródy János ellen folyt rendői eljárást, majd bírósági ítéletet követőn született. (volt benne dac: "ha Bródy nem felel meg a rendszernek, tessék Arany és József Attila") A Fonográf zenekar kezdeti lendülete, Szörényi Levente és Tolcsvay László együttmuzsikálásának öröme átsegítette a társaságot ezen a nehéz perióduson és új távlatokat nyitott, elsősorban Koncz Zsuzsának, mint elődónak. A Vörös Rébék kísérletként indult és telitalálat lett.

  • Hosszú sorban jönnek, mennek,

    apró ördögök, de szentek,

    homlokuk friss, meleg kenyér,

    szén a szemük, szénparázs.

     

    Hosszú sorban jönnek, mennek,

    mint a virág, úgy szeretnek.

    úgy szeretik a fiúkat,

    akárcsak a gyöngyvirág.

     

    Hosszú sorban jönnek, mennek,

    ha sírnak is: csak nevetnek.

    Messze vannak, messze vannak,

    mint a vidám csillagok!

     

  • Két karodban ringatózom

    csöndesen.

    Két karomban ringatózol

    csöndesen.

    Két karodban gyermek vagyok,

    hallgatag.

    Két karomban gyermek vagy te,

    hallgatlak.

    Két karoddal átölelsz te,

    ha félek.

    Két karommal átölellek

    s nem félek.

    Két karodban nem ijeszt majd

    a halál nagy

    csöndje sem.

    Két karodban a halálon,

    mint egy álmon

    átesem.

     

  • Megy a hajó, nézd a nyulat:

    Lepencéig rajta mulat.

    De a dühös orángután

    kiszáll nyomban Horány után.

     

    − Apám − így szól a kis bálna –

    hadd mehessek el a bálba.

    − Nem mehetsz el, fiam, Péter,

    nem vagy még egy kilométer.

     

    A hód arcán enyhe pírral,

    csókolódzik a tapírral.

    Rosszalja a jegesmedve:

    − Nem vagytok még megesketve!

     

    − Szorgoskodnám − szól a hangya –,

    ha a tücsök békén hagyna;

    de rázendít folyton s újra:

    táncolunk a rock and rollra.

     

    Mért cikáznak a kis fecskék?

    Hogy az eget kékre fessék.

    S ha mindenütt van már festék,

    „Kész a tavasz” – jelenthessék.

     

    − Édes párom, adj egy csókot

    − kéri Pókné a zord Pókot.

    − Elkapott a méreg sodra,

    nem szomjazom a csókodra.

    inkább egy jó korsó serre.

    Készülök a válóperre.

  • Kátai Kata,

    Menta illata,

    Levendula harmata!

     

    Halld kérésemet,

    Hogy kedvesemet,

    Ki engem híven szeret,

     

    Te ne izgassad,

    Ne háborgassad

    És kedvemre hagyhassad.

     

    Keressed párod,

    Meg is találod,

    Ha szereted, imádod;

     

    És ő is téged,

    Tulipán szépet,

    Rubintos ékességet.

     

    Ha legény vólnék,

    Reád omolnék,

    Rajtad mindent tsókolnék;

     

    De leány vagyok,

    S ha lessz rája ok,

    Várj, szemedbe-karmolok.

     

    Mádon, 1811 tavaszán.

  • Adjon az Isten

    szerencsét,

    szerelmet, forró

    kemencét,

    üres vékámba

    gabonát,

    árva kezembe

    parolát,

    lámpámba lángot,

    ne kelljen

    korán az ágyra

    hevernem,

    kérdésre választ

    ő küldjön,

    hogy hitem széjjel

    ne dűljön,

    adjon az Isten

    fényeket,

    temetők helyett

    életet –

    nekem a kérés

    nagy szégyen.

    adjon úgy is, ha

    nem kérem.

     

  • Kertész leszek, fát nevelek,

    kelő nappal én is kelek,

    nem törődök semmi mással,

    csak a beojtott virággal.

     

    Minden beojtott virágom

    kedvesem lesz virágáron,

    ha csalán lesz, azt se bánom.

    igaz lesz majd a virágom.

     

    Tejet iszok és pipázok,

    jóhíremre jól vigyázok,

    nem ér engem veszedelem,

    magamat is elültetem.

     

    Kell ez nagyon, igen nagyon,

    napkeleten, napnyugaton –

    ha már elpusztul a világ,

    legyen a sírjára virág.

     

  • Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

    Három király mi vagyunk.

       Lángos csillag állt felettünk,

       gyalog jöttünk, mert siettünk,

       kis juhocska mondta – biztos

       itt lakik a Jézus Krisztus.

         Menyhárt király a nevem.

         Segíts, édes Istenem.

     

    Istenfia, jónapot, jónapot!

    Nem vagyunk mi vén papok.

       Úgy hallottuk, megszülettél

       szegények királya lettél.

       Benéztünk hát kicsit hozzád.

       Üdvösségünk, égi ország!

         Gáspár volnék, afféle

         földi király személye.

     

    Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

    Jöttünk meleg országból.

       Főtt kolbászunk mind elfogyott,

       fényes csizmánk is megrogyott.

       hoztunk aranyat hat marékkal,

       tömjént egész vasfazékkal.

         Én vagyok a Boldizsár,

         aki szerecseny király.

     

    Irul-pirul Mária, Mária,

    boldogságos kis mama.

       Hulló könnye záporán át

       alig látja Jézuskáját.

       A sok pásztor mind muzsikál,

       Meg is kéne szoptatni már.

         Kedves három királyok,

         jóéjszakát kívánok!

  • „Vörös Rébék általment a

      Keskeny pallón s elrepült −”

    Tollászkodni, már mint varju,

      Egy jegenyefára ült.

          Akinek azt mondja: kár!

          Nagy baj éri és nagy kár:

                Hess, madár!

     

    Ő volt az, ki addig főzte

      Pörge Dani bocskorát,

    Míg elvette a Sinkóék

      Cifra lányát, a Terát.

          De most bezzeg bánja már,

          Váltig hajtja: kár volt, kár!

              Hess, madár!

     

    Pörge Fani most őbenne

      Ha elbotlik se köszön,

    S ha ott kapja, kibuktatja

      Orrával a küszöbön.

          Pedig titkon oda jár,

          Szép asszonynak mondja: kár!

              Hess, madár!

     

    Cifra asszony színes szóra

      Tetteti, hogy mit se hajt:

    „Kend meg, köztünk ne csináljon

      Háborodást, házi bajt,

          Nem vagyok én csapodár.”

          Rebi néni mondja: kár!

              Hess, madár

     

    Másszor is jön, hoz fehér pénzt,

      Piros kendőt s egyebet:

    „Nesze lyányom! e mézes bor

      Erősítse a szived:

          Szépnek ugy nem tenni kár!”

          − „Hadd jöjjön hát a kasznár.”

              Hess, madár!

     

    Háborúság, házi patvar

      Attól kezdve van elég;

    De nem hallik a szomszédba:

      Pörge Dani tűri még.

          A bölcső is ott van már:

          Künn egy varju mondja: kár!

              Hess, madár!

     

    „Asszony, ördög! vidd apádnak

      Haza ezt a gyermeket −

    Ne! a varjut (hol a puskám?)

      Útra meglövöm neked.”

          Varju azt se mondja: kár!

          El sem is rebbenti már:

              Hess, madár!”

     

    Híre terjed a helységben:

      „Tudjátok, mi az eset?

    Pörge Dani egy varjút lőtt

      S Rebi néni leesett!”

          Rebi lelke nem vón’ kár:

          De, mint varju, visszajár.

              Hess, madár!

     

    Gyilkost a törvény nyomozza;

      Szegény Dani mit tegyen?

    Útnak indul, bujdosásnak,

      Keskeny pallón átmegyen.

          Szembe jött rá a kasznár.

          Varju elkiáltja: kár!

              „Hess, madár!”

     

    Keskeny a palló kettőnek:

      Nem térhet ki a Dani;

    Egy billentés; lent a vízben

      Nagyot csobban valami.

          Sok eső volt; mély az ár.

          Varjú látja, mondja: kár!

              Hess, madár!

     

    Bujdosónak kín az élte,

      Reszket, ha levél zörög:

    Felvont sárkányt vezs kezébe,

      Hajtja éh: „megállj, görög!”

          Varju mind’ kiséri: „kár!…

          Fennakadsz te, szép betyár!”

              „Hess, madár!”

     

    „Most ebédre, hollók, varjak

      Seregestül, aki van!

    De szemét ne bántsa senki:

      Azzal elbánok magam.”

          Fekete volt, mint a bogár:

          Asszony ott sír! „mégis kár

              Hess, madár!” −

     

    Vörös Rébék általment a

      Keskeny pallón: most repül;

    Egy varjúból a másikba

      Száll a lelke, vég ne’kül;

          S kinek ő azt mondja: kár

          Nagy baj éri és nagy kár!

              Hess, madár!

  • Megszülettünk hirtelen,

    egyikünk se kérte.

    Kérve kérünk, szép jelen:

    meg ne büntess érte.

     

    Kérünk, kurta pillanat,

    ne vess tűzre, lángra,

    szép olajfa-lomb alatt

    várhassunk halálra.

     

    Hadd teljék az életünk

    − mint lehet − szelíden,

    gyolcsban zengjük énekünk,

    nem csalános ingben.

  •  Estve jött a parancsolat

    Viola-szín pecsét alatt,

    Egy szép tavaszi éjszakán

    Zörgettek Jancsim ablakán.

     

          Éppen akkor vált el tőlem,

    Vígan álmodott felőlem.

    Kedvére pihent ágyában,

    Engem ölelvén álmában:

     

          Mikor bús trombitaszóra

    Ülni kellett mindjárt lóra,

    Elindulván a törökre;

    Jaj, talán elvált örökre!

     

          Sírva mentem kvártélyáig

    S onnan a kertek aljáig.

    Indult nyelvem bús nótára,

    Árva gerlice módjára.

     

          Csákóját könnyel öntöztem, 

    Gyász pántlikám rákötöztem;

    Tíz rózsát hinték lovára,

    Százannyi csókot magára.

     

          A lelkem is sírt belőlem,

    Mikor búcsút veve tőlem:

    „Isten hozzád” többet nem szólt,

    Nyakamba borult s megcsókolt.

  • Itt van az ősz, itt van újra,

    S szép, mint mindig, énnekem.

    Tudja Isten, hogy mi okból

    Szeretem? de szeretem.

     

    Kiülök a dombtetőre,

    Innen nézek szerteszét.

    S hallgatom a fák lehulló

    Levelének lágy neszét.

     

    Mosolyogva néz a földre

    A szelíd nap sugara,

    Mint elalvó gyermekére

    Néz a szerető anya.

     

    És valóban ősszel a föld

    Csak elalszik, nem hal meg;

    Szeméből is látszik, hogy csak

    Álmos ő, de nem beteg.

     

    Levetette szép ruháit,

    Csendesen levetkezett:

    Majd felöltözik, ha virrad

    Reggele, a kikelet.

     

    Aludjál hát, szép természet,

    Csak aludjál reggelig,

    S álmodj olyanokat, amikben

    Legnagyobb kedves telik.

     

    Én ujjam hegyével halkan

    Lantomat megpendítem,

    Altató dalod gyanánt zeng

    Méla csendes énekem. − 

     

    Kedvesem, te ülj le mellém,

    Ülj itt addig szótlanul,

    Míg dalom, mint tó fölött a

    Suttogó szél, elvonul.

     

    Ha megcsókolsz, ajkaimra

    Ajkadat szép lassan tedd,

    Föl ne keltsük álmából a

    Szendergő természetet.

  • Ha a világ rigó lenne,

    Kötényemben ő fütyülne,

    Éjjel-nappal szépen szólna,

    Ha a világ rigó volna.

     

    De ha a világ rigó lenne,

    Be se férne kötényembe,

    Kötényem is honnan volna,

    Ha egész világ rigó volna.

  • Rejtelmek, ha zengenek,

    őrt állok, mint mesékbe’.

    Bebujtattál engemet

    talpig nehéz hűségbe

     

    Szól a szellő, szól a víz,

    elpirulsz, ha megérted.

    Szól a szem és szól a szív,

    folyamodnak teérted.

     

    Én is írom énekem:

    ha már szeretlek téged,

    tedd könnyűvé énnekem

    ezt a nehéz hűséget.

unspecified.jpg

Gyerekjátékok

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1974

A Jelbeszéd betiltása után rekordgyorsasággal készült új dalok, az első közös lemez a Fonográf együttessel.

  • Kinőttél már a gyerekkorból

    de felnőtt nem vagy még

    Megszoktad a játékaid

    és folytatni szeretnéd

     

    Rabló-pandúrt, papás-mamást

    meg mindenféle mást

    De előbb meg kell tanulnod

    a szabályos dobást

     

    Egész más, egész más ez a játék

    Ha beállsz a körbe és vállalod

    hogy nem ér a neved, nem mondhatod

    Egész más, egész más ez a játék

     

    A kisautóddal, ha száguldoztál

    és végül összetört

    Sohasem kellett kihívni

    a mentőt s a rendőrt

     

    A szomszéd lány se téged kért meg

    ha akart egy kisbabát

    S ha karácsonyra megkapta

    nem nőtte ki a babaruhát

     

    Egész más, egész más ez a játék

    Ha beállsz a körbe és vállalod

    hogy nem ér a neved, nem mondhatod

    Egész más, egész más ez a játék

     

  •  

    A város, ahova hívlak, nincs a térképeken

    Ne kérdezd, hol van, ha akarsz, jöjj velem

    Eltévedt utcák, rejtett udvarok

    Színes tűzfalak közt érzem, otthon vagyok

     

    Rövidlátó lámpák magányos tereken

    Vén mogorva ajtók kitárulnak nekem

    Zárkózott pincék, kopasz háztetők

    Titokban őrzik az elveszett időt

     

    A kávéházban fedett futballpálya van

    Fagylalt kapható a kapuban

    Az utca sarkán néhány bohóc mindig áll

    Rögtönzött műsoruk csupa báj

     

    Földig érő lányok, kivágott fiúk

    Kéz a kézben járnak, ha nincsen bánatuk

    Álmodozó házak és álmos emberek

    Fáradtak mindig, különben kedvesek

     

    Az ablakokban rendezett az előadás

    Sokféle műsort megtalálsz

    A filmszínházba épült be az iskola

    Végül is mindenki jár moziba

  • Talán egy szép napon

    Az arcodat megláthatom

    Talán egy szép napon

    A hangodat meghallhatom.

     

    Valahányszor búcsúzik az éj

    Valahányszor feltámad a szél

    Valahányszor elmúlik a tél

    Azt várom én, várom én.

     

    Talán egy szép napon

    A bánatom elolthatom

    Talán egy szép napon

    A végtelent lezárhatom.

     

    Valahányszor búcsúzik az éj

    Valahányszor feltámad a szél

    Valahányszor elmúlik a tél

    Azt várom én, várom én.

     

  • Láttál-e farkast már az erdőben

    Láttál-e farkast már az erdőben

    Láttál-e farkast már az erdőben

    Vagy legalább valami hozzá hasonlót

     

    Láttál-e kígyót már a kiskertben

    Láttál-e kígyót már a kiskertben

    Láttál-e kígyót már a kiskertben

    Vagy legalább valami hozzá hasonlót

     

    Sohasem láttam én

    Sohasem láttam én

    Sohasem láttam én

    Sose kerestél, de ha találnál, te se nevetnél

    Sose kerestél, de ha találnál, te se nevetnél

     

    Láttál-e mackót már a málnásban

    Láttál-e mackót már a málnásban

    Láttál-e mackót már a málnásban

    Vagy legalább valami hozzá hasonlót

     

    Sohasem láttam én

    Sohasem láttam én

    Sohasem láttam én

    Sose kerestél, de ha találnál, te se nevetnél

    Sose kerestél, de ha találnál, te se nevetnél

     

  • Találtam én egy csillagot, 

    Nem kicsit, de nem is nagyot

    Énekelt a színpadon,

    Hogy miről, azt nem tudom.

     

    Figyeltem őt az éjszaka,

    Sugárzó volt a műsora.

    Ragyogva tekintett le rám

    Minden szám után.

     

    Én úgy szerettem őt,

    Mint soha senkit még,

    Mindent megszépített 

    A nagy-nagy messzeség.

     

    A szerelmem fent ragyogott,

    Olyan tiszta fénye volt.

    Gondoltam, hogy felmegyek,

    De mondták, nem lehet.

     

    Hívtam én, hogy jöjjön el,

    Mindent vállalok, ha kell,

    Azt hittem, hogy jó nekem

    Egy ilyen szerelem.

     

    S eljött a kedvesem

    Egy forró éjszakán,

    Hajnalra kiderült, 

    Hogy nem való hozzám.

     

    Azóta én nem álmodok

    S csillagot nem bámulok,

    Magamban mélyen hallgatok,

    Egyedül vagyok.

  • Eljöttél és éreztem

    hogy valami történt énvelem

    amire nincs szabály

     

    Eljöttél és éreztem

    hogy veled a rég várt szerelem

    újra rám talált

     

    Rám néztél és láttad azt

    hogy bármit kérsz, én teljesítem

     

    Eljöttél és éreztem

    hogy veled a rég várt szerelem

    végre rám talált

     

    Itt voltál és átöleltél

    azt hittem, hogy ez mindörökké

    így marad

     

    Itt voltál és átöleltél

    nem hittem, hogy az életem

    lehet boldogabb

     

    Nem tudtam, hogy mást szeretsz

    és elfeledni képtelen vagy

     

    Itt voltál és átöleltél

    nem hittem, hogy az életem

    lehet boldogabb

     

    Mért mondtad, ha sohasem érezted

    hogy szerettél

    Nekem azt

    mért mondatd, ha sohasem érezted

    hogy szerettél

    Nekem azt

    mért mondatd, ha sohasem érezted

    hogy szerettél

    Nekem azt

    mért mondtad, ha érezted

    hogy valaki másra vársz

     

    Elmentél és vártam rád

    hogy visszajössz és átölellek

    újra én

     

    Elmentél és vártam rád

    hogy visszajössz és én megbocsátok

    mindenért

     

    De látom én, hogy hiába várok

    vissza hozzám nem találsz már

     

    Elmentél s most várok én

    hogy valaki elmegy mellettem

    és visszanéz

     

    Mért mondtad, ha sohasem érezted

    hogy szerettél

    Nekem azt

    mért mondatd, ha sohasem érezted

    hogy szerettél

    Nekem azt

    mért mondatd, ha sohasem érezted

    hogy szerettél

    Nekem azt

    mért mondtad, ha érezted

    hogy valaki másra vársz

     

    Elmentél és vártam rád

    hogy visszajössz és átölellek

    újra én

     

    Elmentél és vártam rád

    hogy visszajössz és én megbocsátok

    mindenért

     

    De látom én, hogy hiába várok

    vissza hozzám nem találsz már

     

    Elmentél smost várok én

    hogy valaki elmegy mellettem

    és visszanéz

     

  • Ha a világ rigó lenne,

    Kötényemben ő fütyülne,

    Éjjel-nappal szépen szólna,

    Ha a világ rigó volna.

     

    De ha a világ rigó lenne,

    Be se férne kötényembe,

    Kötényem is honnan volna,

    Ha a világ rigó volna.

     

  • Rég elmúltam 60 éves

    én vagyok most a nagymamám

    Bölcs vagyok és tudom, az élet

    nem mindig vidám

    Rég elmúltam 60 éves

    túl vagyok már sok mindenen

    És régen elfelejtettem

    hogy mit tettél velem

     

    Te voltál, te pernahajder

    az első szerelmem

    De nem vagy több, mint meghatóan

    szép emlék nekem

     

    Rég elmúltam 60 éves

    a férjem, szegényt, elvitte a tél

    A lányaim mind férjhez mentek

    az egyik Svájcban él

    Néha-néha nagy titokban

    hogy senki, de senki ne lássa meg

    Előveszem a féltve őrzött

    régi fényképedet

     

    Rég elmúltam 60 éves

    én vagyok most a nagymamám

    s bosszankodom, milyen bolond

    az én kis unokám

    Átsírta az egész éjjelt

    sajnálom szegényt, ó, nagyon

    Hisz elhagyták s oly csalódott

    s most én vigasztalom

     

    Ne búsulj, ha elhagyott

    az első szerelmed

    Nem lesz több, mint meghatóan

    szép emlék neked

    Szép emlék neked

  • Mikor Aranka néni titokban ránk nyitott

    Mikor Aranka néni titokban ránk nyitott

    Mikor Aranka néni az ágyra nézett

    Azonnal látta, amit csak sejthetett

     

    Mikor Aranka néni pirulva távozott

    Mikor Aranka néni pirulva távozott

    Mikor Aranka néni sietve elment

    Örült, hogy tudja, amit csak sejthetett

     

    Vártunk, hátha visszajön

    Kicsit vártunk, hátha visszajön

    Kicsit vártunk, de nem jött vissza

    Nem is hagytuk estig abba már – lalala

     

    Ez az Aranka néni kíváncsi néni volt

    Ez az Aranka néni kíváncsi néni volt

    De az Aranka néni megértő néni

    Amit tudott, nem közölte senkivel

     

  • Nem voltam több, mint talán nyolc éves

    akkor még sokkal hosszabb volt a nyár

    Alföldi kis tanyán, a szőlőben

    az én játszótársam te voltál

     

    Az alma zöld volt még és éretlen

    mégis azt ettük minden délután

    Kimustrált deszkákból meg rongyokból

    fészket raktunk fenn az almafán

     

    Jó lenne tudni azt, hogy hol jársz most

    annyi észrevétlen elszállt év után

    Jó lenne tudni azt, hogy hol jársz most

    talán már nem is emlékszel reám

     

    Volt még egy rejtekhely a kert alján

    benn a sűrűn nőtt zöld bokrok között

    Két boldog jóbarát ott egymásnak

    örök hűséget is esküdött

     

    Elmentünk mászkálni az erdőbe

    és egy hatalmas öreg tölgy alatt

    Úgy tettünk, mint a komoly felnőttek

    és én kétszer megcsókoltalak

     

    Jó lenne tudni azt, hogy hol jársz most

    annyi észrevétlen elszállt év után

    Jó lenne tudni azt, hogy hol jársz most

    talán már nem is emlékszel reám

  • Nézd, hogy váltja fel

    a nagy vihart a bágyadt napsugár

    Vége már, vége már

     

    Nézd, hogy váltja fel

    a pillangót a szorgalmas bogár

    Vége már, vége már

     

    Nézd, hogy fárad el

    a túl magasan szárnyaló madár

    Vége már, vége már

     

    Nézd, hogy fárad el

    a gondolat, míg megértésre vár

    Vége már, vége már

     

    Miért nem mész

    Mire vársz, kedvesem

    Mit akarsz még velem

    Menekülj tőlem

     

    Nézd, hogy hervad el

    a fűtött szobában a kis virág

    Vége már, vége már

     

    Miért nem mész

    Mire vársz, kedvesem

    Mit akarsz még velem

    Menekülj tőlem

  • A vén Frédi King már rég nem király

    És a cirkusz környékére már csak néha-néha jár

    A vén Frédi King már rég nem király

    De az új produkciókban fantáziát nem talál

     

    Esténként a kiskocsmában ülve

    Alkoholba mártja bús fejét

    És elmereng a régi szép időkön

    Mikor minden este ünnepelte a hálás közönség

     

    A kötéltáncos lány már rég elhagyta

    A rajongói elfelejtették

    Alig néhány bohóc emlékszik arra

    Mikor minden este ünnepelte a hálás közönség

     

    A vén Frédi King már rég nem király

    És a cirkusz környékére már csak néha-néha jár

    A vén Frédi King már rég nem király

    De az új produkciókban fantáziát nem talál

     

  • Ha szemed tükrét elém tartod

    magam látom, nem az arcod

    szemedben születtem újra én

     

    Hallgatlak és mindig értlek

    azt mondod csak, amit érzek

    gondolatra így ébredtem én

     

    Lehet, hogy mást találsz majd

    akivel te boldogabb vagy

    De soha másnak nem lehetsz majd

    az, aki most nekem vagy

     

    Ha fölém hajolsz vetett ágyon

    én érzem, hogy megtalálom

    azt, amiért felnőtt lettem én

     

    Ha azt mondod, hogy nem szeretlek

    én vagyok, ki nem szerethet

    a szenvedést is tőled kaptam én

     

    Lehet, hogy mást találsz majd

    akivel te boldogabb vagy

    De soha másnak nem lehetsz majd

    az, aki most nekem vagy

     

  • Arra járok én

    ahol senki se jár

    Ott várok én rád

    ahol senki se vár

     

    Hol a világ véget ér

    soha senki nem zavar

    Hol a világ véget ér

    soha véget nem ér a dal

     

    A világ végén biztos rámtalálsz

    Ha arra jársz

unspecified.jpg

Jelbeszéd

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1973

Az utolsó közös munka az Illés zenekarral és egyetlen a KITT Egylettel. (Koncz, Illés, Tolcsvayék és a Trió) Ezen a lemezen jelenik meg a Ha én rózsa volnék és a Kertész leszek. Koncz Zsuzsa egyik legfontosabb lemeze, amely a - politikai okokkal magyarázott - betiltás után, 1983-ban jelent meg újra.

  • Ki mondta, hogy fárad a nap

    megunta a hajnalokat

    Mondd ki

    -Nem hiszem, hogy elmondhatom

    Miért nem

    -Nem hiszem, hogy értenéd

     

    Ki mondta, hogy sápad a Hold

    öt éve még fényesebb volt

    Mondd ki

    -Nem hiszem, hogy elmondhatom

    Miért nem

    -Nem hiszem, hogy értenéd

     

    KI érti, hogy miért van

    Ki érti, hogy miért van

    Ki érti, hogy miért van ez agy

     

    Ki mondta, hogy terjed a köd

    a csillagok fénye mögött

    Mondd ki

    -Nem hiszem, hogy elmondhatom

    Miért nem

    -Nem hiszem, hogy értenéd

     

    Ki mondta, hogy messze az ég

    nem érte el senki se még

    Mondd ki

    -Nem hiszem, hogy elmondhatom

    Miért nem

    -Nem hiszem, hogy értenéd

  • Kertész leszek, fát nevelek,

    Kelő nappal és is kelek.

    Nem törődöm semmi mással,

    Csak a beojtott virággal

     

    Minden beojtott virágom

    Kedvesem lesz virág áron.

    Ha csalán lesz, azt se bánom,

    Igaz lesz majd a virágom

     

    Tejet iszok és pipázok,

    Jó híremre jól vigyázok.

    Nem ér engem veszedelem,

    Magamat is elültetem.

     

    Kell ez nagyon, igen nagyon

    Napkeleten, napnyugaton.

    Ha már elpusztul a világ,

    Legyen a sírjára virág.

     

  • Kis virág - mondta Magdolna, de nem találta el

    Nem tudom - mondta Franciska -, érthetetlen jel

     

    Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel

    Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el

     

    Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van

    Ki többre nem, csak jelszavakra gondol

    Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van

    Ki többre nem, csak jelszavakra gondol

     

    Ismerem – mondta Borbála -, de már nem érdekel

    Bár tudnám – mondta Hajnalka -, mért kell annyi jel

    Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel

    Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el

     

    Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van

    Ki többre nem, csak jelszavakra gondol

    Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van

    Ki többre nem, csak jelszavakra gondol

  • Ha én rózsa volnék

    nem csak egyszer nyílnék

    Minden évben négyszer

    virágba borulnék

    Nyílnék a gyereknek

    nyílnék én a lánynak

    Az igaz szerelemnek

    és az elmúlásnak

     

    Ha én kapu volnék

    mindig nyitva állnék

    Akárhonnan jönne

    bárkit beengednék

    Nem kérdezném tőle

    hát téged ki küldött

    Akkor lennék boldog

    ha mindenki eljött

     

    Ha én balak volnék

    akkora nagy lennék

    Hogy az egész világ

    láthatóvá váljék

    Megértő szemekkel

    átnéznének rajtam

    Akkor lennék boldog

    ha mindent megmutattam

     

    Ha én utca volnék

    mindig tiszta lennék

    Minden áldott este

    fényben megfürödnék

    És ha rajtam egyszer

    lánckerék taposna

    Alattam a föld is

    sírva beomolna

     

    Ha én zászló volnék

    soha nem lobognék

    Mindenféle szélnek

    haragosa volnék

    Akkor lennék boldog

    ha kifeszítenének

    S nem lennék játéka

    mindenféle szélnek

     

  • Ne kérdezd, merre visz az út

    A válasz biztonságot úgy se nyújt

    Nem tudja senki, hogy hová érkezel 

    Magadtól indulj egyszer el

     

    Ne kérdezd, honnan fúj a szél

    Figyeld meg jól miről beszél

    És ha érted már az összegyűjtött hangokat

    Találd meg köztük önmagad

     

    Ne kérdezd hol kel fel a nap

    Gondold, hogy ott, ahol te vagy

    De ne hidd azt, hogy mikor te már nem leszel

    A nap sem ébred többé fel

     

    Ne kérdezd hány napod van még

    Nyugodj meg, lesz még épp elég

    De addig is míg egyszer minden véget ér

    Magadhoz hűséges legyél

     

  • Gondold el, ha most is élne

    hányan követnék a szellemét

    Gondold el, ha most is élne

    hányan támadnának haraggal reá

     

    Jelkép lett a név, de forró fejét

    kőbe vésve láthatod sok íróasztalon

     

    Gondold el, ha most is élne

    milyen csendben hallgatnák a verseit

     

    Emlékezz reá, amikor kételkedve állsz

    és nem tudod, hogy mit kell tenned

    Emlékezz reá, amikor azt sem vállalod

    amit ma néked kell viselned

     

    Soha ne feledd el az emlékét

     

  • Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    A fia írta, ki megszökött

     

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    A fia írta, ki megszökött

     

    Azt írta a levelében

    Visszajön a télre már

    Azt írta a levelében

    Visszajön a télre már

     

    Messze vitt az út

    Mély volt, mint a kút

    Jönnél vissza már

    Ha lenne, ki visszavár

     

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

     

    Azt írta a levelében

    Visszajön a télre már

    Azt írta a levelében

    Visszajön a télre már

     

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    Hé, mama, levele jött

    A fia írta, ki megszökött

  • Egy kedves kisleány

    kit ismersz is talán

    bánatában azzal fordult

    levélben hozzám

    Hogy talán én tudom

    és el is mondhatom

    hogy mit tegyen

     

    Ó, én jó anyám

    azt kérdi a lány

    hogy megtegye vagy ne

    amit kedvese kíván

    És számít rá nagyon

    hogy dönt a válaszom

    hogy mit tegyen

     

    Mondhatnám azt is

    jobb lesz, ha vár még

    hisz nem tart sokáig egy szerelem

    Mondhatnám azt is

    jobb, ha már holnap

    hiszen nem tart sokáig egy szerelem

     

    Azt írta a lány

    hogy hallgat majd reám

    csak mondjam el, mit tegyen

    egy szerelmes leány

    És én jól tudom

    hogy el nem mondhatom

    hogy mit tegyen

     

  • Nálunk a házak közt szürke az ég 

    De messze a völgyekben zöldell a rét

    Oda mennék, hol zöldell a rét

    És talán boldog lennék.

     

    Itt benn a városban sápadt a nap

    De nézd meg a réten a virágokat

    Oda mennék, hol zöldell a rét

    És talán boldog lennék.

     

    Túl sok az ember, ki rossz úton jár

    A városon kívül a kedvesem vár

    Oda mennék, hol zöldell a rét

    És talán boldog lennék.

     

    Csillagos ég alatt patak szélén

    Gondjaim örökre felejteném

    Oda mennék, hol zöldell a rét

    És talán boldog lennék.

     

    Szénában, szalmában jót aludnék

    Kakasnak hangjára felébrednék

    Oda mennék, hol zöldell a rét

    És tudom boldog lennék.

     

  • Ne ígérd azt, hogy nem hagysz el

    Ne ígérd azt, hogy hű leszel

    Nekem az jó, ha velem vagy

    Csak szólj, ha meguntad

     

    Amikor engem átölelsz

    Örülök én, hogy elviselsz

    Nem akarom, hogy titkoljad

    Csak szólj, ha meguntad

    Csak szólj, ha meguntad

     

    Nekem ne esküdj Kedvesem

    Örökké nem tart semmi sem

    Nem szeretem, ha hazudnak

    Hát szólj, ha meguntad

    Csak szólj, ha meguntad

     

    Valahol mindig tévednek

    Amikor hűségről beszélnek

    Valamit mindig kihagynak

    Csak szólj, ha meguntad

     

  • Nem ver meg engem az Isten,

    Hogy szeretőt, mást kerestem

    Te hagytál el, nem én Téged

    Délibáb volt a hűséged

     

    Iskolába nem járattak

    Olvasni sem tanítottak

    De szemedből kiolvasom 

    Hogy szívedben bánat vagyon

     

    Mért búcsúztál, megbántad már

    Hogy engemet megbántottál

    Sose búsulj, úgy is késő

    Ami elmúlt vissza nem jő

     

    Találtam már mást magamnak

    Találj Te is mást magadnak

    Éljed világodat vele

    Áldjon meg az Isten vele

     

  • Évek óta úton vagyok, pihennék már

    Cipőm talpa rég elkopott, új kellene már

    Meg nem állok én addig sosem

    Még egy virág, kicsi virág, nincs kezemben

     

    Fáradt vagyok, aludni nem fogok

    Ha elindulok pihenni, nem tudok

    Utoljára indulok el, érzem én

    Nem állokmeg míg Ő nem leszenyém

     

    Szívem mélyén én úgy érzem jó úton járok

    Amiért én elindultam arra rátalálok

    Hogyha majd a két kezemben tartom én

    Azt mondom, hogy nem nekem kell, néked adom én

     

unspecified.jpg

Élünk és meghalunk

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1972

Az Egy év elmúlt és az Egy lány sétál a domboldalon című dalok fémjelzik a lemezt, melynek hangvétele a líraitól a szatirikus derűig terjed.
A néhány dalban közreműködő Bergendy együttes színesíti a hangzást.

  • Elszállnak az évek

    S még mindig itt vagyok

    elindulni még nem tudok

    Körülvesztek engem

    Játszom szerepemet

    Dúdoljuk a vándoréneket

     

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

     

    Vihar van a Földön

    Száll a képzelet

    De nem mozdulnak meg

    A jéghegyek

    Néha rám találnak

    Fáradt emberek

    Hallgatják a vándoréneket

     

    Elbújtam (és már nem találsz rám)

     

    Elbújtam és már nem találsz rám

    eluntam én az embereket

    Elbújtam és már nem találsz rám

    és újra kezdem az életemet

     

    Elbújtam és már nem találsz rám

    kiszámítom a helyzetemet

    Elbújtam és már nem találsz rám

    kidolgozom a terveimet

     

    Elbújtam és már nem találsz rám

    kifaggatom a múlt időt

    elbújtam és már nem találsz rám

    megálmodom az eljövendőt

     

    És ha mégis rámtalálnál

    El ne áruld azt, hogy élek

    Elszállnak az évek

    S még mindig itt vagyok

    elindulni még nem tudok

    Körülvesztek engem

    Játszom szerepemet

    Dúdoljuk a vándoréneket

     

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

    Nem akarok élni úgy, ahogyan élek

     

    Vihar van a Földön

    Száll a képzelet

    De nem mozdulnak meg

    A jéghegyek

    Néha rám találnak

    Fáradt emberek

    Hallgatják a vándoréneket

     

    Elbújtam (és már nem találsz rám)

     

    Elbújtam és már nem találsz rám

    eluntam én az embereket

    Elbújtam és már nem találsz rám

    és újra kezdem az életemet

     

    Elbújtam és már nem találsz rám

    kiszámítom a helyzetemet

    Elbújtam és már nem találsz rám

    kidolgozom a terveimet

     

    Elbújtam és már nem találsz rám

    kifaggatom a múlt időt

    elbújtam és már nem találsz rám

    megálmodom az eljövendőt

     

    És ha mégis rámtalálnál

    El ne áruld azt, hogy élek

  • Szentivánkor értem jött az én szerelmesem

    Szentivánkor együtt volt velem

    Szentivánkor kinyílt minden szemérmes virág

    s Robin pajtás rámtalált

     

    Ó, Szentiván, boldog éjszakám

    Tudom már, hogy mit kíván egy lány

     

    Szentivánkor szerelmes volt minden kis virág

    Szentivánkor ránk borult egy ág

    Szentivánkor fűzöld lett a rózsaszín ruhám

    a rozmaringdomb oldalán

     

    Ó, Szentiván, boldog éjszakám

    Tudom már, hogy mit kíván egy lány

  • Hull a levél a fáról

    Elmegyek én e tájról

    Elmegyek én messzire

    El, a világ végire

     

    Régen nincsen szeretőm

    Nem adott a Teremtőm

    Elmegyek hát keresni

    Szeretnék már szeretni

  • Korán reggel ébreszt

    az én szeretett telefonom

    s csengő szép szavára

    kezdődik a napom

    A telefon szabja meg

    hogy én mikor mit tegyek

    úgy érzem, hogy nélküle

    élni nem lehet

     

    Az én kis telefonom

    soha nem hagy el, tudom

    és előfordult már

    hogy róla álmodom

    Csábított egy másik

    jó kis vonala volt

    de hűséges maradtam

    bár közvetlenül szólt

     

    Néha kitör a botrány

    a telefon nem hallgat el

    azt hiszi, hogy az ember

    mindent képvisel

    Talán egy szép napon

    a telefonnak lelke lesz

    csak akkor szólít engem

    ha igazán érdemes

     

    Vigyázz, ha telefonálsz

    vigyázz kedvesem

    a telefon ismeri jól

    az életem

  • Elmúlt egy év

    hova tűnt a szép tavasz, hajnali szél

    ez első rügyező ág, a találkozás

    Egy év elmúlt

    hova tűnt az édes nyár, szép szerelem

    a forró éjszakák, ígéretek

     

    Elmúlt egy év

    hova tűnt a fáradt ősz, sokszínű táj

    a hulló csillagok, a búcsúzás

    Egy év elmúlt

    hova tűnt a hideg tél, a nagy havazás

    a sápadt napsugár, a várakozás

     

    És jön majd még sok-sok év

    Akire vársz, talán majd rádtalál

     

    Az élet nem áll meg soha, végtelen tánc

    akárhogy táncolhatsz, csak körben jársz

    Szoríts meg jól, ha engem kívánsz

    addig szeress, amíg látsz

  • Élek, s hogy meddig, nem tudom

    Meghalok, bár nem akarok

    Megyek, és egész utam titok

    Csoda, hogy jókedvű vagyok

  • Én már nemsokára elmegyek

    és azt hiszem, várhatod míg visszatérek

    Én már nemsokára búcsúzom

    egy boldogabb világról álmodom

     

    De néha még elgondolom

    talán jöhetne változás

    túl egyzserű talán az első megoldás

    és ha átölelsz, nehéz az indulás, igen

     

    Segíts rajtam, kérlek, igen

    mondd el, miért élek, igen

    mondd el, miért élek, igen

     

    Én már nem tudom, hogy mit tegyek

    és ki jön majd helyettem, ha elmegyek

    Én már nem tudom, hogy mit tegyek

    és ki jön majd helyettem, ha elmegyek

    Én már nem tudom, hogy mit tegyek

    félek, hogy így élni nem lehet

     

  • Fekszel a fűben és eljön a szél

    Megérint téged és halkan mesél

    Valóság nincs, te nem létezel

    Az élet csak álom, ne ébredj fel

    Eljön az óra, és szabad leszel

    Megérted végül, hogy szeretni kell

     

    Egy lány sétál a domboldalon

    És vár, téged vár

     

    Fekszel a fűben, és rád néz a nap

    Látja, hogy fáradt és csalódott vagy

    Elküldi hozzád az álom sugarát

    S hallod a fűben a napfény dalát

    Érted a virágok hívó szavát

    Letérdel hozzád az egész világ

     

    Egy lány sétál a domboldalon

    És vár, téged vár

     

    Valóság nincs, te nem létezel

    Az élet csak álom, ne ébredj fel

    Hallgasd a virágok hívó szavát

    S letérdel hozzád az egész világ

     

  • Csak annyit mondok, emberek

    vigyázni kéne

    A város minden pontján van

    ma már kelepce

     

    Valahol egy régiség

    kitalált egy új mesét

    Ilyen ám a kelepce

     

    Valahol egy szürke pók

    emberhálót alkotott

    Ilyen ám a kelepce

     

    Szép lehet az életed

    csak figyeld a kelepcét

    Szép lehet az életed

    csak kerüld a kelepcét

     

    Néha arra gondolok

    hogy kerek a kelepce

    Mindamellett jól vagyok

    és figyelek a rendre

     

    Valahol egy luftballon

    felakadt egy mondaton

    Ilyen ám a kelepce

     

    Valahol egy tűszelep

    beragadt és nem szelelt

    Ilyen ám a kelepce

     

    Szép lehet az életed

    csak figyeld a kelepcét

    Szép lehet az életed

    csak kerüld a kelepcét

  • Egy évben egyszer

    nagy bált ad Messire, a hatalmas úr

    Ilyenkor fekszik

    a polgár az ágyában álmatlanul

     

    Kimászik sírjából

    s hajnalig táncol a vendégsereg

    Elzüllött tündérek

    pezsgőbe fojtjáka szerelmüket

     

    Jólelkű gengszterek

    szélhámos zenészek, nagy társaság

    Kártyákat kevernek

    idézik szellemed, szép új világ

     

    Gyémánttűz lángol

    az idő kitágul, és görbül a tér

    Reggel a tejboltban

    Künstlerné slafrokban csodát mesél

     

    Margarita, Margarita

    Királynő voltál egy péntek éjszakán

    Margarita, Margarita

    Boszorkány lett egy leány

  • Volt valaha egy szerelem

    sötét város közepén

    szűk kis utcák rejtekén

    olyan szép volt, mint egy képregény

    És maikor rám talált

    tiszta volt és érthető

    olyan elképzelhető

    hogy együtt töltöttünk egy éjszakát

     

    Feljött a Hold, tudom, hogy nevetett

    -igazán jó lenne elfelejteni

    Azt hittem én, hogy ő is szeretett

    -igazán jó lenne lefelejteni

    s hinni azt, hogy mégsemvolt

    valaha egy szerelem

    sötét város közepén

    szűk kis utcák rejtekén

    egyszerű volt, mint egy képregény

    És amikor rám talált

    tiszta volt és érthető

    olyan elképzelhető

     

    Feljött a Hold, tudom, hogy nevetett

    -igazán jó lenne elfelejteni

    Azt hittem én, hogy ő is szeretett

    s hinni azt, hogy mégsem volt

    ez a szerelem

  • Későre jár, kedvesem

    A fáradt nap elpihen

    Lehunyja már tiszta kék szemét az ég

    Szép álmokat küld feléd

     

    Későre jár, kedvesem

    Nincs mára több énekem

    Holnap talán megint találkozhatunk

    De addig még álmodunk

     

    Későre jár, kedvesem

    Búcsúzni kell, azt hiszem

    Most véget ért életedből még egy nap

    Remélem, még sok marad

     

unspecified.jpg

Kis virág

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1971

Az egyik legnagyobb példányszámban elkelt lemez. Immár kiforrott együttműködés az Illés zenekarral. Az alkotógárda lendülete, átütő ereje, jókedve sugárzik a felvételekről. A nagysikerű dalok ma már örökzöldek.

  • Valahol egy lány hófehérben jár

    Ő a legszebb messze földön

     

    Hívja őt egy nap az öreg király

    Feleségül megkívánja

    De így szól a lány

     

    A királyé nem leszek, nem leszek

    Akkor inkább elmegyek, elmegyek

    Soha vissza nem jövök, nem jövök már

     

    Valahol egy lány feketében jár

    Arca sápadt nem beszélhet

     

    Hívja őt egy nap az öreg király

    Hova mennél szép leányom

    Gyere hozzám

     

    A királyé nem leszek, nem leszek

    Akkor inkább elmegyek, elmegyek

    Soha vissza nem jövök, nem jövök már

     

    Valahol egy lány sehova se jár

    Szép titokban eltemették

     

    Hívja őt egy nap az öreg király

    Szörnyű mérges, hogyha nem jön

    Mit tehet mást

     

    A királyé nem leszek, nem leszek

    Akkor inkább elmegyek, elmegyek

    Soha vissza nem jövök, nem jövök már

    Ó-ó, valahol így van ez, valahogy így van ez

  • Mondd, hogy szeretsz kedvesem

    Mondd, hogy szeretsz kedvesem

    Mert másképp nem hiszem

     

    Mondd, hogy boldog vagy velem

    Mondd, hogy boldog vagy velem

    Mert másképp nem hiszem

     

    És mondd el százszor

    hogy rajtam kívül

    senki, senki nem kell neked

    És egymagad élsz majd

    és engem vársz vissza

    ha egyszer elmegyek

     

    Mondd, hogy szeretsz kedvesem

    Mondd, hogy boldog vagy velem

    Mert másképp nem hiszem

     

    És mondd el százszor

    hogy rajtam kívül

    senki, senki nem kell neked

    És egymagad élsz majd

    és engem vársz vissza

    ha egyszer elmegyek

     

    Mondd, hogy szeretsz kedvesem

    Mondd, hogy boldog vagy velem

    Mert másképp nem hiszem

  • Csillag Hajnalka a város szélén született

    Ott ahol a vasút elköszön

    A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág

    A gyerekek közt nagy volt az öröm

     

    Csillag Hajnalka idővel iskolába ment

    A tanároktól mindent megtanult

    Volt néhány dolog, amiről másként értesült

    De segítségre soha nem szorult

     

    Az utca végén várták este a fiúk

    És szabadon választhatott

    Csillag Hajnalka a város szélén szeretett

    Füstfelhőbe menekült a Hold

     

    Egyszer megtalált egy elejtett mondatot

    És úgy érezte, neki szól

    A kultúrházban játszott egy vendégzenekar

    És énekelt egy lány álmairól

     

    Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott

    Megértette jól a gépeket

    Mindenkihez kedves volt és nem panaszkodott

    És ezért szerették az emberek

     

    Egy tisztességes sráchoz feleségül ment

    És nem tartotta meg a lánynevét

    Főzött, mosott, vasalt és csak néha-néha sírt

    És őszintén szerette gyermekét

  • Egy csöpp kis eszem, ha volna nekem

    nem szégyellne engem a jó anyám

    Egy csöpp kis eszem, ha volna nekem

    láthatóan büszke lenne rám

     

    Egy csöpp kis eszem, ha volna nekem

    nem mondanám ki, mit gondolok

    Egy csöpp kis eszem, ha volna nekem

    tudnám, hogy a hallgatás bölcs dolog

     

    A véleményem (-véleményed-)

    talán különleges (-különleges-)

    De kérdezem én (-kérdezed te-)

    Mér’ az a bolond, aki ma még tisztességes

     

    Egy csöpp kis eszem, ha volna nekem

    eljátszanám a jó kisleányt

    Egy csöpp kis eszem, ha volna nekem

    elkerülném a litániát:

     

    -Ó egyetlen kislányom

    hát mondd, elment a józan eszed

    mit szólnak majd terád az emberek

    -Ó, az emberek

    -Ó, egyetlen kislányom

    Én nem erre neveltelek

  • Nyílik már a rozmaring, a konkoly, szarkaláb

    -Mire vársz még, ó, mondd, kis virág

    Miért nincsen melletted évek óta senki már

    -Kire vársz még, ó, mondd, kis virág

     

    Erdő mélyén megszólalt egy árva kis madár

    -Mire vársz még, ó, mondd, kis virág

    Azt mondják, ha hívnálak, te eljönnél hozzám

    -Kire vársz még, ó, mondd, kis virág

     

    Elviszlek

    -nem-

    gyere

    -nem-

    velem

    -nem-

    most

     

    Élhetnék

    -nem-

    veled

     

    Mindennap

    -nem-

    veled

     

    Válassz hát,

    -nem-

    válassz

     

    Nehéz ez így

    kevés a szó

    Nekem az kell

    ki igazán szeret

     

    Országúton fényes nappal, eltévedt egy lány

    -Mire vársz még, ó, mondd, kis virág

    Megváltozna minden, hogyha hallgatnál reám

    -Kire vársz még, ó, mondd, kis virág

  • Szinga-linga, szinga-linga

    Megfordult a szíved újra

    Hízelegsz most énnekem

     

    Szinga-linga, szinga-linga

    Indul körbe már a hinta

    Szédülök, de élvezem

     

    Jártam én már ezt a táncot

    egy életre elég volt

    Jártam én már ezt a táncot

    egy életre elég volt

    Mégis járom újra még

     

    Szinga-linga, szinga-linga

    Táncra kértek engem újra

    Azt hiszem még elmegyek

     

    Jártam én már ezt a táncot

    egy életre elég volt

    Jártam én már ezt a táncot

    egy életre elég volt

    Mégis járom újra még

     

    Szinga-linga, szinga-linga

    Ha megszeretlek téged újra

    Szárazon el nem viszed

     

    Szinga-linga, szinga-linga

    El ne hagyjál holnap újra

    Meghalok, ha megteszed

     

  • Ha elmentél, hát elmentél

    nem sírok már

    Előfordul mindenkivel, hogy

    rossz úton jár

    Ha elmentél, hát elmentél

    nem bánom már

    Valaki a nagyvilágból

    majd csak rámtalál

     

  • Nem vagyok már én se az a lány

    Aki csak a nagy szerelmet keresi

    Nem vagyok már én se az a lány

    Aki az utcán a fiúkat lesi

    Ó, hej, hej, vége már a szép álmainknak

    Ó, hej, hej, vége már a szép álmainknak

     

    Elrepült a sok-sok év, sose leszek fiatalabb, hiába

     

    Nem vagyok már én se az a lány

    Aki csak a szép meséket szereti

    Nem vagyok már én se az a lány

    Aki az elveit este leveti

    Ó, hej, hej, vége már a szép álmainknak

    Ó, hej, hej, vége már a szép álmainknak

     

    Vége, vége már

    Elrepült a sok-sok év, sose leszek fiatalabb, hiába

     

    Nem vagyok már én se az a lány

    Aki csak a kis virágot szereti

    Nem vagyok már én se az a lány

    Aki a szíveket összekeveri

    Ó, hej, hej, vége már a szép álmainknak

    Ó, hej, hej, vége már a szép álmainknak

     

    Vége, vége már

  • Megtörtént, hogy Földre szállt
    Egyszer egy aranyhajú kisfiú
    Egy messzi, távoli csillagon volt az otthona

    Sok mindent megfigyelt
    Az úton, amíg a Földre eljutott
    Egy elhagyott, szerelmes kis virág volt minden bánata

    Úgy várok rád, kis herceg
    Még várok rád, kis herceg
    Oly boldogan élhetnénk

    A róka szólt: jól figyelj
    A lényeg az sohasem látható
    És felelőséggel tartozol, ha számit rád egy hű barát

    A kis herceg búcsúzott
    És a kígyóval mindent megbeszélt
    Visszavárta őt az elhagyott árva kis virág

    Úgy várok rád, kis herceg
    Még várok rád, kis herceg
    Oly boldogan élhetnénk

  • Hej te, felkelhetnél végre

    Ha nem tudnád, az éjszakának vége

     

    Látod, a napfény táncot jár az ágyadon

    Drága napfény

     

    Hej te, véget ért az álom

    Gyönyörű volt, de most már nem kívánom

     

    Látod, a napfény táncot jár az ágyadon

    Drága napfény

     

    Kelj már fel, fel

  • Holott náddal ringat

    Holott csobogással

    Kékellő derűvel

    Tavi csókolással

    Lehet, hogy szerelme 

    Felderül majd mással

    De az is ringassa

    Ilyen ringatással.

  • Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt

    eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat

    Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál

    de Malackánál éppen akkor senkit nem talált

     

    Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó

    arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló

    Hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett

    s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett

     

    Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó

    Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik

    Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

     

    Ismert erdei körökben az az általános nézet

    hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet

    És ez nemcsak afféle szerény vélemény

    hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény

     

    Ezért mikor hideg van, és sűrűn hull a fehér hó

    kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló

    Így aztán ha télidőben Micimackó megéhezik

    megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig

     

    Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó

    Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik

    Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

     

    Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk

    azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk

    És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom

    ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom

     

    Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó

    Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik

    Hull a hó és hózik, Micimackó fázik, zik.

  • Vigyázz, ha jön a vonat

    emeld a lábadat

    hogy miért mondom, tudod jól

    ha nem írok, ne válaszolj

    vigyázz, ha jön a vonat

     

    Vigyázz, ha jön a vonat

    ne nézd a lányokat

    ha késő este érkezel

    köszönni ne felejts el

    vigyázz, ha jön a vonat

     

    Majd amikor újra látlak

    elmondom, ami volt

    addig is csak arra kérlek

    figyeld a sorompót

     

    Vigyázz, ha jön a vonat

    ne tépd a szájadat

    ne veszítsd el a kedvedet

    a vasút ellen nem lehet

    vigyázz, ha jön a vonat

     

  • Mondd el, ha látod őt

    Mondd el, ha látod őt

    Mondd el azt, hogy én még mindig szeretem

    de az életem oly nehéz

     

    Mondd el, ha látod őt

    Mondd el, ha látod őt

    Mondd el azt, hogy én még néha álmodom

    de a bánatom oly nehéz

     

    Elment régen

    Sápadt fényben

    Elment régen

    És most már merre jár

    Nem tudom

    Mégis érzem

    Hogyha egyszer rám találna

    Mint a tűz a szélben

    Újra lánggal égne

    Sohasem hagyna

    Többé engem el

     

    Mondd el, ha látod őt

    Mondd el, ha látod őt

    Mondd el azt, hogy én még mindig szeretem

    De az életem oly nehéz

unspecified.jpg

Zsuzsa Koncz

Koncz Zsuzsa

Amiga

1971

Nagy sikert arat egy keletnémet TV-vetélkedőn, (Einmal im Jahr) a Végre, végre című magyar dal német változatával. A német kiadó LP-t jelentet meg vele, melyen nagyrészt magyar dalait énekli németül.

unspecified.jpg

Szerelem

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1970

A nagyrészt máig érvényes dalok melyek megalapozzák a pályát. Az első Illés zenekarral készült lemez, átütő közönségsiker, az első aranylemez.

  • Valaki rávett, valaki rávett

    hogy szeressem, hogy szeressem

    Miért ne tenném, miért ne tenném

    ha jó nekem, ha jó nekem

     

    Anyuka mondta, Apuka mondta

    hogy vigyázzak, hogy vigyázzak

    Mer’ a nagy érzés, mer’ a nagy érzés

    megárthat, megárthat

     

    Valaki kell, hogy szeressen

    Amikor kell, megöleljen

    Tiltották nekem, de hiába

     

    Valaki hívott, valaki hívott

    a sötétbe, a sötétbe

    Meg is öleltem, meg is öleltem

    miért ne, miért ne

     

    Valaki kell, hogy szeressen

    Amikor kell, megöleljen

    Tiltották nekem, hiába

     

    Valaki kell, hogy szeressen

    Amikor kell, megöleljen

    Tiltották nekem, de hiába

  • Gyöngécske lány vagyok még

    ………………

    Férfi ágyában engem

    A hideg rázna, uram

     

    Anyám varratta új ruhám

    Templomba még megáldani

    Ha lefeküdnénk jó uram

    Hová lennének fodrai

     

    Korai még, korai még

    Korai még a konty nekem

    Korai még, bűn lenne ám

    Ha elcsavarná fejem

     

    Régen elmúlt már mindszent

    Hosszú a téli éj, uram

    Hogy itt, egy ágyban Önnel

    Jajj, nem merek, nem én, uram

     

    Süvít a szél és lombtalan

    Tar ágakat csupán, uram

    De hogyha nyáron erre jár

    Idősebb leszek már, uram

     

    Korai még, korai még

    Korai még a konty nekem

    Korai még, bűn lenne ám

    Ha elcsavarná fejem

     

    Korai még, korai még

    Korai még a konty nekem

    De hogyha nyáron erre jár

    Idősebb leszek már, uram

  • Vihar volt az elmúlt éjjel

    fellázadt az ég

    s reggel nem ismertem rád

     

    Azt mondtad, hogy ránk mosolygott

    végre a szerencse

    s bűntényről írt az esti újság

     

    Te voltál, ó, igen, te voltál

    Láttam, mikor éjjel megjöttél

    Te voltál, ó, igen, te voltál

    Láttam, mikor éjjel megjöttél

     

    Nem mondom, hogy túl jól éltünk

    kellett még a pénz

    de lényeg az, hogy nem haltunk éhen

     

    Megmondtam, hogy őröltség az

    amit tervezel

    gondold át előbb józan ésszel

     

    Te voltál, ó, igen, te voltál

    Láttam, mikor éjjel megjöttél

    Te voltál, ó, igen, te voltál

    Láttam, mikor éjjel megjöttél

     

    Te voltál, és boldog nem lehet

    Ki állandóan félelemben él

    Te voltál, és boldog nem lehet

    Ki állandóan félelemben él

  • Volt egy régi nyár

    Emléke visszajár

    És a napsugárral beköszönt

    A nyitva hagyott ablakon

     

    Piszkos háztetők

    S kémények fölött

    Látom az eltűnt arcokat

    Most merre járnak nem tudom

     

    Elszállt a nyár, s hol van ma már

    A sok régi dal messze jár

    Elszállt a nyár, s hol van ma már

    De emléke még visszajár

     

    Miénk volt a föld

    A kétség nem gyötört

    Az országút volt otthonunk

    Éreztük, összetartozunk

     

    Azt mondtad nekem

    Emlékszem kedvesem

    Az élet egy boldog pillanat

    És aztán úgyis meghalunk

     

    elszállt a nyár, s hol van ma már

    A sok régi dal messze jár

    Elszállt a nyár, s hol van ma már

    De emléke még visszajár

  • Én nem tudtam azt, kérem

    és jó, hogy megmondták

    addig jár a korsó

    míg el nem lopják

    És azt sem tudtam , kérem

    hogy nem szabad lopni

    a szegény emberekkel

    mindig kitolni

    De most már mindent tudok

    és mindent megértek

    csak a betűket nem ismerem

     

    Én nem tudtam azt, kérem

    hogy nagy az a zsömle

    csak kicsinek látszik

    a szájunkhoz mérve

    Mert nem tanították meg

    a középiskolában

    hogy sok igazság van még

    a relativitásban

    De most már mindent tudok

    és mindent megértek

    csak a betűket nem ismerem

     

    Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam

    sajnos, jól tudom

    de isteni a felfogásom, így hát

    most már könnyen folytatom

     

    Én nem tudtam azt, kérem

    hogy sárga a rózsa

    akkor is, ha van még

    ki vörösnek mondja

    És azt sem tudtam, kérem

    mert jól eltitkolták

    hogy a világon legszebb

    hej, Magyarország

    De most már mindent tudok

    és mindent megértek

    csak a betűket nem ismerem

     

    És nem tudtam azt, kérem

    hogy kocsiban ülve

    a jobbról jövőnek van 

    mindig előnye

    És nem mondták meg azt sem

    hogy balról is jönnek

    elromlott a fékjük

    és nekem is jöttek

    De most már mindent tudok

    és mindent megértek

    csak a betűket nem ismerem

     

    Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam

    sajnos, jól tudom

     de isteni a felfogásom, agy hát

    most már könnyen folytatom

     

    Én nem tudtam azt, kérem

    hogy a nagykapuk mellett

    mindig van egy kisebb

    ahol bemennek

    Be is vittek, kérem

    és azzal fogadtak

    hogy túl sokat tudok már

    legyen vége a dalnak

    És most már többet tudok

    akárki másnál

    és a betűket is ismerem

  • Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa

    Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra

    Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk

    Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk

     

    Virágok közt veled lenni

    tudom, szép volna, kedvesem

    Virág sincsen, te sem vagy már

    miért hagytuk, hogy így legyen

     

    El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez így jó

    El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít

    El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra

    el ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa

     

    Virágok közt veled lenni

    tudom, szép volna, kedvesem

    Virág sincsen, te sem vagy már

    nem ad választ ma senki sem

  • Zsuzsa Koncz, Illés

    Volt egy lány, ki semmitől sem félt

    Ő egy volt a nagy harc hőse

    Egy századnyi lány követte mindig őt

    Mert ő volt a század vezére

     

    Mindenki félt, ha megjelent a lány

    Tűz lángja égett szemében

    A hős Barbara, miként a híre szállt

    Nem volt még férfi kezében

     

    Barbara az élen, s nincs ki ellenáll

    Mer’ Barbara kit elkap, az többé fel nem áll

    Barbara vezérünk, követjük mindig őt

    Barbara a jelszó, s miénk lezs a Föld

     

    Zúgott a vész és dörgött a föld

    És példát vehettünk a lányról

    Győzünk, ha kell, és akkor is, ha nem

    Így szólt a dal Barbaráról

     

    Barbara az élen, s nincs ki ellenáll

    Mer’ Barbara kit elkap, az többé fel nem áll

    Barbara vezérünk, követjük mindig őt

    Barbara a jelszó, s miénk lesz a Föld

     

    És jött egy rendelet, hogy katona lány nem lehet

    Más feladat lesz rájuk bízva

    Mert sok fiú elesett és kellenek a gyerekek

    Barbaráék vonuljanak vissza!

     

    Barbara az élen, s nincs ki ellenáll

    Mer’ Barbara kit elkap, az többé fel nem áll

    Barbara vezérünk, követjük mindig őt

    Barbara a jelszó, s miénk lesz a Föld

     

  • André, úgy érzem itt vagy most nálam

    André, sétálunk együtt a Várban

    Ó, André, nem tudom, mit mondsz nekem

    csak annyit értek, je t’aime

     

    André, te voltál az, akit vártam

    André, emlékszel, akkor, ott nálam

    Ó, André, remélem, jó volt velem

    És megértetted, je t’aime

     

    Igen, je t’aime

    Igen, megtörtént velem

    Hogy volt egy szerelmem, je suis malhereuse

    Ó, André, je ne verrai plus, jamais

    André, elmentél, s mindennek vége

    Ó, André, nehéz lesz elfelejtenem

    hogy megtanultam: je t’aime

    Oui, chéri, je t’aime

     

  • Én nem tagadom, hogy ő is ott volt

    Én nem tagadom, hogy ő is ott volt

    Én nem tagadom, hogy ő is ott volt

    Nem értem, mért nem szólt neked

    Nem értem, mért nem szólt neked se

     

    Én nem kutatom, hogy miért jött el

    Én nem kutatom, hogy miért jött el

    Én nem kutatom, hogy miért jött el

    Lehet, hogy nem volt jó veled

    Lehet, hogy nem volt jó veled se

     

    Tegnapelőtt délután, mikor utoljára láttam

    A Mester utca sarkán a villamosra vártam

    Odajött és szövegelt, hogy barátok lehetnénk

    Megkérdezte, mi lenne, ha meginnánk egy kávét

    Azt mondtam, nem érek rá, de szerdán eljöhet

    Veled vagy nélküled

     

    Szédült szerelem, ha neked nem kell

    Szédült szerelem, ha neked nem kell

    Szédült szerelem, ha neked nem kell

    Ne hidd, hogy nem kell senkinek

    Ne hidd, hogy nem kell senkinek se

     

    Osztályozzuk terv szerint a jelenségeket

    Tudjuk, mi az balra és hogy jobbra mi lehet

    De két egyforma tojást soha, soha nem találsz

    Ne kívánd azt másnak, mait magadnak kívánsz

    Amiért te megőrülsz, engem nem érdekel

    Válaszd, ami kell

     

    Láttál valakit és neked nem kell

    Eljött valaki és neked nem kell

    Szédült szerelem, ha neked nem kell

    Ne hidd, hogy nem kell senkinek

    Ne hidd, hogy nem kell senkinek se

     

    Ne hidd, hogy nem kell senkinek se

    Ne hidd, hogy nem kell senkinek se

     

  • Oly sötét az éj, minden kihalt már

    Nincs sehol egy fény, de rám valaki vár

    Mindenki alszik még, a monoton kattogást

    Csak néha szakítja meg egy halk suttogás

     

    Visz a vonat

    Visz a vonat

    Visz a vonat

    Megyek utánad

     

    Szél zúg a pályán, sötét felhős az ég

    Nincs kíváncsi holdfény, csak végtelen feketeség

    A szemem alig van nyitva, de aludni nem tudok

    Tudom, hogy valahol vársz és rád gondolok

     

    Visz a vonat

  • Lány: Amikor először nevettél reám

    Nem akartam hinni a szememnek

    Fiú: Amikor először beszéltem veled

    Nem akartam hinni a fülemnek

    Együtt: Nem is értem azt, hogy miért én vagyok

    Az a kiválasztott, kivel jársz

    Nem is értem azt, hogy miért jó neked

    Az, amikor este reám vársz

     

    Nem is érdekelt soha

     

    Lány: Amióta látlak, nagyon jól tudom

    Te vagy az, kit mindig néznem kell

    Fiú: Amióta hallom a hangodat, tudom

    Te vagy az, kit mindig hallgatni kell

    Együtt: Meg is értem azt, hogy miért kell nekem

    Az, hogy nagyon gyakran veled legyek

    Meg is értem azt, hogy miért jó veled

    Tudom azt, hogy nagyon szeretlek

     

    Nem is hagylak el soha

  • Eljött már az éjfél

    Eljött már az éjfél

    Mindenkinek jó éjszakát

     

    A város alszik már

    Az áruház bezár

    A tér, az út elcsendesül

    A villamos leáll

    Jöjj hozzám közel

    Az éjjel átölel

    Tőlem most a nagyvilág

    Nem választhat el

     

    Eljött már az éjfél

    Eljött már az éjfél

    Mindenkinek jó éjszakát

     

    Ez jó nagyon nekem

    Mondd te is igen

    Örökké egy szerelemben

    Élhetnél velem

    Még most itt vagyok

    A hangom hallgatod

    De várnak rám és várnak rád

    Kegyetlen nappalok

     

    Eljött már az éjfél

    Eljött már az éjfél

    Mindenkinek jó éjszakát

     

    Örökké szerelemben

    Mondd te is

    Igen

     

    Eljött már az éjfél

    Eljött már az éjfél

    Mindenkinek jó éjszakát

unspecified.jpg

Volt egyszer egy lány

Koncz Zsuzsa

Hungaroton/Gong

1969

Az első album, melynek felét már az Illés zenekar jegyzi.

  • Volt egyszer egy lány
    aki nem volt elégedett
    Igen, volt egyszer egy fekete lány
    mindig újat keresett 

    Talán kevés volt a fény
    de semmit nem talált
    miért figyelt volna fel
    a közömbös világ 

    S egyszer ráesett egy fénysugár
    és a lány azóta színpadon áll
    Es énekel a rohanó világról
    a városba került vidéki lányról
    és boldog lesz talán
    Es énekel a kiábrándultságról
    az alkohol csalóka mámoráról
    és boldog lesz talán 

    Volt egyszer egy lány
    aki néha sírvafakadt
    Igen, volt egyszer egy fekete lány
    nem tudom, hogy mit is akart 

    Talán átölelni mindent
    mindent, ami szép
    Talán megmutatni azt
    hogy nem hiába él

  • Henrik, jaj rendes fiú volt, arról nem tehet

    Csudamód szerette ő a fejetlenséget

    Épp ezért, hogyha megunta egyik b. nejét

    Azonmód levágatta csinos kis fejét

     

    Az sem jó, ha menő fej mindig valaki

    Akad, aki a fejét a nyakán szereti

     

    Henrik, jaj engem is megkért, nem sokáig várt

    S nem lehet elküldeni mégsem egy királyt

    Ismertem elődeimnek szomorú sorsát

    Rémülten elfogadtam, várva a halált

     

    Az sem jó, ha menő fej mindig valaki

    Akad, aki a fejét a nyakán szereti

     

    Henrik, jaj rendes fiú volt, arról nem tehet

    Csudamód szerette ő a fejetlenséget

    Ezt a nagy fejetlenséget használtam ki én

    S megszöktem a kamarással éppen idején

     

    Az sem jó, ha menő fej mindig valaki

    Akad, aki a fejét a nyakán szereti

     

  • Így volt, ahogy most mondom

    Emlékszem, nem volt oly rég

    Mentünk csendesen együtt

    És közénk állt sok semmiség

     

    Szóltál és szóltam

    Aztán elváltunk szótlan

    Fájt, hogy nem köszöntél

    Kellett már, hogy visszatérj

     

    Végre, végre, végre itt vagy már velem

    Úgy hiányzott néhány kedves szó

    Látod, látod, mégsem bírtad nélkülem

    S rájöttünk, hogy együtt mégis jó

     

    Így van, ahogy most mondom

    Felejtsükazt a vitát

    Ülj le csendesen mellém

    Nem jár itt más, senki sem lát

     

    Ez jó így, ez élet

    Együtt, amíg csak élek

    Jó, hogy visszajöttél

    Nevess rám és minden él

     

    Végre, végre, végre itt vagy már velem

    Úgy hiányzott néhány kedves szó

    Látod, látod, mégsem bírtad nélkülem

    S rájöttünk, hogy együtt mégis jó

     

    Végre, végre, végre itt vagy már velem

    Úgy hiányzott néhány kedves szó

    Látod, látod, mégsem bírtad nélkülem

    S rájöttünk, hogy együtt mégis jó

     

  • Úgy elmennék néhány napra

    mért nem engedsz engem

    Úgyis visszajönnék hozzád

    miért kételkedsz bennem

     

    Úgy elmennék néhány hétre

    más városban élni

    Úgyis visszajönnék hozzád

    tégedet szeretni

     

    De ha engem el nem engedsz

    el kell tőled válnom

    Tiltott kincsek hívogatnak

    meg kell őket látnom

     

    Nem hallanál többé rólam

    ha egyszer így elmennék

    Nem is látnál többé soha

    vissza nem jöhetnék

     

    De ha engem elengednél

    megköszönném néked

    És ha bárki megvádolna

    én megvédenélek

     

    Bármit látok, bármit hallok

    mindent elmesélnék

    Ajándékot hoznék, mikor

    végül visszatérnék

     

    Úgy elmennék néhány napra

    engedj hát el engem

    Úgysem ér az egész semmit

    ha nem tudsz bízni bennem

     

  • Nézd: ilyen az ég

    estefelé

    ibolyakék

    ilyen az ég

     

    Nézd: ilyen a föld

    hegy és völgy

    szomorú zöld

    ilyen a föld

     

    Nem vihetlek el most sehova sem

    Későre jár, aludj el kedvesem

     

    Nézd: ilyen a nap

    színarany

    sugarakat

    meleget ad

     

    Nézd: ilyen a rét

    csupa virág

    gyönyörű szép

    ilyen a rét

     

    Nem vihetlek el most sehova sem

    Későre jár, aludj el kedvesem

     

    Nézd: ilyen a tó

    mély a víz

    ringató

    ezüst tó

     

    Nézd: a parton áll

     a házikó

    téged vár

    aludj már

     

  • Rohan az idő, elmúlik a nyár

    Közeleg az ősz, elmúlnak a szép napok hamar

    Jönnek a bús, álmodozó, hűvös éjszakák

     

    Rohan az idő, elmúlik az ősz

    Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet

    Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább

     

    Jöjj el hát, ne várjak rád

    Amíg lehet, veled leszek, és úgy szeretlek én, mint senkit se még

    Jöjj el hát, mert ha várni kell

    Vissza ne jő ez az idő, és nem pótolhatod sohase már

     

    Rohan az idő, elmúlik az ősz

    Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet

    Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább

     

    Jöjj el hát, ne várjak rád

    Amíg lehet, veled leszek, és úgy szeretlek én, mint senkit se még

    Jöjj el hát, mert ha várni kell

    Vissza ne jő ez az idő, és nem pótolhatod sohase már

     

    Rohan az idő, elmúlik az ősz

    Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet

    Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább

     

  • Utcák, boldog voltam valamikor
    Amikor még ő járt velem,ahol egymagam megyek már
    Mostmár én nem is látom őt mint azelőtt
    Valahol egy más úton jár,mást kisér tudom rég
    Lépdel még egyszer rajtatok vajon még? 

    Utcák, emlékeztek ugye reá? 
    Milyen boldog volt,vagy talán csupán az egész hazugság? 
    O az nem lehet ugye nem nem hihetem
    Azt hogy nem is volt boldogság
    Mért nem szóltok hozzám,az igazat tudnám 

    Zöld kerítés,falépcső,fenyőfák, 
    Csak a szél fúj és az utcák de némák
    Hát mi lesz így, kitől jaj tudom meg
    Hogy hazugság,vagy igazság,hogy engem szerettek 

    Utcák, mért nem tudtok beszélni már
    Vígasztaljatok ; semmi baj hiszen boldog volt velem rég
    Nem volt rossz, én vagyok hibás, 
    Mondjátok el,hogyha erre jár egyszer még
    Ennyit úgy szeretnék,hazudjátok ezt
    Higyje,hogy ő jó volt,és olyan boldog lennék 

    Zöld falépcső...

  • Senki meg nem mondja, mit senki se tud
    Hogy a szél honnan jön és hova fut 

    Szárnyal valahonnan, nagyon sebesen
    Utól nem érem rohanva sem 

    De, ha sárkányomat felereszteném
    Napokig repülne az ég peremén 

    Aztán megtalálnám ahol leesett
    S tudnám hogy a szél is odaérkezett 

    Akkor megmondhatnám, hogy a szél hova fut
    De hogy honnan jön, arról senkise tud

  • Zöldszemű srác, emlékszem rád
    Úgy szerettél, s mienk volt a világ
    Zöldszemű srác, hol vagy te már
    A sóhajom, vajon merre talál 

    Milyen furcsa is az élet
    Már a neved sem tudom
    És az emlékeddel nem jár, 
    mostmár semmi izgalom 

    Zöldszemű srác, jól becsaptál
    Már nem is fáj, nem vagyok oly szamár
    Zöldszemű srác, fátyol reád
    Nincs megállás, változik a világ 

    Nincs megállás ,hol vagy te már

  • Álltunk lenn a köveken
    Fenn a fénylő csillagok mint fáklyák
    Mókáztunk, mint gyerekek
    Akkor azt sem bántuk még hogyha látják
    De rég volt, nagyon rég 

    Órák, boldog órák
    Úgy elfutottak előlem
    Órák, szomorú órák
    S az évek szállnak felettem 

    Emlékszem, hogy sietett
    Szegény majdnemhogy szaladt sokszor hozzám
    Emlékszem, hogy szeretett
    Azért mégis otthagyott engem árván
    De rég volt, nagyon rég

  • Egy régi kép

    egy kisgyerek

    ki tudja már

    miért nevet

    Egy másik arc

    egy kisleány

    ki tudja már

    miért vidám

    Szegény fiú

    Szegény leány

    nem tudja még

    mi vár reá

    Nem sejti még

    a kisfiú

    A kisleányt

    nem ismeri

    nem tudja még

    hogy elveszi

    S lesz két gyerek

    egy kisfiú

    egy kisleány

    s két háború

    Szegény fiú

    szegény leány

    nem tudja még

    mi vár reá

    Nem hinné el

    ha mondanám

    A kisfiú

    a nagyapám

    a kisleány

    a nagymamám

    Egy régi dal

    egy régi vágy

    egy éjszaka

    és így tovább

    Szegény fiú

    szegény leány

    nem hinném azt

    hogy akkor

    gondoltak reám

    És mégis én

    most itt vagyok

    És nem tudom

    mi lesz velem

    bár sejteném

    az életem

    Talán egy nap

    megérthetem

    miért vagyok

    s miért teszem

    Szegény fiú

    szegény leány

    talán majd

    egyszer ők is

    gondolnak reám

    Talán egy nap

    előkerül

    Egy régi kép

    egy kisgyerek

    ki tudja majd

    miért nevet

    Egy másik arc

    egy kisleány

    ki tudja majd

    miért vidám

    Szegény fiú

    szegény leány

    ki tudja még

    mi vár reá

    Még nem tudom

    mi lesz velem

    bár sejteném

    az életem

     

Koncz_Zs_Arena_10_borito.jpg

Aréna 10 – DVD

Koncz Zsuzsa

2014

Koncz Zsuzsa az egyetlen magyar énekesnő, aki tizedszer is az Aréna színpadára lépett 2014. március 14-én. 
Az elsöprő erejű megakoncert csaknem kétórás felvétele, huszonhárom dallal, egy DVD-n és két CD-n jelent meg egy tizenhat oldalas, koncertfotókat tartalmazó, egyedi füzet kíséretében.

index-1.php.jpeg

Ki nevet a végén - Koncert az Erkel Színházban – DVD

Koncz Zsuzsa

IPH Kft.

2004

A 2002 őszén megjelent Ki nevet a végén című stúdió-albumot bemutató koncert.
A felvétel 2003. május 4-én az Erkel Színházban készült.

34503a.jpg

Dalok – Találomra... / Válogatás Koncz Zsuzsa felvételeiből – DVD

Koncz Zsuzsa

Európa Records

2006 

Ha óriási mennyiségű JÓ közül kell válogatnod és eközben elakadsz, vagy úgymond a bőség zavarával kell megküzdened, akkor jársz el a legokosabban, ha TALÁLOMRA választasz. Így járt ezzel a vállalkozással ezen DVD összeállítója is, amikor az általa - több évtized alatt - szerkesztett Koncz Zsuzsa műsorokból kellett egy csokorra valót válogatnia, amelyeket számos rendező, operatőr, díszlettervező, hangmérnök készített és akiknek szép munkájáért ezúton mond köszönetet: a szerkesztő: Módos Péter

000.jpg

Budapest Sportaréna 2006 – DVD

Koncz Zsuzsa

2007

Koncz Zsuzsa 2006. december 2-án megrendezett teltházas Aréna koncertjének teljes műsorát tartalmazza a DVD. A koncert anyagának összeállítása felölelte a régi nagy sikereket ugyanúgy, mint Koncz Zsuzsa Egyszerű ez... című verslemezének dalait. A DVD tracklistájának sorrendje megegyezik a helyszínen elhangozz dalok sorrendjével. Az extra a Duna Televízió által készített zenés portréfilm, melyből Koncz Zsuzsa életéről és művészi pályájáról sok kedves és érdekes mozzanatot ismerhetünk meg.

Kzs dvd haénzaszlo.jpg